Tandori Dezső (az évszám nem fontos) 80 Hogy egyáltalán szólhassunk 1979 novemberében (az évszám nem fontos) estefelé megszólalt a telefon. Társam tágra nyílt szemmel nyújtotta át a kagylót, Tandori Dezső keres, mondta. Akkoriban egy külvárosi gimnáziumban tanítottam, épphogy … Folytatás
Archívum
Wendy Hollway: „Nőt akartam ölni, és kész…”
[*] Miért akart…? – avagy a Mészáros és a férfi szexualitás A „yorkshire-i mészáros” néven emlegetett Peter Sutcliffe bűnpere kapcsán szinte egyébről sem esett szó, mint hogy milyen motívumai lehettek, hogyan magyarázható mindaz, ami történt. A tárgyalás fordulatairól az újságokban … Folytatás →
Mariusz Surosz: Az újságírónő
[*] Milena Jesenská Mintegy akarától függetlenül került az irodalomtörténetbe. Korántsem kitűnő riportjainak, hanem ama híres szenvedélynek köszönhetően, amelyet a 20. század egyik legnagyobb írója táplált iránta. A Levelek Milenához már megjelenése idején irodalmi szenzációt jelentett. Természetesen Franz Kafkáról van szó, … Folytatás →
Uladzimir Nyakljajeu: Miért?
„Két púpja van a tevének, mivel csupa harc az élet!” – szokta mondani Dzina. Tadzik pedig közben erre gondolt: „És ha csak egy? Hiszen létezik egypúpú teve is. És akkor mi van? Nem küzdenek a púpok egymás ellen?” Amúgy is, … Folytatás →
Vörös Anna: Asfiya
Hasat behúz, és a gerincedet tartsd egyenesen. A vállakat is húzd hátra, a karok szabadon lengjenek. Minden lépésnél a lábbal ellentétes oldali kéz lendüljön előre, a másik kéz hátra. Lépéshez emelem a lábam: belégzés. A jobb csípő emelkedik, a bal … Folytatás →
Lövétei Lázár László: Epigramma-féle
(Töredék egy szatírából) „dum vitant stulti vitia, in contraria currunt”[1] (Horatius) KÖLTŐ Ihlet híján, íme, Tehozzád kell folyamodnom: nálad jobban senki nem ismeri ezt a világot; oszd meg, kérlek, a néppel, hogy mi a helyzet a földön? … Folytatás →
Marno János: Versek
Csendélet (vihar után) Egy családi vihar, dörgésekkel, villámlásokkal, csapadék nélkül, a múlt század deréktáján, vagy annál kicsivel föntebb. A szereplők még ott válnak kámforrá, azon nyomban, beleértve azt is, aki a viharról szólal éppen. A szája jár csupán … Folytatás →
Várady Szabolcs: Sermo
vagy epistula inkább? Kőrizs Imrének „De hogy hívták azt a kis dán falut? Megírtam ezt a verset, vége van. Hová tegyem, ha majd eszembe jut?” (Kaliforniában egy dán falu) Éppen a Szent úton sétáltam, holmi kis … Folytatás →
Czinki Ferenc: Három tér
Hát igen, nekem ez a hazám. (M. I.) Megtanulni eltûnni Megáll a Liszt Ferenc tér sarkán, a Paulay Ede utca torkolatában, és még egy kísérletet tesz. Napok óta végzi az eltűnési gyakorlatokat, már nagyon közel jár a megoldáshoz, de … Folytatás →
Bödecs László: Kedd reggel, egy város két fele között
Mándy Iván születésének századik évfordulójára A negyvenhetes villamoson szoktam utazni, át a Szabadság-hídon, a Gellért Szálló felé. Lassabbnak gondolhatnánk az új metrónál, így közlekedni a Móricz irányába, de nem unható meg könnyen a város e szakaszára a kilátás, … Folytatás →
Vajna Ádám: fekete-fehér képeken milyen színű emberek
egy kék és egy piros ember zöld dolgokat néz, tegyük fel, sárga utcán barna ég alatt. kék felett erkély, kék felett ilyen-olyan színű ember mehetett be, még mielőtt. most bent néz, pesti emberhez méltón néz bent, rendes nézés, … Folytatás →
