Készült a Magyar Írók Szövetségének belső titkársága és a FIJAK vezetősége közös ülésén az Írószövetség székházában¹ 1981. március 11-én.

Jelen voltak Dobozy Imre vezetésével a belső titkárság tagjai, Szilágyi Ákos vezetésével a FIJAK vezetőségi tagjai, valamint a Művelődési Minisztérium képviseletében Tóth Dezső.² Elnök: Dobozy Imre.
Jegyzőkönyvvezető Soós László.

Dobozy Imre:
Titkárságunk nevében üdvözlöm valamennyi jelenlevőt, köztük Molnár Ferencet és Tóth Dezsőt a Művelődési Minisztériumtól. Nem szeretnék teketóriázni, ezért rögtön az elején kijelentem, hogy egy együttműködő, egyetértő lépésre készültünk, amit most kénytelen leszek előadni. Mi arra gondoltunk, hogy a szentendrei tanácskozás után a lehetőségek határáig elmenő levelünk pontjai így vagy úgy kielégítik a FIJAK vezetőségét, de erről nincs semmi tudomásunk, mert erre a levélre mind a mai napig – 3 hónap óta – semmilyen választ nem kaptunk. Sajnálom, hogy erre a lépésre kényszerülünk, amire az Írószövetség teljes titkárságának a hétfői ülése hatalmazott fel bennünket. Írtunk egy levelet a FIJAK vezetőségének, természetesen aláírva. (Dobozy Imre felolvassa a levelet, amely a jegyzőkönyv mellékletét képezi.)³ Ehhez most nincs hozzáfűznivalóm. Átadom a levelet Szilágyi Ákosnak, a FIJAK titkárának. Azt javaslom, hogy most tisztázzátok a választegymás közt, és 30 perc múlva találkozunk. Elfogadjátok az ajánlatot?

Szilágyi Ákos:
Szerintem nem ilyen egyszerű a dolog.

Dobozy Imre:
Nem nyitunk vitát. Ez a titkárság döntése.

Szilágyi Ákos:
Nem vitázni akarok, de az elmúlt időszakban azt kértük, hogy a Fiatal Írók József Attila Körének a nevét József Attila Körre változtassák. Ez azért ütközött akadályba – bár a titkárság elfogadta -, mert ehhez a választmány hozzájárulása szükséges.

Dobozy Imre:
A közgyűlés hozzájárulása.

Szilágyi Ákos:
Nekem választmányt mondtak.

Dobozy Imre:
Aközgyűlés hagyta jóvá, tehát csak a közgyűlés változtathatja meg.

Szilágyi Ákos:
Akár így van ez, akár másképpen, én azt kérem, hogy mivel a két közgyűlés között tudtommal a választmány irányítja a Szövetségnek mindazokat az ügyeit, amelyeket az alapszabály nem utal a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe, vigyük a választmány elé ezt a titkársági döntést, valamint a mi programtervezetünket, amelynek a második példányát csupán tájékoztatásul küldtem meg – előzetes megbeszélés alapján – Dobozy elvtársnak, első példányát pedig Aczél György minisztereln ök-helyettes⁴ elvtársnak küldtem meg az ő személyes kérésére. Ez egyébként vázlatos kifejtése volt bizonyos programoknak.

Dobozy Imre:
A titkárság e pillanatban nem látja értelmét annak, hogy a teljes titkársági ülés után ezt a választmány elé vigye. Az elmúlt időkben a választmány elég sokat foglalkozott FIJAK-ügyekkel. A névváltoztatást illetően nincs módunkban a választmánnyal helyettesíteni a közgyűlést. A közgy űlés fogadta el a Fiatal Írók József Attila Köre elnevezést. A választmány nincs felhatalmazva arra, hogy ezt megváltoztassa.

Szilágyi Ákos:
Akkor még tovább kell mennünk, mert a közgy űlés elé kellene vinnünk mindazokat a javaslatokat, amelyeket ebben a vázlatos formában megfogalmaztunk, és az Írószövetségnek – hangsúlyozom: tájékoztatásul – átadtunk.

