„Kislányom, mi a szándékod ezzel a felmosóvízzel?” A reggel első kérdése. Együtt nyaralunk. „Én már felmostam a szobámat.” „Felmosom én is! Csak legalább a kávét hadd igyam meg.” Mindig azt mondták, rád hasonlítok. Önfegyelmedben, szertartásaidban, konok derűdben nem ismerek … Folytatás →
[*] Metaetikai töprengések Legnagyobb bűn a gyávaság. Lévi Máté és Jesua Ha-Nocri (?) Tanulmányom voltaképpen két képhez kapcsolódik; és legalább ennyire két mondathoz is: egy méltán híres regény méltán híres mondatához meg egy fontos történész jótanácsához; leginkább pedig e … Folytatás →
[*] Székfoglaló előadásom középpontjában a hely és az ember, és hozzátenném: az idő áll, ám mindenekfölött mégis a nyelv. Az a nyelv, amely képes, bár leginkább azt kívánom megmutatni, mennyire nem képes, mennyire akadályoztatva van, hogy megbirkózzon a megnevezéssel. … Folytatás →
[*] Tahiti Norma McArthur, ausztrál demográfus, 1970-ben rendkívül szórakoztató szaktanulmányt tett közzé a Science hasábjain „A primitív népek demográfiája” címmel.1 A szerző annak a kérdésnek szentelt figyelmet, hogyan lehet valamely, az írásbeliséget nem ismerő, s így önnön lélekszámáról feljegyzéseket … Folytatás →
Kis nyáj szoknyában, nadrágban. Heten-nyolcan vannak. Fehér köpenyes gazda udvarra tereli a báránykákat. Mennek, csoszognak, bicegnek, sántítanak. A folyosón korlátokba kapaszkodnak, indulnak levegőzni az udvarra. Kint már a nap se fogja őket. Egyikük ingjére orrkönny csöppen, a levegőben ősz hajszál … Folytatás →
jutott eszedbe – írtad abban a versedben, melynek párdarabját én követtem el, s aztán egymás mellett jelentek meg –, hogy megrontott szemmel néztél addig, „öntelt törvénnyé lett a szürkehályog”; régi ismerősként tekintettél a bennem garázdálkodó sötétségre. és „vértolulás szoros ruha … Folytatás →
ősz lehetne olyan mint egy leépülő város maradék romantikája megtévesztő jellegű rövid kánikulából párolgó bágyadt konyhameleggel éjszakára már fagypont alá higgadással puszta formalitásból szórványosan levelek hullanak ilyenkor eldobott csikkek zsebkendőgalacsinok közé régi beidegződéssel a feleslegesség frissen megszokott nyugalmával … Folytatás →
hármasleltár G. emlékére 1. Világokat igazgatsz. Még onnan is. Bogozod a szálakat. Bár némiképp kornyadozol, nem rendül meg pillanatra sem a bizalmad magadban. Szép vagy. Talán a legszebb, akit valaha ember látott. A Napba persze lehet. Mindenkiről mindent tudsz. … Folytatás →
Akarat nélkül Miattad lenni néma. Eltévedni egy nagyváros külvárosában igazolvány és nyelv nélkül. Motyogni valamit egy buszmegálló széles eresze alatt. Legfőképp magamnak. Hogy hogyan találni haza. Így lenni néma. Esetlenül. A felismerésben, hogy látni téged könnyű ingben, feszes … Folytatás →
(Tatárszentgyörgy, tíz év múlva) „ímé megjelenék az Úrnak angyala Józsefnek álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Égyiptomba, és maradj ott, amíg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket.” (Máté, 2,13) … Folytatás →
Hogy a leigázott népek békében megférjenek, helyet csinálunk magunknak, fallal vesszük körbe, kiépítjük új kerületeinket. Ami kívül marad igazgatásunkon, a szürke zóna szabadon lakható. A sötét helyeken bármi történjék, az élet a megszokott rendjében mehet tovább, számunkra előnyös, hogy … Folytatás →
Február 23-án éjjel, kettő előtt nem sokkal fordultok a faluba vezető főútra. Viszonylag lassan közeledtek a sötétben, de ez nem jelenti, hogy bármit is halogatnátok. A rossz út az, ami feltartóztat, a kőkeményre fagyott földgöröngyök, amik miatt a sofőr óvatosan … Folytatás →
Jön a tizedik évforduló, kellene valami arculatféle. Tamás már az ügynökségen elkezd utánaolvasni, romagyilkosság, ez rémlett neki, de hogy romák gyilkoltak, vagy romákat gyilkoltak, na, ezt nem tudta volna pontosan megmondani. „A tűzoltók annak ellenére, hogy egy benzines kannát … Folytatás →
szembekerült velem tegnap a gyász, az évek során halványan ismerős lett. előhívni nem lehet, minden fényképen máshogy néz ki. ma ez a zavart, barna pocsolya itt előttem, nincsenek szakaszai, önmaga körül forog, kitátja a száját, ami mélyebb, mint az ég. … Folytatás →
I. Gazdag falu a Dabast Ladánybenével és Örkényt Kunpeszérrel összekötő utak metszetében. A házak közművesítve, modern intézmények: emeletes iskola, emeletes egészségház, művelődési központ, polgármesteri hivatal. Nő vezeti a várost, az iskolát, az óvodát. Olcsó mart aszfalttal akarják beburkolni az … Folytatás →
Öt évvel ezelőtti megemlékezésünkön még Borbély Szilárd és Esterházy Péter is felléptek. Az idei estünkön rájuk is emlékeztünk. („Ó, a Mester széles háta vagy köpönyege mögött lenni beh jó” – B. Sz.) Fotó: Szöllősi Mátyás Tíz évvel ezelőtt, február 23-ára … Folytatás →
Látszatvilágban élünk. Párhuzamos valóságok vesznek körül bennünket, nincs, ún. „valóság” – ezt már a 20. század fordulóján kezdték mondani (Nietzsche, Husserl, Karel Kosik, vagy még komolyabban Guy Debord: A spektákulum társadalma c. művében), hogy ti. a reálvalóság mint délibáb felszívódott, … Folytatás →
[*] Utolsó könyvemet, A Thüringer házat recenzeálva, a Le Monde március 11-i számában barátném, Madeleine Paz kategorikusan kijelenti, hogy: „korábbi köteteimhez viszonyítva ezúttal egy reakciós könyvet írtam”. Majd hozzáteszi: „Amit Istrati mond, nem egyéb a burzsoázia védelménél”. Végül levonja a … Folytatás →
[*] 1968 „Honnan? Hová? Kivel?” Ezeket a kérdéseket 1968-ban Ivan Svitak, cseh filozófus tette fel a Prágai tavasz idején – és meg is válaszolta: „Ázsiából Európába – méghozzá egyedül”. A szimbolikus, mély jelentésű, de többértelmű 1968-as évszám egyik fényes … Folytatás →
[*] I. rész Váradi Andris emlékének Évfordulók Az 1892-es, Amerika felfedezésének négyszázadik évfordulóját ünneplő megmozdulásokkal szöges ellentétben, 1992-ben, az ötszázadik évfordulós megemlékezések kapcsán a vita Amerika őslakosságára összpontosított, s különösen arra, hogy az európai fehér ember amerikai partra lépése … Folytatás →