AZ ELSŐ CSÓK ¹

Ez volt. Egy garázs, rajtad egyenszoknya,
a rozsdakék Mazdának veted a hátad,
zöld szemed ég, szőke hajad lenyírva,
és tartod a kezedben a gilisztázót.

Az üveglap mögött zajlik a munka:
a szintezett talaj, a homok, a tőzeg
némán kavarog, míg a sok giliszta
belén és gusztusán át formát nyerhet.

Én tartom a gilisztázót, igen,
te a zöld Fiaton hűtöd a combod,
szemed kék, hajadnak sár színe van.
Az úton. Rozsdakék ruhádban. Így volt.

CSALÁNÁGY

Igen – és ha csupasz lábbal lépnék
árokba Annaghmakerrig határán,
ott lenne az ágyam.

Milyen messze vagy, és én milyen messze
jöttem, mint a gém, ahogy a tó felett
dupla tempóban ér

a holdhoz, míg merülő tükörképe
alatt a halak és a mezők,
csalánpihe, párnafű.

CONNECTICUTI MÉHEK

Jelen állapotát hóolvadás és
mandulavirágzás hozta el, most
a ki nem kortyolt virágok –
pitypang, alma, aranyvessző,
őszirózsa – hónapjain át
gázol a méhésznő, és ha a fülét
a kaptárak bordáihoz szorítja,
nem hall semmit, s ha jön végül
Maine és Vermont felől a havazás,
várja, hogy a méheit meghozza
az új év, mert így mennek a dolgok,
és tudja, hogy igaza van, és téved.

FORDÍTOTTA MESTERHÁZI MÓNIKA