Ezredeleji beszélgetés Csurgay Árpád mérnökkel, a nanotechnológia kutatójával

1. [Igazoló jelentés]

MOZGÓ VILÁG SZERKESZTÕSÉGE

1111 Budapest, Bertalan L. u. 26.

Telefon: 664–373, 664–377

KISZ Központi Bizottsága Titkárának

Barabás János elvtársnak

FÖLJEGYZÉS

A Mozgó Világ 1979/4. számáról

A Mozgó Világ 1979-es évfolyamának augusztusi számát a szórakoztatás kérdésének kívánta szentelni. Ebben a törekvésében a szerkesztõséget az vezette, hogy a témát mind a kulturális élettel foglalkozó párt-, mind pedig a KISZ-, mind pedig egyéb dokumentumok rendkívül fontosnak ítélték az utóbbi években, s a kérdés elemzését célul tûzték ki a sajtónak is.

A lap a maga szerény eszközeivel ezért vállalkozott arra, hogy pop-zenészeket és énekeseket megkérdezve gondjaikról, véleményükrõl, közmûvelõdési riportot közölve, figyelmet szentelve a reklámnak stb. közelítsen a témához. Szerepet játszott mindebben az is, hogy tapasztalataink szerint az augusztusi lapszámot nyári olvasmányként szeretik legjobban forgatni az olvasók is. A szerkesztõség örömmel vette tudomásul, hogy éppen ebben az idõben jelentkezett hazánkban és külföldön egyaránt ismert és elismert karikaturistánk, Dallos Jenõ azokkal a legújabb alkotásaival, amelyek már számos kiállításon sikert arattak, de lapban még nem jelentek meg. Alkalmat adott mindez arra, hogy elsõ alkalommal közöljön a Mozgó Világ karikatúrát és azonnal olyan magas szinten, ahogy azt Dallos Jenõ mûveli, de arra is, hogy megfelelõ illusztráció legyen ehhez a nyári számhoz.

A karikatúrák kiválasztásában az vezette szerkesztõségünket, hogy minél szélesebb körû legyen a válogatás, másrészt – éppen a karikatúra eredeti és nem eltorzított funkcióját tekintve – hogy a kritikai szemléletûekbõl közöljünk. Így történt, hogy egyaránt megjelentek társadalmi tudatunk visszásságait bíráló és politikai jellegû rajzok. Szerémi Lászlónak [Földes László] a Rolling Stones együttes belgrádi hangversenyérõl szóló riportázsához szánt szándékkal választottuk azokat a karikatúrákat, amelyek – vicclapjainkban látottakkal ellenétben – éppenséggel nem népszerûsítik, hanem bírálják – a karikatúra sajátos eszközeivel – a kapitalizmus hatására nálunk is föllazuló szexuális erkölcs ellentmondásait: a komputerizált és a cigarettagyújtásnyi szerelmet. Minthogy filmszínházainkban és popkoncertjeinken egyaránt divatossá vált a nyugati meztelenség propagálása, egyes lapjainkban – vagy például a SZÚR Tollasbáljában – a nem mûvészi szempontok, hanem a divat diktálta félpornográfia, valamint hivatalos viccújságunkban a nagyközönségnek szánt meztelen kétértelmûség – ennek elismerten mûvészi bírálatát hasznosnak véltük megjelentetni.

A meztelenség nem minden esetben ízléstelen vagy pornográf – erre a görögök óta minden igazságra és teljességre törekvõ mûvészet példa. Káros giccsé – festményen, fotón vagy karikatúrában – akkor válik, ha azt a kimondottan kapitalizmus termelte polgári erkölcsöt szolgálja, mely abban a tudathasadásban szenved, hogy megtûri a mûvészeti giccset, ha azt álszeméremmel el lehet fogadni, de nem tûri a saját etikájának mûvészi bírálatát, kritikáját.

Lapunk arra törekedett eddig is, hogy ezeket a jelenségeket elsõsorban a publicisztika eszközeivel bírálja, de olykor más megoldásokat is keresett a vizuális mûvészet terén. Úgy véljük, hogy a grafika publicisztikája a karikatúra, melynek jelentõs magyar képviselõjétõl közöltünk korszak-válogatást. Minthogy ezeket ráadásul ellenpontozásként használtuk nem egy esetben a popzene ellentmondásainak illusztrálásaként, elgondolásunkat hasznosnak véltük. A szerkesztõség ebben az ügyben sem zárkózik el a hasznos és tárgyszerû elvtársi vitától, ha törekvéseinek vagy egyes megoldásainak bírálatáról van szó. Azt kéri azonban, hogy elsõsorban ezeknek összessége számítson, az éves koncepció vagy lapszám struktúrájának figyelembevételével.

