Maria Magdalena Langhans síremléke (1751) és a szülés kultúrtörténete Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás. Hajtásaid gránátalmát termő kerthez hasonlók, tele mindenféle pompás gyümölccsel. (Én. 4:12,13) 1751-ben Svájcban, egy Hindelbank nevű faluban meghalt … Folytatás →
Egyszer mindenki volt Petőfi, egyszer mindenki lesz… (Szilágyi Ákos, 1999) Kezdjük a legnehezebbel: Petőfi recepcióját, hagyományát, jelenlétét a halála után eltelt több mint másfél évszázadban és a jelenben áttekinteni szinte lehetetlen feladat; a róla szóló írott és verbális … Folytatás →
TETVÍSZEM A LANTOT Tetvíszem a lantot, mijen álat mijen testrísze maratt ot… Szidolozom’ versem, s mint parlagfű-magot nízem, hova vessem? Hova tünt a iklet? Teendőim köszt csak nígy?, öt?, harmadik lett! Tünt entelektusom el ásom, ígetem, el, meg el dugdosom! … Folytatás →
Lady Chatterley borozik Az opálos rozé lustán terült szét az alacsony talpas pohárban. Felszínére hanyagul dobta rá magát a fény. Csillogott, forgott, mint valami revütáncos, minden alkalommal, amikor hozzáértem a párás üveghez. Vékony nyakát középtájt simítottam először, majd ujjaim finoman … Folytatás →
Szárnyas költő Költőnek, ha szárnya nőne Fájna háta, karja tőle Papírlapot megkeresne Fölé szállna s rárepülne Szárnyából egy tollat tépve Verset írna jól betépve Vérrel írná azt a verset Beletéve sok keservet Majd felszállva a … Folytatás →
Hazai Attilának Szétfőtt bulgur vagyok egy buszmegállóban. Az épületeknek még rágniuk sem kell, lenyelhetnének egészben, akkor sem tudom, hol vagyok. Az úttesten babakocsit tol egy nő. Közeledik felém. Nem lehetek ennyire szerencsétlen. Nem szakadt ki a gumi, érted, nem … Folytatás →
Hajnali józanság Hajnal volt, a fák remegtek, halkan morajlott a tenger. Auerbach a teraszon ült, írta a versét. A sokadikat. Sötét volt, az öböl túloldalán villogtak az óriásdaruk fényei, ahol napközben utat vágtak a hegyoldalba a munkagépek és a … Folytatás →
TO DO-LIST üres szemekkel meredni a semmibe pénzt elfelezni, elszámolni bútorokat lemérni centire pontosan méreteket lejegyezni sírni eleget, nem túl sokat, nem akárhol és nem akármikor tanmenetet írni civilizáltan egyezkedni a használati tárgyakról nagylelkűnek lenni és önzőnek lenni haragudni … Folytatás →
Ursus major, közli a prof, gondolom, már utánaolvasott, ursa, kérleli rémülten a páciens, ursa minor, eseng a bajongó, tankönyvi példája, sajnos, erősíti meg a kórság egyik legelismertebb szakértője, ursa ma, ursa!, esedezik páciens. Ne csillagképekben gondolkozzon, próbál úrrá lenni a … Folytatás →
mária kiürült méhemen, megtört testemen keresztül semmivé téve, várakozásra ítélve maradtam örömre holtan egy életen át, s ti még belém kapaszkodtok? mindent odaadtam már, mit adhatok. ne hozzám, értem fohászkodjatok! józsef féligazságokon vakhittel gázolva át, félreállva mindig, … Folytatás →
A tudás leértékelődésével találkozom nap mint nap. Szomorú tapasztalat, egyetemen, ismerőseim között, meg úgy a közhangulatban. Szaktudás, tudományos elmélyülés veszít korábbi rangjából – jelen van, s bár tudjuk, hogy nélküle nincs társadalom meg gazdaság, de megbecsültsége mégis gyengül. Ez a trend. … Folytatás →
Bárány Tibor, Gács Anna, Milbacher Róbert, Sári B. László és Margócsy István beszélgetése Margócsy István: Beszélgetésünknek az az apropója, hogy az Élet és Irodalom július 9-i számában megjelent Milbacher Róbertnek egy jelentős cikke A magas irodalom lektűrösödéséről címmel, amely meglehetős feltűnést … Folytatás →
Bloch – Lukács – Mannheim – és egy futó kitekintés Tanulmányomban a három jeles gondolkodó ukronikus kötődéseit vizsgálom. Az első részben általánosságban és bevezető jelleggel tárgyalom az ukrónia kérdéskörét (I). Majd a második részben az ukronikus Bloch-nál, Lukácsnál és Mannheimnál … Folytatás →
sáv, amit nem tudok fényképezni, naplemente után, mikor eltűnnek a bíborok, van ez a kérdő, keskeny ideje a látványnak, derengés nyugatról, s minden színtelenné lobban. dombról a lombok, közéjük villog, fejük fölött vastagon kavarog a duna, aztán szántások … Folytatás →
Fessler Barbarával Bécsben ismerkedtem meg 1990 tavaszán. Azóta már meghalt. Huszonnégy éves volt, amikor 1956 végén, friss orvosi diplomával a zsebében, kiment Bécsbe. Így tehát megismerkedésünkkor ötvenhét-ötvennyolc éves lehetett, és még mindig csinos volt. Egy rendezvény szünetében szólított meg. Hibátlanul, … Folytatás →
Kojot A burokra gondolok, a rózsaszín lavórra, a konyhai csapra, a Pierre et Gilles képre. A sötétszürke novemberre, mikor a holdfény felé tartott röntgenképen át néztem bordáid közé, te meg úgy jártál a szobában, mint egy céltalanul bolyongó kojot. Olyan voltál, mint … Folytatás →
Szilágyi Ákos átküldi a „Filmvilág-ügyemet” 1985 tavaszáról, benne Vera igazoló jelentését, Kőhalmi filmfőigazgató elítélő határozatát, V. Bálint Éva feljelentő cikkét a Magyar Hírlapból1 s végül az én levelemet Verához a Balázs Béla-díj elvétele kapcsán. S bár Ákos azt írja Létay-nekrológjában, … Folytatás →
Filmvilág 1980–1985 I (1) Budapest, 1980. december, 4. Tóth Dezső Miniszterhelyettes elvtárs Művelődési Minisztérium Budapest Igazoló jelentés Hivatkozással Tóth Dezső elvtárssal történt személyes megbeszélésünkre, amelynek során a miniszterhelyettes elvtárs rosszallását fejezte ki a … Folytatás →
DOKU-MENTÉS Vallomás és dokumentum A dokumentumközlés nem tények közlése, hanem tényekkel folytatott küzdelem: küzdelem a valóságért, amely nem valami előzetesen adott vagy tudott, hanem a tényekkel folytatott küzdelemben létrejövő és létrejött. Pilinszky János ír Vallomás és dokumentum című kis remekében arról, … Folytatás →
„A hálózattudomány sikerének folytatódása azon múlik, hogy képesek leszünk-e fenntartani a kutatás multidiszciplináris jellegét, lehetővé téve, hogy minden kutató belevigye a saját nézőpontját. Az ötleteknek és szempontoknak ez az ütköztetése a kutatási terület erőssége és szellemi hajtómotorja marad.” (Barabási Albert-László) … Folytatás →