Villámlatin” – láthatták és olvashatták pár évvel ezelőtt Magyarország minden népei. Óriásplakátokon (vö. Fegyverbe!, Fabulon a bőre őre). Ráadásul – in cumulum? – nyelviskolai óriásplakátokon. Most meg, e becsengetés előtti-közbeni nyárutón, hát nem beleütközik alázatos 2000 leütőjük a plakát foszlányaiba?

Villámlatin: persze miért ne? Ha az egykoron hosszú léptû időnek egyre sietősebb, ha sebesen rohan előre-hátra-oldalra-sehová-bárhová, akkor a szabad mellû örömök után miért ne alkalmazkodna a bilincses lelkû iskola is – a Tanulásé és az Életé, az Államé és az Egyházé, a Piacé, pláne a Nyelvnek (akármelyiknek, bármilyennek) az ő iskolája –, kiskezitcsókolom (alqam salvere iubet, legalábbis a villám-Györkösy alapján)?

Ám nem akarnánk e helyütt a szabad lelkû diákok szálláscsinálója lenni, netán a nagy idő – hajdani neolatin társadalomtudományos kalandjai során long durée, mostanság pediglen: antiprezentizmus (!) – rajongójaként végezni. Kétségtelen, hogy a nevében jövőtől terhes, valójában a jelennel szexelő talján futurizmus első kiáltványa (kvázi-plakátja!) ellenében a magunk részéről szebbnek találnók a szamothrakéi Niké szobrot, mint az ide-oda száguldozó versenyautókat, legyenek bár Magyar Nagydíjasok avagy sem. Megjegyzendő, hogy Marinetti még Trabant gyorsaságú kocsikért lelkesedett, de azért ne bízzuk el magunkat, miként író és használati utasítás egyaránt figyelmeztetnek. Ezért itt csak megkérdeznénk csendesen, lassúdadan: mi egy nyelviskola alapítása egy kormányalakításhoz képest?

Egyébként a nyáron sajnos nekem is nagyot kellett alakítanom a kormánynál, amikor a már nem szomszédos, de még mindig és újra baráti-testvéri cseh nemzet fővárosához közeledve (autóval – szabadság, szeretem –, a hozzá kijelölt pályán) villámgyorsan megállított a szükség. Az efféle problémák megoldására szakosodott helyen másféle, bár nem kevésbé alapvető szükségleteink kezelésében is gyakran segítségünkre próbálnak sietni. Vagyis a piszoár kellős közepén óvszerautomata állt, rajta öles betûkkel csupán annyi: Sicherheit für die Familie! Ezek aztán magabízó és biedermeier népek: villámnémet a villámsofőrnek!

Azoknak az okulására, akik a fentebbiek, továbbá újabb aranyérmeink és még a pacal dacára is úgy vélik, hogy nyelvében és nyelviskolájában él a magyar, álljon itt végezetül egy iskolakezdő történet. Miért automata az automata esernyő? – kérdi a legelső osztályba ippeg belevágó gyermek. Mert magától kinyílik – érkezik a felnőtt válasz. Erre aztán felcsillan a kislány szeme, s rákiált az ernyőre:
– Esernyő nyílj ki!

Czeglédi András