Bakos Gyöngyi: Mándy 100
Hol látta? Milyen filmben? Az utcán áll a férfi, kalapban, szövetkabát, sál. A kirakatot nézi, körülbelül egy méterrel mögötte egy nő, ugyanarra néz. A járdáról a hó félrekotorva, ezek szerint tél van. Január, november, december, mikor eshet még hó. Néha … Folytatás →
Korpa Tamás: Ítélet
Egy ember álma November 23-án Mándy Iván 99 éves és 11 hónapos lett. Megünnepeltük. Megkértük fiatal szerzőinket, írjanak a Fortepan Gyűjteményén található Mándy-fotók kapcsán verset vagy prózát, s olvassák fel estünkön. Az itt következő alkotások születtek. © Fortepan, Hunyady József, … Folytatás →
Almási Miklós: A problématudat
A gondolkozás centrumában a problémamegoldó aktusok állnak: innen robban be tudatunkba az új ötlet, ebben az aktussorban érvényesítjük kreativitásunkat, de ez irányítja objektivációs tevékenységünket, a munkát is. Nemcsak a szellem folyamatait szövi át, gyakorlati tevékenységünket is ez a szervezi. A … Folytatás →
Roland Barthes: Poujade és az értelmiség
[*] Michel Winock két dimenziót, két (hol szétváló, hol újra egymásba fonódó) irányzatot vagy áramlatot különböztet meg a francia „populizmuson” belül: a tiltakozó (protestataire) populizmust meg az identitás-centrikus (identitaire) populizmust1. 1954 végén a IV. Köztársaság politikai égboltján üstökösként megjelenő, majd … Folytatás →
Balogh Gergő: Betegségretorikák az 1930-as évek magyar költészetében
Babits Mihály, Kosztolányi Dezsõ és Karinthy Frigyes Az 1930-as évek magyar költészetében a testi betegség színre vitelét tekintve legalább három, egymástól jól elkülöníthető szövegalkotási eljárás figyelhető meg. Ezek nemcsak abban térnek el egymástól, hogy tematikus szinten a betegség más és … Folytatás →
Reichert Gábor: „Szétnézett a Hadikban, de nem látott senkit”
Karinthy Frigyes életmûvének de- és rekanonizációja a Rákosi-korszakban Köztudott, hogy az 1948–49-es kommunista hatalomátvételt követően a művészeti – azon belül pedig talán legnagyobb hangsúllyal az irodalmi – mező teljes átrendezését is napirendre tűzte az MDP pártvezetése. Az átalakítás minden részletre … Folytatás →
Angyalosi Gergely: A „Haza” megszólítása
Karinthy Frigyes: Hazám és „Hazám” Karinthynak ez a kis publicisztikai remeklése először a Nyugat 1915. május elsejei számában jelent meg, majd pedig belekerült az 1918-as Krisztus vagy Barabbás kötetbe is. Ha poétikai-retorikai szempontból elemezzük, látszólag semmiféle meglepetést nem okoz. Karinthytól … Folytatás →
Laurent Maindon: Találkozó Bukovinában
Tájak vonultak el előtte, a januári hóeséstől elnehezült erdők váltakoztak csonttá fagyott komlóföldekkel, a hideg mindent kővé dermesztett, mintha minden egyfajta ideiglenes eksztázisban merevedett volna meg. Michel ügyetlen szándékokat, a lélek titkos rejtekeinek védekezését fedezte fel bennük, egyszóval emberi vonásokat … Folytatás →
Sokacz Anita: Versek
Visznek névtelen rendszerek Ha messzire mész, nem hallom a zenét. Pedig a hangod, a hangod, hunyt szemű kutyát, kivezet a világra. Harmóniát nem török, kenyértestet, pillanatot. Osztunk nedveinkből szőtt szobát. Hidegkezű égtől áldást nem várok, ostyákra köpök. De a … Folytatás →
