Ambrus Judit: Hanghelyet

hármasleltár G. emlékére 1.   Világokat igazgatsz. Még onnan is. Bogozod a szálakat. Bár némiképp kornyadozol, nem rendül meg pillanatra sem a bizalmad magadban. Szép vagy. Talán a legszebb, akit valaha ember látott. A Napba persze lehet. Mindenkiről mindent tudsz. … Folytatás →

Lázár Bence András: Versek

Akarat nélkül   Miattad lenni néma. Eltévedni egy nagyváros külvárosában igazolvány és nyelv nélkül. Motyogni valamit egy buszmegálló széles eresze alatt. Legfőképp magamnak. Hogy hogyan találni haza.   Így lenni néma. Esetlenül. A felismerésben, hogy látni téged könnyű ingben, feszes … Folytatás →

Bödecs László: IX.

Hogy a leigázott népek békében megférjenek, helyet csinálunk magunknak, fallal vesszük körbe, kiépítjük új kerületeinket. Ami kívül marad igazgatásunkon, a szürke zóna szabadon lakható.   A sötét helyeken bármi történjék, az élet a megszokott rendjében mehet tovább, számunkra előnyös, hogy … Folytatás →

Mécs Anna: Pici, piros r betű

Jön a tizedik évforduló, kellene valami arculatféle. Tamás már az ügynökségen elkezd utánaolvasni, romagyilkosság, ez rémlett neki, de hogy romák gyilkoltak, vagy romákat gyilkoltak, na, ezt nem tudta volna pontosan megmondani.   „A tűzoltók annak ellenére, hogy egy benzines kannát … Folytatás →

Áfra János: Vadászok

I.   Gazdag falu a Dabast Ladánybenével és Örkényt Kunpeszérrel összekötő utak metszetében. A házak közművesítve, modern intézmények: emeletes iskola, emeletes egészségház, művelődési központ, polgármesteri hivatal. Nő vezeti a várost, az iskolát, az óvodát. Olcsó mart aszfalttal akarják beburkolni az … Folytatás →

Tatárszentgyörgy árnyékában

Öt évvel ezelőtti megemlékezésünkön még Borbély Szilárd és Esterházy Péter is felléptek. Az idei estünkön rájuk is emlékeztünk. („Ó, a Mester széles háta vagy köpönyege mögött lenni beh jó” – B. Sz.) Fotó: Szöllősi Mátyás Tíz évvel ezelőtt, február 23-ára … Folytatás →

Almási Miklós: Az eltűnt valóság árnyékában

Látszatvilágban élünk. Párhuzamos valóságok vesznek körül bennünket, nincs, ún. „valóság” – ezt már a 20. század fordulóján kezdték mondani (Nietzsche, Husserl, Karel Kosik, vagy még komolyabban Guy Debord: A spektákulum társadalma c. művében), hogy ti. a reálvalóság mint délibáb felszívódott, … Folytatás →

Panait Istrati: Az ember, aki nem csatlakozik semmihez

[*] Utolsó könyvemet, A Thüringer házat recenzeálva, a Le Monde március 11-i számában barátném, Madeleine Paz kategorikusan kijelenti, hogy: „korábbi köteteimhez viszonyítva ezúttal egy reakciós könyvet írtam”. Majd hozzáteszi: „Amit Istrati mond, nem egyéb a burzsoázia védelménél”. Végül levonja a … Folytatás →

Gombár Csaba: Európa keleti felén minden máshogyan volt

[*] 1968   „Honnan? Hová? Kivel?” Ezeket a kérdéseket 1968-ban Ivan Svitak, cseh filozófus tette fel a Prágai tavasz idején – és meg is válaszolta: „Ázsiából Európába – méghozzá egyedül”. A szimbolikus, mély jelentésű, de többértelmű 1968-as évszám egyik fényes … Folytatás →

Léderer Pál: Az enyészetbe tartó indián

[*] I. rész Váradi Andris emlékének Évfordulók   Az 1892-es, Amerika felfedezésének négyszázadik évfordulóját ünneplő megmozdulásokkal szöges ellentétben, 1992-ben, az ötszázadik évfordulós megemlékezések kapcsán a vita Amerika őslakosságára összpontosított, s különösen arra, hogy az európai fehér ember amerikai partra lépése … Folytatás →

Kiss Noémi: Gyimes

A csángók falvaiban a Keleti-Kárpátokban Pontosan húsz évvel ezelőtt jártam először a Gyimes völgyében, a csángók szórvány falvaiban. Egy egész nap és egész éjjel tartott a vonatút, holott a távolság néhány száz kilométer. Budapestről Debrecenbe még kényelmesen átizzadt, repedt, ragadós … Folytatás →

Kukorelly Endre: Cé cé cé pé

(részletek) (9.1) (K) néhány nappal a Falomlás előtt repült Berlinbe. Schönefeld, Kelet-Berlin. Többször járt Berlinben, először tizenhárom éves korában, csereüdültetésen, németül tanulni. Hogy valami ragadjon rá a németből. Kelet, szovjet zóna, pár évvel azelőtt húzták föl a falat a város … Folytatás →

Koloh Gábor: Versek

Vera a másik városban   Veled visszavonhatatlanul megkezdődött, kedves Vera, a halottaim számontartása és tegezése. Sőt, egyáltalán az, hogy halottaimról írok és innentől kezdve az elmúltak könyvelése. (Tegezni muszáj, hogy nézne ki, hogy önnel, kedves tanárnő, végleg megkezdődött, tudja, amiről … Folytatás →