Õrület van minálunk. Új zeneletöltõ program, a KAZAA. (www.kazaa.com) A tavasszal (erõs anyai hátszéllel) bevezetett ADSL-dróton keresztül dübörögnek is befelé a mindenféle hard és soft rockzenék: naponta 3-4 CD lemez készül legalább belõlük, egészen használható hangminõségben.

Tegnap a késõ esti órán magam is odasomfordáltam a készülékhez.

Asszony az egéren: halljuk, mit szeretnél?

Lássuk csak: legyen, mondjuk, Jacques Brel: „Ne me quitte pas”… Beírja, elküldi, és másod- perceken belül jön a lista: ki mindenki õrzi koraférfikorom korabánatát? Tíz perc múlva már szól. Bambán ülök. (Tavaly Párizsban hosszan és reménytelenül kerestem válogatott lemezboltokban.) Volt ebbõl ám angol változat is, emlékszem, Keszthelyrõl – szól lágyan a szépasszony (féltékenység mardos). Lássuk. „If you go away”, Brenda Lee. Ez az! Ez is megvan. Töltjük lefele. Hallgatjuk. Ajjaj. Nekem Balatonlelle. Nagyon beléptem erre néhányszor a Kisjutkának! Még angol nyelvû változatok: a bányász-bika Tom Jonestól egészen a közért-pénztárosnõk kedvencéig, idõsebb Iglesias-ig… Még Jacques Brel! Az „amsterdami tengerészek az égre pisálnak”. Üvöltve énekeltük Krakkó fõterén, a Posztócsarnok tövében. Vissza Brenda Lee-hez! Jöjjön az ájmszori! Õrület. Jön. Gimnazista házibulik, erre aztán smárolt, aki élt. (Tudom persze, amin most olvadozunk: a maga idején nem volt valami fergeteges majális; inkább arra emlékezet: milyen boldogok szerettünk volna lenni akkor is…)

Emlékszel, volt egy osztrák nóta, tõled kaptam? Hét óra hosszat hallgattam az autóban, amíg vártam rád a Bessemer Strasse sarkán: „Ich habe diese Frau geliebt…” Szerzõt nem tudjuk, elõadót sem, próbálkozzunk az elsõ sorral! Megvan. Szól is nemsokára. Mint Huij és Tuij a két öreg: meghatottan vigyorgunk egymásra. Kamaszlányaink visszasettenkednek. Fúj, miket hallgattok? Pofa be, az életünk, bunkók! Habzsolunk tovább, próbáljuk meg: a-moll mazurka, Ashkenazyval, „As time goes by” – a Casablancából… Csurognak befelé. Közben beütöm – ha már nyál és könnypatak, legyen! „Hol van az a nyár?”, Ruttkai és Latinovits énekelték, (meg mi a kompon Velence és Punto Sabbioni között)… Nincs. Nézzük Latinovitsnál. Megvan, letölt, szól.

És egyszerre csak jön a többi Latinovits. Õrzõk, vigyázzatok a strázsán! „… mert benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendõmben…”, és tovább, a pornográfia határát súroló Négyökrös szekérig. Berzsenyi. MINDEN.

Körülnézek: gyermekek elhúztak. Régi nyálas nóták rendben, de hogy versek…? Mindennek van határa! Félek, valamibõl õk már örökre kimaradnak. Biztos lesz helyette más. Biztos.

Hajnali négykor támolygunk ágyba, a gép persze tölti tovább lefelé kamaszkorunkat reggelig.

A képernyõ alján a szám: 3 486 700 users; három és félmillió gyûjteményben turkáltunk ma éjjel. Egész világ a mi birtokunk.