Dobozy Imre:
A közgyűlés elé az Írószövetség választmánya által megszavazott és elhatározott ügyek kerülnek. Hogy ezzel mi lesz, azt ebben a pillanatban nem tudom megmondani.

Szilágyi Ákos:
Akkor viszont változatlanul ragaszkodnunk kell a választmány összehívásához. Ha a titkárság nem hívja össze, akkor kénytelenek leszünk gondoskodni arról, hogy a választmány kérje összehívását.

Dobozy Imre:
Ebben az esetben kénytelenek leszünk gondoskodni arról, hogy az illetékes főhatóság intézkedj ék. Nem hívjuk össze ebben az ügyben a választm ányt.

Szilágyi Ákos:
Tudtommal a választmány demokratikus joga, hogy amennyiben a választmány tagjai 1/3-os többséggel javasolják a választmányi ülés összehí- vását, akkor a választmányi ülést össze kell hívni.

Dobozy Imre:
Én azt mondtam, hogy most nem nyitunk vitát.

Szilágyi Ákos:
Ez nem vita.

Dobozy Imre:
Ez vita. Azt is mondtam, hogy nem hívjuk össze a választmányt.

Szilágyi Ákos:
Ebben az esetben nem látom értelmét annak, hogy válaszoljak a levélre.

Dobozy Imre:
Eddig sem válaszoltál. Ez nem jelenti azt, hogy ehhez következetesnek kell maradnod.

Garai Gábor [az Írószövetség főtitkára]:
A FIJAK működési szabályzatában az van, hogy a FIJAK-kal kapcsolatos döntésekben a titk árság az illetékes, nem a választmány.

Szilágyi Ákos:
Akkor itt bizonyos ellentmondás van. Akkor miért kell a névváltozást a közgyűlés elé vinni?

Dobozy Imre:
Azért, mert akkor egy nem létező szervezetnek kellett helyet csinálni és nevet adni, és ezt a közgy űlés végezte. Egy létező szervezet működését viszont az az írószövetségi testület koordinálja vagy segíti, amely alá az alapszabály szerint tartozik. A 16 tagú teljes titkárság az a szerv, amely a FIJAK-ügyekben illetékes.

Agárdi Péter [MSZMP KB TKKO]:
Egyébként nem az elnevezés a kulcskérdés.⁵

Szilágyi Ákos:
Én tisztán a jogszabályokról és az Írószövetség jelenleg érvényben levő alapszabályáról vitatkozom. E szerint az alapszabály szerint a választmányi ülés összehívható, és a dolog horderejét, súlyát tekintve ezt a választmányi ülést össze is kell hívni.

Molnár Ferenc:
Az alapszabályban van egy olyan pont, hogy a FIJAK-ügyekben a teljes titkárság dönt.

Szilágyi Ákos:
Meg fogjuk keresni a választmány tagjait.

Tóth Dezső:
A Magyar Írók Szövetsége – legalábbis miniszt érium jóváhagyásával – sohasem fogja ebben az ügyben a választmányt összehívni, mert ezt az elabor átumot vitára alkalmatlannak találjuk. Ebben olyan pontok foglaltatnak, amelyeket illetően a Magyar Írók Szövetsége, valamint a különböző, arra illetékes párt- és állami fórumok félreérthetetlen és egybehangzó véleményt mondtak. A Fiatal Írók József Attila Körének a vezetősége pedig úgy tett, mintha ezt tudomásul vette volna. Ha ennyi egybehangzó és egyértelmű, a lényeges kérdésekre vonatkozó álláspont ismeretében, mintha mi sem történt volna, változatlanul, hogy úgy mondjam, a játékszabályokkal összeegyeztethetetlen igényekkel léptek fel, az azt jelenti, hogy ezt a titkárság sem a közgyűlés, sem a választmány elé nem fogja javasolni. Ez az egyik kérdés. Amásik kérdést Dobozy elvtárs világosan tette fel: Az Írószövetségnek hozzátok lejuttatott level ében foglaltak keretében óhajtotok-e működni? A világosan feltett kérdésre azonnali választ kér az Írószövetség titkársága. Ez nem jelent ultimátumot, mert olyan kérdésekről van szó, amelyeknek a pertraktálása különböző szinteken hónapok óta folyik.