Feljegyzésünk idején jelent meg a szocialista esztétika egyik prominens képviselõjének, Tóth Dezsõ elvtársnak alapos tanulmánya a Kritikában, „A komikum és a szocialista demokrácia” címmel. Ebben többek közt ezt olvashatjuk: „A komikumnak joga a szûkebb értelemben vett politikai övezet fonákságait kinevettetni, s ez a joga a szocialista demokratizmus fejlõdésének arányában növekedjék is. De a komikumnak ugyane demokratizmusnak az alapján és érdekében egyidejû kötelessége, hogy a társadalom mindennapi életét átszövõ fonákságokat a végsõ soron ugyancsak politika érdekû normák jegyében szüntelenül pellengérre állítsa. Úgy hiszem, épp ezzel a »kétfrontossággal«, ami adott esetben összekapcsolás – töltheti be azt a szerepet, amelyre a szocialista társadalom demokratikus komikuma hivatott.”

A Mozgó Világ szerkesztõsége ennek a demokratizmusnak jegyében kívánt és kíván szórakoztatásról, komikummal stb. foglalkozni.

Elvtársi üdvözlettel:

[Pecsét:

MOZGÓ VILÁG

Szerkesztõsége]

/Veress Miklós/ felelõs szerkesztõ

1979. szeptember 18.

Politikatörténeti Intézet Levéltára (PIL) 289. fond 13/1979. (osztályok iratai), 24–27. lap

2. [Válasz az igazoló jelentésre]

79. október 8.

Mozgó Világ

Veress Miklós felelõs szerkesztõ elvtársnak

B u d a p e s t

Kedves Veress Elvtárs!

Kérésünkre tájékoztatást kaptunk Tõled a Mozgó Világ 1979/4. lapszámában közölt kifogásolható karikatúrákkal kapcsolatban.

Álláspontunk továbbra is az, hogy a Mozgó Világ politikai és mûvészeti szerepéhez, valamint színvonalához egyaránt méltatlan az ízléstelenség, az olcsó közönséghatások keresése. Egyetértünk azzal a törekvéssel, amely (Tóth Dezsõ feljegyzésedben idézett szóhasználatával) az ún. „demokratikus komikumnak” többek között a karikatúra eszközeivel kíván helyet adni a lapban. Dallos Jenõ vitatott rajzainak közlése azonban nem a „demokratikus komikum” frontáttörése, hanem a demokratizmus mûvészetpolitikailag is hibás értelmezése, amely a közízlés legalacsonyabb rétegeinek történõ engedménnyel a pornográfia határát súrolja.

Dallos Jenõ valóban kiváló mûvész, errõl a Mozgó Világban közölt többi karikatúrája is tanúskodik. Az is nyilvánvaló, hogy a meztelenség ábrázolása bonyolult és különbözõ mûvészi jelentéseket hordozhat, és önmagában semmiképpen sem minõsíthetõ ízléstelennek. Nem vitatjuk azt sem, hogy az új mûfaj megjelenése a lapszám egészébe jól illeszkedik, összhangban van az írások tartalmával. Egyszerûen arról van szó, hogy a 48–49. oldalon lévõ két grafikát esztétikailag-etikailag ízléstelennek tartjuk. Ez a két grafika – a szerkesztés szándékai ellenére – sem bírálja hatásosan a „karikatúra eszközeivel a kapitalizmus hatására nálunk is fellazuló szexuális erkölcs ellentmondását”.

Ez a két rajz ugyanis csak mesterkélt, elvont magyarázatában értelmezhetõ a „komputerizált és a cigarettagyújtásnyi” szerelem bírálataként, sokkal kézenfekvõbb, hogy a két karikatúra egyszerûen trágár kifejezések „tükörfordítása”. Ebben a legszélesebb körben kézenfekvõ értelmezésben ellene dolgozik a szerkesztés elképzeléseinek. Tehát nem maró iróniájával, különösen nem állítólagos bíráló attitûdjével, hanem rafinált pornográfiájával, cinikus ízléstelenségével hat. Erre pedig nem lehet szüksége a Mozgó Világnak.

Kérjük, hogy a jövõben gondosabb szerkesztõi munkával, a kiállítások és a sajtó különbözõ közlési határainak mérlegelésével egyeztessétek következetesebben össze a publikusság és az igényes mûvészetpolitikai hivatás követelményeit.

Elvtársi üdvözlettel

/Barabás János/

PIL 289. fond 13/1979. (osztályok iratai), 28–29. lap

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Interjú 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.