Állítólag

Sanyi bácsi állítólag a falon is tud járni

többen látták ahogy a csarnok téglái közt lépked

és az ugróiskolázás közben bereped egy ablak

hallották csámcsogását ahogy a gittet rágja

és azt is ahogy éjjel társasházak szolid közfalait

döngeti míg a lány után koslat

Sanyi bácsi – miként az önkormányzat helyettes jegyzője

fogalmazott – része lett mindennapjainknak

vaskos humorát szúrós leheletét halványkék szemeit

– így szőtte tovább a mondatot – nem lehet elfelejteni

Sanyi bácsi ott lóg minden lámpavason

minden falat kenyérnél a hátad mögött susog: Tegnapi!

integet ha Réka parkol – Megállj! Balra! Balra!

és még a vak zebrákat is átvezeti az úton

Sanyi bácsi – ahogy a kulturális minisztérium örökségvédelmi

főreferense találóan rámutatott – megbecsült része arckép-

csarnokunknak

De az Öreg bizony megszokta már

ha rámutatnak el kell rohanni

ahogy csak száz éve bírta minden járókelőt arrább taszajtva

szaladt

a benzinkútnál átugrott egy KAMAZ teherautót

majd a Széna térnél beugrott

egy macska fülébe

Az utcafront és az öregember

ha bogár esett a kakaójába nem sikoltott mint a többi

csak nézte némán egy mokkáskanállal kiemelte majd eltemette szegény árvát

a virágcserepekben szaporodtak a fejfák

apró sírt kapott a pók ha a sarokból a söprű kiharapta úgymond

és angolul hirdette rest in peace a csöppnyi márvány

ha egy kolorádóbogár a szagelszívóba tévedt

mindenhez kötődött egy szép emlék vagy egy döglött állat

Sanyi bácsi vízivárosi egy plusz félszobás lakásában

csupa szín volt és csupa báj ez a kis gazdagon bú-

torozott otthon

az egyik ablaka épp a belövéses házra nézett

ez a ház amely már hatvan éve kábította önmagát

merőlegesen állt s a sugárútról úgy tűnt

lassan el is indul a parlament felé

s ha vaksi szeme pont akkor csalja meg

egy duna nevű szennyvízcsatorna állja útját

ha a nyitva felejtett kanálisfedőnél nézel rá a város

csupa kincs olajhab és csillogó szemét

de Sanyi bácsi sosem látta föntről

repülni csak ha munkahelyet váltott

ő minden este az ablakba könyökölt

tévével rég nem élt már kiégett benne egy s más

kis színházi lát-

csövén

a lányt nézte egyre s így tanúja lehetett mikor

megvágta kicsi fehér ujját és a kiserkenő vérrel egy

közönséges írólapra pár kagylót s egy oroszlánt

megvadult lovat kent csak úgy

mondhatni ujjgyakorlatként

utána Sanyi bácsi szenvedélyes kagylógyűjtő

minden lomtalanítást végigkutatott tárcsás vén

telefonokat keresve s nagy néha még a tengerpartra is

de a só kicsípte bőrét

oroszlánra pedig sosem telt neki

a párkány ezerfelé repedt hólyagos festék

s a táblák közül szálkásra omlott gitt esett ki

csoda történt zuhanás közben félúton eltűnt

azóta eltelt öt rugalmas év

ő elégedett lehet mert

szürke ászkák és hűséges piroshátúak

sosem hagynák ki hogy

meg ne látogassák

Ige

tetten érték és ijedtében jelzőjét vesztette

nemes nagy alakja megtörött kicsit

a boldogító nem maradhatott

egy jelentéktelen egy mértéktelen

valami a végén szintén elkopott

de nélküle is tudott haladni tovább

ahogy ballagott lassan lefelé

nemcsak fák és alvadt venyigék

de csúszott felfelé egy egész mókushad

és a betonra toccsant szilvalekvár is

búcsúzott tőle minden havi vérzés

iskolatáska és nehéz cekkerek

gyomrába markolt egy ismeretlen érzés

a barátai akár homlokán a haj

őszülni és ritkulni

kezdenek