Takács Ferencnek, mert nem voltam ott a hetvenedik születésnapján Elmondanám neked, ha nem unnád… De unalmas lesz. Mondom akkor is, hogy ma este hogy kerültem haza, pedig ott voltam, nagyon közel, a sarkon. Na de korábban kell elkezdenem. Megbeszélésen voltam … Folytatás
Archívum
Tardos Károly – Beszélgetés Gábor György vallástörténésszel
„…konkurenciatörténet, a lelkek piacán…” GÁBOR GYÖRGY VALLÁSTÖRTÉNÉSSZEL TARDOS KÁROLY BESZÉLGETETT Mi volt annak az oka és jelentősége, hogy a zsidóságnál viszonylag korán végbement a sokistenhitről az egyisten- hitre való áttérés? A kérdés azért izgalmas, mert rögtön egy olyan vallástörténeti problémának … Folytatás →
Anne Martin-Fugier – Tisztességes vagy elvetemült
A választóvonalak bizonytalansága „Amikor a tisztességes feleség átadja magát derék hitvesének, ezt ugyanabban a pozitúrában teszi, mint a prostituált, aki a szeretőjének kínálja oda magát. A természet a nőket, e szerencsétlen áldozatokat, meztelennek teremtette. A társadalom pedig, kárpótlásul, egyebet nem … Folytatás →
Jeney Zoltán – Álmok
Labrador (Egy álombeli koncert leírása; 1976. április 3-ára virradó reggel) Új Zenei Stúdió koncert egy 180 fokkal elfordított, L-alakú teremben. Az L rövidebb szárának megfelelő oldalszárny négyzetes, a főszárnnyal szemközti falán nagy szárnyas ablakkal. Az ablak előtt fehér tüllfüggöny. A … Folytatás →
Mesterházi Mónika versei
A CÁFOLAT megérintett valami szabadságfokot elkapott valami hűséget felszabadított valami örömet szidta az itteni macsókat a nőgyógyászokat és minden alkalommal fájdalmat okozott ha erre járt lement pénzt váltani konspirációból a szobába tuszkolt a pénzes kezével próbált beindítani akár egy téli … Folytatás →
Csoma Gábor versei
ALKONYODIK Lehetőségeim csapdái ásítanak rám. Létem árnyával birkózom. Gesztusaim mint viseltes ruha lógnak rajtam. EMBER a szavak csempéibe feszülsz az eget tapétázod magaddal sóhajod kőnek kiáltod léted magadhoz mintázod magadat magaddal igázod ÉN vagyok magam után – néha – nyomot … Folytatás →
Perecz László – Párhuzamok
SZONTAGH GUSZTÁV ÉS VAJDA MIHÁLY VISSZAEMLÉKEZÉSÉRŐL (Stílus) „Az idő múlik, s véle egyedek s nemzetek enyésznek, szerencsések, ha írásban vagy tettben nyomot hagyva magok után mint sikeres tényezők jelenhetnek meg az állandóan fennmaradó emberiség életében, annak örök rendeltetését előmozdítva, mely … Folytatás →
Szilágyi Ákos – A tények retorikája
TÖRTÉNETI-FILOZÓFIAI VIZSGÁLÓDÁSOK „»Tényekkel« sohasem találkozunk.”1 Friedrich Nietzsche „Beszéljenek a tények!” „A tények azt mutatják…” „A tényekből az következik…” Beszéljenek a tények? Ki vagy mi helyett beszéljenek? És mióta tudnak a tények beszélni? Voltaképpen kicsodák-micsodák ezek a tények? A tényeknek talán … Folytatás →
Király Kinga Júlia – „Lehet, nevetni fognak, de még most is várom őket”
Kóser és tréfli. Éhség és sóvárgás. Revízió és csalódás. Holokauszt és újrakezdés. Nagyjából ezek a fogalompárok motoszkáltak bennem, amikor 2015 végén a fejembe vettem, hogy írok egy erdélyi zsidó receptes könyvet. Ez az elhatározás minden bizonnyal egy hosszabb folyamat eredménye … Folytatás →
Armuth András – Kivételezettként 1944-ben
Az alábbiakban egy kedves távolabbi rokon visszaemlékezései olvashatóak. Nem az eseményekkel egy időben rögzített naplóról van szó, s nem is egy nagyobb, átfogó memoár önkényesen kiválasztott részletéről. Nem szaktörténész munkája, és folyamatosan átszínezik, folyamatosan érvényesülnek benne a személyes tudás és … Folytatás →
Kőszeg Ferenc – A nagybátyám, Laci
EGY FEJEZET EGY MEGÍRATLAN ÖNÉLETRAJZBÓL Laci nagybátyám, anyám három évvel fiatalabb öccse, csodával határos módon végezte el az orvosi egyetemet, és még csodálatosabb módon jutott haza Magyarországra a német–orosz háború első évében. Az anyai nagyszüleim az akkor Oroszországhoz tartozó mai … Folytatás →
Jan Tomasz Gross – Történelem – csináljam vagy megírjam?
