HUBA UTCA A KASSÁK LAJOS ÉS A TÜZÉR ÚT KÖZÖTT

A nap, mint egy bolond pók összevissza süt

ezen a hársfákkal szegélyezett, rövid, lénia utcán

mely a szokatlan alakú

öt utcát magába fogadó

templomba ékelõdõ térrõl indul és

a sportpálya rácskerítésénél hal el

Amíg ide el nem ér

hosszú az útja

forgalmát fák nem zavarják

Ezen a részen a csendet csak a hajnali

sepregetõ, a reggeli hírek és a tévé híradó veri fel

Szegényes kertes házak, néma lakókkal

a kertekben szentjánoskenyérfák

Ezen az utcán biciklivel jár a postás

Egy raktárudvar focikapu magas

kerítésének tetejérõl, a szomszéd kutyájával

egy kislány felesel a késõ délutánban

Csak látni, hallani azt sem lehet

Ezen az utcán a járdát nem használja senki

mindenki középen halad

MIKOR MEGTALÁLTAK HOLTAN

Mikor megtaláltak

a menny és a pokol angyalaira vártam

hogy a nekik megfelelõhelyre

raktározzák lelkemet

ám egyik sem jelent meg

csak egy rendõr és a halottkém

õket ragadtam meg

ernyedt testük sóhajtalan testemre zuhant

TELJES GÁZZAL – MEGFÉKEZVE

A megtévedt ember egy fehérszívû garázsból lopott piros autóval száguldott végig az örök zene városán.

hirtelen bevette a kanyart, a sarkon,

mely kísértetiesen hasonlított a dél-ázsiai pokolhoz, ahol éveket töltött egy menhelyen,

szándékosan prüszkölt,

hogy végre megszabaduljon saját hazájának meredt szemû, fertõzõ, álruhás szövetségeseitõl,

vonakodva újra átlépett a nyálkás érzelmek határmezsgyéjén,

hogy kitörölje az emlékeket szervezetének archívumából,

s rájött, hogy nemcsak azokat gyûlöli,

akik õt akarják, hanem azokat is,

akik nem akarják õt.

Miután megérkezett a némaságba, megállapodott egy ismeretlen verandán

és álmodozva gondolt egy tengercseppre, melyet a gyöngyhalász lánya viselt

ékszerként nyakában.