I.

Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter Bibó István egyetemi tanárt 1946. augusztus 23-án kinevezte a Teleki Pál Tudományos Intézet miniszteri biztosának. Azzal a feladattal, hogy az intézet elnöke, Dabasi-Schweng Loránd ellen felmerült vádakat vizsgálja ki, arról tegyen jelentést és az elnök – aki a magyar békedelegáció tagjaként Párizsban tartózkodott – hazatéréséig irányítsa az intézetet. Bibó István a jelentést nyolc hónappal később, 1947. április 23-án már az új miniszternek, Ortutay Gyulának küldte el. Ebben igen árnyaltan és tárgyilagosan tárta fel a kialakult helyzetet, és tisztázta az elnököt a vádak alól. ¹

II.

A Teleki Pál Tudományos Intézet 1941-ben miniszterelnöki rendelettel a magyarok és a nem- magyarok együttélése történetének, politikai, gazdasági, társadalmi és művelődési állapotának tanulmányozására alakult meg, s a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatáskörébe tartozott. Azért hozták létre, hogy a magyar és nem-magyar együttélés kérdéseiről a világháborút lezáró békeszerződés tárgyalásaira adatbázisokat és térképeket készítsen, s azokkal és a munkatársak tudásával segítse elő a történelmi Magyarország visszaállítását. Tagintézeteit az 1927-ben létrehozott Államtudományi Intézet, az 1940-ben létesített Erdélyi Tudományos Intézet és az 1941-ben alapított Magyar Történettudományi Intézet alkották. Az Intézet élén a vallás- és közoktatásügyi miniszter és a miniszterelnök által javasolt, s az államfő által kinevezett elnök állt, aki a miniszterelnök közvetlen felügyelete alá tartozott, s akinek az volt a feladata, hogy ellenőrizze az Intézet és tagintézetei tudományos munkáját, működését, és képviselje az Intézetet a döntés-előkészítési folyamatokban. ²

Az intézet elnöke Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter lett, akit – minthogy a háború végén elmenekült Magyarországról, amerikai fogságba esett, háborús bűnösként hazaszállították, majd életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték – a Magyar Történettudományi Intézet igazgatója, Deér József helyettesített. ³ Ő viszont a tagintézetek vezetőinek egyetértésével Dabasi- Schweng Loránd kinevezését kezdeményezte.⁴

III.

A Teleki Pál Tudományos Intézetet, amelyet 1947-től 1948-ig elnökhelyettesként Bibó István vezetett, kormányrendelet szüntette meg. Feladatainak egy részét jogutódja, a Kelet-európai Tudományos Intézet vette át. Az egykori Teleki Intézet béke-előkészítő funkciója – s így az Erdélyi Tudományos Intézet is – megszűnt. Azt a kérdést, hogy az új intézetnek mi legyen a feladata, meg kellett válaszolni. Bibó István igazgatósága alatt Társadalomtudományi Intézet alakult az Államtudományi, a Történettudományi, az időközben létrejött Néprajztudományi és Nyelvtudományi Intézet mellé. ⁵

A 4231/1949. MT. sz. rendelet viszont már magát a Kelet-európai Intézetet szüntette meg, egyidejűleg – a Magyar Tudományos Tanács pártállami szervezetének javaslatára, a szovjetizálás jegyében – akadémiai intézeteket állított fel.

IV.

Harminc évvel miniszteri biztosi kinevezése után Bibó István erre így emlékezett vissza:

…az 1946/47-es tanév végén, inkább szeptemberben, mint júliusban, egy értekezletre hívták össze az összes politika professzorokat Pestre, ahol Hajdú Gyula államtitkár azt fejtette ki, hogy hogyan kell a politikát előadni. Pontosan megmondta, hogy mivel kell kezdeni, mivel kell folytatni, természetesen marxista alapon. Úgy éreztem, hogy ez már nekem nem fog menni. Ugyanakkor a Kelet-európai Intézetben válság volt, és Keresztury mint miniszter, engem akart oda kormánybiztosnak küldeni. Én tehát azt kértem Kereszturytól, hogy úgy küldjön oda kormánybiztosnak, hogy szabadságolást ad nekem az egyetemi fő előadások alól. Papíron egyetemi tanár voltam ötvenig, de ténylegesen negyvenhat-negyvenhétben adtam elő a fő tárgyaimat. (…) a Teleki Pál Intézet (…) nevét 1945 után egy ideig nem változtatták meg, de az intézet vezetői elkezdték önhatalmúlag Duna-völgyi Intézetnek hívni. (…) Szervezetszerűen az intézet élén elnök állott, a tagintézetekén igazgató. Akkor az intézetnek vagy kinevezett, vagy megbízott elnöke Dabasi-Schweng Loránd közgazdász volt, aki egy abszolút tisztességes, nagy tudású, de kissé merev ember volt. Elsősorban Kosáry Domokossal, a Történeti Intézet igazgatójával veszett össze, akit egyrészt az ő intézkedéseinek a szabotálásával, másrészt őellene irányuló sajtókampány ösztönzésével vádolt. Ennek a tisztázására küldtek engem oda. Az első panaszt alaposnak találtam, a másodikra bizonyíték nem volt. (…) Mikor aztán én a zavar okait egy jelentésben jól-rosszul tisztáztam, Dabasi- Schweng nem óhajtott visszatérni, s Ortutay, aki közben miniszter lett, engem nevezett ki kormánybiztosból helyettes elnöknek, azért helyettesnek, mert azt hiszem, ő magának szánta az elnökséget, későbbi időre. Nem is vettem tőle rossz néven, mert nekem jó volt a helyettes elnökség is arra, hogy ne kelljen az egyetemen előadnom. ⁶

V.

A Teleki Pál Tudományos Intézet a béketárgyalások lezárultával, a Trianonnál is kedvezőtlenebb párizsi béke megkötésével funkcióját vesztette. A helyébe lépő Kelet-európai Intézet már nevével is jelezte, hogy más feladatra vállalkozik. A névválasztás nem volt véletlen és megvolt az ellenpárja, a Duna-völgyi Intézet.

Bibó István ezt így idézte fel:

Első akcióm az volt, hogy megneszelve a Duna-völgyi Intézet elnevezésben a Habsburg-restaurációra irányuló oldalkacsintást, Ortutaynál elkezdtem propagálni a Kelet-európai Intézet elnevezést. Nekem nem tetszett az, hogy a Duna-völgyi Intézet elnevezés kihagyja a lengyeleket és bevonja Ausztriát, amit pontosan fordítva éreztem szükségesnek. Ezt Kosáryék nagyon ellenezték, de Ortutay elfogadta javaslatomat, és hivatalosan szentesítette a Kelet-európai Intézet elnevezést. ⁷

VI.

A kiépülő diktatúra mindent totális ellenőrzésnek vetett alá, s ennek jegyében a tudományos élet intézményrendszerét is szovjet mintára államosította. A Kelet-európai Intézet előbb anyagi csődbe került, majd megszüntették.

Bibó István visszaemlékezése szerint:

…[1949-ben] kiszervezték az egészet alólam, miután már abbahagyták azt, hogy az új kinevezéseknél megkérdezzenek. Akkor megszűnt az intézet mint csúcsszerv, ami önmagában nem lett volna indokolatlan, s a tagintézetek vagy önállósultak, vagy megszűntek. Negyvenkilenc végén én még egy félévi szabadságot kaptam az egyetemi tanárságtól, és 1950 szeptemberében helyeztek rendelkezési állományba, miután nem tudtam rávenni magamat, hogy valami számomra komolytalan jogi tárgyat válasszak, amivel maradhattam volna egyetemi tanár. Nagyon kínálták nekem a munkajogi tanszéket, de semmi közöm nem volt hozzá. (…) Kosáryval mi állandóan feszültségben éltünk, ő féltékenyen őrizte intézete teljes függetlenségét, és nem is titkolta, hogy az elnöki székre pályázik, engem pedig bosszantottak az ő különböző ravasz húzásai és szekfűiánus vissza-visszakanyarodásai. Győztem ugyan ellenhúzásokkal, de nem szerettem az ilyen atmoszférát. De aztán negyvenkilenc vége felé már mindennek nem volt sok jelentősége, s emlékszem, valamikor negyvenkilenc közepén azt mondtam Kosárynak: Nézd, Domokos, bennünket innen úgyis ugyanaz a vihar fog kifújni, ennek az is a jele, hogy hónapok óta senkinek semmi rosszat sem mondtam rólad. ⁸

VII.

Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter igen nehéz helyzet megoldására küldte Bibó Istvánt 1946. augusztus 23-án a Teleki Pál Tudományos Intézetbe. Olyan helyzetbe, amely darázsfészek volt. A tényleges elnök tevékenységét ugyanis kétfelől is megbénították: belülről a Szekfű-tanítványokat képviselő, a tényleges vezetés átvételére törekvő, igen ambiciózus Kosáry Domokos, kívülről pedig az Államvédelmi Osztály. Ezt a helyzetet Bibó István mint tényleges elnök – amíg lehetősége volt rá – oldotta és humanizálta. Az a politikai gondolkodó, aki írásaiban közösségi görcsöket diagnosztizált, azok feloldására terápiát dolgozott ki és a dehumanizált szerepek és az azok mögötti tapasztalatok feloldására, humanizálására törekedett, a Teleki Pál Tudományos Intézet kormánybiztosaként közvetített, mediátor-szerepet töltött be. Tevékenységéről a korabeli sajtóanyag, a Kelet-európai Intézet (a volt Teleki Intézet) Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában lévő forrásanyaga, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Magyar Országos Levéltárban található vonatkozó anyaga, Bibó István – a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárában található, Ms 5110/101-111. szám alatt található – kelet-európai intézeti iratai, Kosáry Domokos – az ELTE Egyetemi Könyvtár Kézirattárában őrzött – levelezése, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának vonatkozó vizsgálati dossziéi, valamint a Bibó Istvánnal, illetve Kosáry Domokossal készített interjúk alapján tájékozódhatunk. Mindezek feldolgozása lehetővé teszi azt, hogy az intézet és munkatársai 1947 és 1949 közötti lehetőségeit, dilemmáit és döntéseit jobban érzékeljük. Az ugyanis cseppben a tenger-szituáció volt. Olyan átmenetinek bizonyult helyzet, amikor az intézetet még nem fejezték le, de a végjáték már egyre inkább előrevetítette árnyékát. Bibó István a Kelet-európai Intézetben létesítendő Társadalomtudományi Intézet keretében új intézetet próbált alapítani, majd az egyre előrehaladó szovjetizálás következtében az intézetben csődgondnoki szerepbe kényszerítve, az akadémiáról és az egyetemről kiszorítva, utóvédharcként még közreadta közigazgatási reformterveinek térképanyagát. ⁹ 1950 szeptember 8-án Szabó József, a Szegedi Tudományegyetem Jog- és Közigazgatástudományi Karának dékánja „illetékes helyről nyert felhívás alapján” felkérte, hogy nyugdíjazás iránti kérvényét adja be. 1951. január 1-től az Egyetemi Könyvtár állományába került „önálló könyvtárosi munkakörbe”, szakozónak és decimálónak. ¹⁰

Az alábbiakban a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárában őrzött hagyatékában Ms 5110/101-111. jelzet alatt található miniszteri biztosi iratait adjuk közre.

RÖVIDÍTÉSEK

Bibó István – Mattyasovszky Jenő (terv., szerk.) 1950. Magyarország városhálózatának kiépítése. Kézirat gyanánt. Magyar Tudományos Akadémia, Állam- és Jogtudományi Intézet, Budapest.

BIM 5. Bibó István munkái. Centenáriumi sorozat, 5. A kelet-európai kisállamok nyomorúsága. Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely, Budapest, 2011.

BIM 10. Bibó István munkái. Centenáriumi sorozat, 10. A jogfilozófiától a politikáig. Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely, Budapest, 2012.

BIM 11. Bibó István munkái. Centenáriumi sorozat, 11. A demokratikus közösségi értékelés és magatartás mintái. Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely, Budapest, 2012.

BIM 12. Bibó István munkái. Centenáriumi sorozat, 12. Visszaemlékezések. Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely, Budapest, 2012. DVD melléklettel.

Hanák Gábor, DVD. I–XIII. Ezerkilenszázötvennyolc. A chilloni fogoly. Kosáry Domokos olvasónaplója. Országos Széchényi Könyvtár, Magyar Mozgóképkincs Megismertetéséért Alapítvány, Történeti Interjúk Tára, Budapest.

Kenedi János (1979): Bibó István életrajzi adatai. In: Réz Pál szerk., 1991 (1980) II. 440–449.

Miskolczy Ambrus (2012): „…igen, de…” Antiszemitizmus és történetírás Hunniában. I., II. 2000. 2012. szeptember. 11–26., október. 15–23.

Réz Pál szerk., 1991 (1980): Bibó emlékkönyv. I–II. Századvég Kiadó, Budapest – Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern.

Romsics Ignác (2011): Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel. Osiris, Budapest.

Ujváry Gábor (szerk.) 2011: Történeti átértékelés. Hóman Bálint, a történész és a politikus. Ráció Kiadó, Budapest.