Versek

MIDŐN CIGÁNYÚTRA MENT A LEGKISEBB… MESE…

Úgy kezdődött (talán úgy), az öreganyó borzasztó fásult volt;

látszott: a rántottleves s a csontleves váltakozása

kimérte (berovátkolta) egyszer s mindenkorra idejét.

A te felbukkanásod ebben fölrázó változatosságnak

nagyon-nagyon kevés.

Az állatok, akiknek beszélniük kellett volna,

unottan rágták a nagy Brehm szerint fajtájukra jellemző

táplálékot; nem ugrottak meg, se közelebb nem jöttek:

átnéztek rajtad, mint egy egykedvű csapos.

A táltos paripa hangja elkásásodott, majd meg mintha félig

víz alól beszélne, míg aztán – s ez akkor már megkönnyebbülés volt –

elhagyta egészen a szót; helyette szívfacsaróan csikorgott,

mint aki az utolsó csavarig szolgál, pedig az „elfoglalt”,

magát nyugtatgató gazda sajnálja tőle a jócskán esedékes szervizt.

Az egérút megkátyúsodott, a hűsen legyező páfrányok

pokoli bűzt hajtottak föléd, orvul polipcsápokká

konvertálódtak a hívogató karok. Semmi sem segített,

az az érzés sem, hogy csak a díszletmunkásokért kéne rikkantanod,

mert mindez százszor el- s megint kicsomagolt kellékként

untig ismerős, amiként újan-ismerős a pórusaidból szimatolt

testszaggal körített gyógyszerszag is. Akkor (beszélni már nem

tudtál; szádban a mázsás száraz tapló nem hajtott

semmi szóra) két cöveket vertél le a földbe (vagy abba, amit

földnek lehetett hívni valaha): Ez egy lidérces álom

és Nincs másik mese.

KORDALT, PETUR, KORDALT!…

Ha eltikkadsz a morzsaharcban,

miből meríthetsz biztatást?

A törtetők zord szava harsan,

ellep a kornak piszka, lásd.

S ha el nem is lep, undorít, bahh!

A hazugság ragyog, tarol.

Az újdon hős nem megy le hídba;

vállat rándít: „Gagyoghatol…”

Az ő polcán is ott van Goethe

– vagy nincs ott. Pitbull, kamera

vigyáz rá és az álomnőre,

vagy (klánharcok) a hamura.

A BUX-index, az olajüzlet,

képviselőkkel vacsorák –

pár topmodellel lefeküdhet;

könyvet (mikor?!) nem lapoz át.

Te mélázol, tévét se kapcsolsz –

e mérlegen nem létezel.

Könyvtár, bölcselők, toll, szabadpolc…!

Barátom, elmúlt 2000!

Napjaid- s léptedben kudarc van;

min csüggtél hajdan, megkopott –

Ha kimerülsz a morzsaharcban,

gyűrd gombóccá a laptopod!

AD(IEU) INFINITUM

Ömlik, csak ömlik, mint sebből a genny;

alig szünetel, s máris starts again.

Szó, szó, panasz-szó – elhallgatni fél;

így nincs szusszantás, nincs ablaknyi fény.

Találgathadd: vajon a halál lesz az ámen, és

akkor szakad csak meg e szörnyű szájmenés?!

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.