Nem tejszin a versem – vulkán.
Nem édesség – epe.
Halszálka az önök torkán.
Pofákat törne be.
Homokszem a gépezetben;
látás-csikorgató.
A munka világa kegyetlen
vas poklából való.
Költõ, ki rombolni vágyik?
Nem eszelõs bolond?
A kertbe, ahol virág nyit,
mint veszett bika ront.
Most forr, most támad az új,
fáj minden – odavan,
a líra is: szív elszorul;
árvíz dúl, szélroham;
úgy vágódok be önökhöz,
mint kõ az ablakon;
nem gyilkos ösztönökhöz –
elvhez ragaszkodom!

1926

Fordította Halasi Zoltán