SZELLEMI UTAZÁSOM AZ ELTITKOLT LENGYEL MÚLTBA Az önéletrajz igazán nagy hagyományú műfaj, mégis eléggé nehezemre esik az általam bejárt szellemi útról szólni. Úgy gondolom, az ember végezze el becsületesen a munkáját, s hagyja a műveit magukért beszélni. Csak hát közölték … Folytatás →
Demény Péter – Rejtély, kohó, ajtónálló
ESSZÉ BARÁTSÁGRÓL ÉS MŰHELYRŐL „Amióta meghalt, nem tudok mit kezdeni azzal a gondolattal, hogy én nem tudom hány évtizede dolgozom egy szövegen, s ezt ő nem fogja tudni elolvasni. Már haldoklott. Tulajdonképpen a jó ízlést, a neveltetésemet kellett volna félretennem, … Folytatás →
Szilágyi Zsófia – Isten veled, Bandikám!
Ady Endrét 1919. január 29-én temették. Mindössze két nappal korábban halt meg, egy szomorú, januári hétfőn, senkit sem meglepve, mégis váratlanul. Hiszen a barátok akkor is bíztak a csodában, reménykedtek, hogy valahogy mégis felépül a nagybeteg, akinek nem volt elég … Folytatás →
Balázs Imre József – #mássalhangzócsere
Bevégzett aranykor. Utóvéd. Fölgerjedt álmom elinalt. Lelakatolt vitorla dekkol, Ernyő lett a szókép-vihar. Az űrben messze hirdetés: „ART FITNESS! Ne kávézz hiába!” Tompán zenél, tropán zenél Holt helyem kihúnyt láza. * Balladafegyver: tíz akkordos izgalom, Őrült, avítt beszéd, félni való … Folytatás →
Szilágyi Eszter Anna – Versek
A TILOS VERSELMÉNYEKBŐL… (a három júlia) JÚLIA (Sz.) Sötét az ég oda sötét e kis szoba ide Melybe mint fénysúgár Nem toppan Júlia Lelkem idézgeti mint rossz rima Teste hajlásit mozdulat rugóit lénye egészbe gyűlt illúziójit unásig forszírozva akár ha … Folytatás →
Kiss Ottó – Egy ismeretlen ifjúkori Arany-töredék
Megsárgult, a széleken égésnyomokkal teli kéziratlapok másolatával keresett fel néhány nappal ezelőtt a nagyszalontai Csonkatoronyban működő Arany János Emlékmúzeum tárgyainak egykori gondozója. Mint elmondta, harminc éve, 1985–88 között a múzeum alkalmazottjaként dolgozott, és minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy a múlt … Folytatás →
Czinki Ferenc – Tisztaság, egészség, kényelem
– EGY PATYOLAT TÖRTÉNET – Fél órát kapunk, annyit bír, az igazán nem sok. Oh, irgalom atyja ne hagyj el. Csukódik mögöttem az ajtó, már indítanám is a felvételt, pörögjön a szalag, hogy is volt az a dolog a sorsjegyekkel, … Folytatás →
Boldog Daniella – A lét a tét
VV Ági a forró zuhany alatt addig dörzsölte körömkefével a combját és az ölét, míg a hófehér hús kivörösödött, néhol, tűhegynyi pontokon a vér is kiserkent belőle. Nagyot sóhajtott, és közben szégyenlősen fordított hátat a zuhanykabin tetejéről figyelő vízálló kamerának. … Folytatás →
Imre Ábris – „a temetőben sétálnak…”
„A holtak álmai felett Szépen virúl a kegyelet E nyúgalom-hazában; Hűs a berek és zöld a hant: A hála műve megfogant, S tovább tenyész magában.” (Arany János) a temetőben sétálnak halottak napja van figyelem őket a bokorból elképzelem hogy mi … Folytatás →