Molnár Ferenc:
A Fiatal Írók József Attila körének nincs joga az Írószövetség választmányát összehívni.

Tóth Dezső:
Azt mondjátok, hogy ha a választmány 1/3-a javasolja. Ez azt jelenti, hogy majd megszervezitek. Mi viszont erre a feltett kérdésre szeretnénk választ kapni.

Dobozy Imre:
Vonuljatok el, és beszéljétek meg egymás között!

(A FIJAK vezetősége tanácskozásra félrevonul.)

Dobozy Imre:
Folytassuk megbeszélésünket!

Szilágyi Ákos:
A vezetőségnek ez a röpgyűlése írásban készítette el válaszát: A József Attila Kör vezetőségének a működése eddig is összhangban volt működési szabályzatával. A vezetőségnek nem volt egyetlen olyan gyakorlati lépése sem, amelyet előzetesen ne egyeztetett volna a titkársággal. A József Attila Kör programja és működésének módosított alapelvei című fogalmazvány nem ultimátum. Aczél György miniszterelnök-helyettes elvtárs személyes kérésére vállalkoztunk arra, hogy vázlatosan kifejtsük az új vezetőség programját. A fogalmazvány másolatát a Dobozy elvtárssal való szóbeli megállapodás alapján tájékozódás céljából küldtük meg részére. Ami az Írószövetség levelében foglalt lehetőségek gyakorlati megvalósításának a módjait (itt annyira lehalkította a hangját, hogy a mondat többi része érthetetlen volt)?⁶ Az 1980. december 11-én⁷ hozzánk eljuttatott levélben foglalt kérdés mindezek következtében nem válaszolhat ó meg. Jóváhagyta a József Attila Kör vezetősége.

Dobozy Imre:
Nem veszem át a levelet, mert nincs benne igen vagy nem, hogy a hozzátok intézett levél keret ében kívántok-e működni. Az az állítás, hogy a FIJAK mindig az alapszabálynak megfelelően működött, kézből sokszorosan megkontrázható.

Szilágyi Ákos:
Nem ártana csak egy kontrát hallanunk.

Dobozy Imre:
Például Szentendre⁸ vagy a lakitelki előkészí- tés, ahol mi a kocsi után futottunk, és nagyon nehezen sikerült felkapaszkodnunk, továbbá Bújdos ó [Bujdosó] Alpár⁹ meghívása.

Szilágyi Ákos:
Abban az ügyben kb. 2 hétig jártam Dobozy elvtárs nyakára.

Dobozy Imre:
Világosan megmondtam, hogy a Magyar Írók Szövetségének nincs joga bárkit meghívni Nyugatról.

Szilágyi Ákos:
Nem hallottam olyan kijelentést, hogy a József Attila Körnek nem szabad meghívnia Bújdosó [Bujdosó] Alpárt.

Dobozy Imre:
Azt hallottad, hogy a Magyar Írók Szövetsége senkit sem hívhat meg Nyugatról.

Szilágyi Ákos:
Én a konkrét kérdésre konkrét választ kértem. Ezt nem kaptam meg. Ha titkárság háta mögött hívtam volna meg Bújdosó [Bujdosó] Alpárt, akkor joggal kárhoztatható lenne cselekedetem, de én minden egyes kérdést szüntelenül egyeztettem a titkársággal. Egyetlen gyakorlati kérdés sincs, amit ne egyeztetett volna eddig a vezetőség a titk ársággal.

Zalán Tibor:
Volt olyan javaslat is, hogy fogadjuk el a titkárs ág mostani levelét, amelyet megfontolásra ajánl a mostani vezetőségnek.

Tóth Erzsébet:
Megírtuk az állásfoglalásunkat.

Dobozy Imre:
Sajnos itt olyan helyzetbe kerültünk, amikor vagy igent, vagy nemet kell mondani. Mi azt szerett ük volna, ha igen születik. Ehelyett lényegében véve más választ kaptunk, más témában, és nem azokra a felsorolt pontokra vonatkozóan, amelyek december 1-i levelünkben foglaltatnak. Arra adjatok választ, hogy igen vagy nem!

