TÉMA ÉS VARIÁCIÓK

/c-moll/

Majdnem teljes volt már a sötétség
Állt még meztelenül
A tükörben alig látszódtak testének körvonalai
csupán a szeméből sugárzott némi fény
éles lyukat ütve az átlátszónak tűnő anyagon
Lehajolt Felvett néhány ruhadarabot
a kezében tartva őket odázva még
pár percig a lassú mozdulatok éjfél
előtti árulását amitől nem tudta kívánatosabb
lesz-e vagy egyszerűen csak puhább és
egy fokkal biztonságosabb lesz tőle a világ –
s hogy menni kell bár fogalma sincs hová
Lehajolt újra Egykor minden a földön hevert
A parkettán fényes csík húzódott hosszan bekúszva
az ágy alá jelezve kutakodni kell hogy bármit
is megtaláljon Mégis úgy érezte hiába hajol
hiába emelkedik mintha meddő játék volna csupán
a mozgás Hitte jó volna mozdulatlanul állni
sütkérezni még a szem lágy vizenyős fényében
mely nem tolakszik és kitart egészen
az utolsó leheletéig
Késleltetés Vágy egy cseppnyi magány után
Hirtelen elérzékenyült
Közben szemerkélni kezdett kint az eső
Az arca úgysem lehet nedves már sohasem

C. JEGYZETEIBŐL

(9.)

Hosszas bolyongás után megleltük a házat ahonnan
korán száműztek minket Vár bújócskák helyszíne halál
is volt ott valaki hosszú kötélről lógott le egykor egy ingben

A sekély posványos vizű tó fodrozódása jelzi
hogy nem az élet feltétele a mozgás s amikor
bújtunk akkor fedtük fel magunkat leginkább
Leszámoltuk az időt ami nem fordul felénk többször

A vágyhoz sötétet rendeltünk a szélhez szabadságot
az asztalnál is ha ültünk mindig úgy hogy a tájat lássuk
ami sárgás volt délután a finom szemcsés lösztől

Nem tapintottunk a dolgok lényegére csak figyeltük
őket hosszan ahogy átfordul a homokóra és megáll
egy pillanatra s hogy minden ugyanolyan abban a pontban

Így teltünk be aztán lecsuktuk szemünket
A délután álmot hozott minden testrészünkre
arcunkra kezünkre –
és nem jutott eszünkbe hogy akár gyilkolhatunk is egyszer