Volt, elmúlt (…)

                      Be kéne csavarodni

                      (T. Konwicki: Alkonyatok)

I

megint kezdődik

a múlt

be kéne csavarodni

igazad van Tadzio

de a mi nemzedékünk nem csavarodik

mindvégig

szembenéz

a mi szemünket nem kell bekötni

a hitek szekták és felekezetek

édene nem kell nekünk

összezúzott gerinccel

kúszunk tovább

igen Tadzio a vége felé

át kell élnünk

mindent az elejétől

ezt épp oly jól tudod mint én

testvérré lesz minden ember

suttogjuk néha

az élet útvesztőiben

barátaink kifordult arcába

névtelen

ellenségekbe

ütközünk

hallasz-e

egy jelenetet mesélek a múltból

megint menekülök

a rém elől

köpönyege az ég

zöld réten áll

és ismeretlen nyelven beszél hozzám

én vagyok a te urad és istened

aki a rabságnak házából kivezetett

II

minden kezdődik elölről

Turski úr

az énektanár

Omar Sharif

édeskés szép szemével

néz rám megint

én meg éneklem:

„almafának szép virága (…)

kiskertemnek oldalába

virítanak piros almák…”

tudom hogy hamis

(de) Turski úr rám mosolyog

1930-ból

és „ötöst” kapok

Turski úr az illatos

felhőben

mely oly egzotikus és titokzatos

egy járási kisváros

elemi iskolájában

Czêtochowa és Piotrków Tribunalski között

elmosolyodik

és sírba viszi

a titkát

amikor végre véget ér

a múlt

FORDÍTOTTA Csordás Gábor