Elek István:
Erre a kérdésre így nem lehet választ adni. Az új vezetőség azzal kezdte munkáját, hogy az érvényes működési szabályzat alapján arról gondolkodott, hogy hogyan lehetne a kör cselekvési terét kibővíteni, hogyan lehetne ennek megfelelően átfogalmazni, átformálni a József Attila Kör működési szabályzatát. Ez tette értelmessé egyáltalában a vezetőség jelölését és a funkció vállalását. Nem tudom, hogy amikor már konkrét lépéseket tettünk ebben az ügyben, elkezdtük körvonalazni álláspontunkat, miért kellett feltenni nekünk ism ét a kérdést, hogy elfogadjuk-e a működési szab ályzatot, amelyet szükségszerűen el kellett fogadnunk, de amelyet úgy fogadtunk el, hogy közben azon gondolkodtunk, hogy hogyan lehetne ezt a szabályzatot az érvényes, legális keretek között átalakítani. Erről van szó.

Dobozy Imre:
Nem erről van szó. Arról van szó, hogy az alapszab ály, továbbá az Írószövetség titkárságának a levelében foglalt tételek és az elaborátum között áthidalhatatlan és összemoshatatlan ellentétek vannak. Ebből az írásváltásból nem az derül ki, hogy a körön belüli mozgás lehetőségeit keresitek, hanem az, hogy körön kívüli lehetőségeket kerestek.¹⁰ (…)

Zelei Miklós:¹¹
(…) Miután a koncepció kidolgozása is megindult, ez a levél egy elhirtelenkedett lépés volt, amelyet Aczél Györgynek, illetve tájékoztatásul Dobozy Imrének küldtünk. A vezetőség egy része nem látta azt a levelet elküldésre alkalmasnak. Most azt javaslom, hogy miután ez megzavarta a lényegi tevékenységet, ezt a mostani levelet fogadjuk el, mert ez – csak rövidebben és némileg keményebben – azokat az elvi alapvetéseket fogalmazta meg, amelyek benne vannak az Írószövetség december 1-i¹² levelében. Azt javaslom, hogy min él kevesebb rossz lépéssel folytassuk ezt az ügyet.

Elek István:
Mindezek ismeretében már mi is úgy gondolkodunk, hogy talán várni kellett volna a levél elk üldésével, de ez teljesen lényegtelen, mert ha nem most fogalmaztuk volna meg, akkor megfogalmaztuk volna 2 hét múlva vagy egy hónap múlva. Mindenképpen meg kellett volna fogalmazni. Nem hiszem, hogy ha ezt 2 hét múlva fogalmaztuk volna meg, akkor – a lényegét tekintve – más lett volna.

Dobozy Imre:
Azt hiszem, itt van a dolog lényege. Azzal egyetértek, hogy majd üljünk le beszélgetni mindarról, hogy hogyan lehet jobban csinálni.

Zalán Tibor:
Nem beszélgetni kell, hanem dolgozni.

Dobozy Imre:
Dolgozni és főleg írni. Alapkérdés, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmánya szerint ma a művészeti szövetségek – köztük az Írószövetség rendjébe belefér-e az a koncepció, amelyet kifejtettetek. Nyilvánvalóan nem fér bele. Ezért vártuk a választ a decemberi levelünkre. Magyarországon nincs pluralizmus, nincs két írószövetség, nincs önálló kiadói joga egyetlen írószövetségnek sem, de az egész szocialista táborban sincs, folyóirat-szervez ő joga sincs, ösztöndíj-alapító, nívódíj-alapító joga sincs. Ez olyan 7 pont, amely ma nincs benne az alkotmányban. Hogy holnap milyen törvények lesznek, az majd holnap fog kiderülni.

Csordás Gábor:
Nem értem az okát annak, hogy ez az iromány miért minősül ultimátumnak. Sem szövegében, sem szellemében egyáltalán nem zárja ki az egyeztet és lehetőségét, sőt ez éppen egyeztetés céljából benyújtott irat. Ha vannak is ebben olyan pontok, amelyek az Írószövetség alapszabályával vagy a magyar kultúrpolitika alapelvével nem egyeztethet ők össze, de azért nyilván nem a koncepció egésze olyan. Vannak ennek olyan részei, amelyeket el lehet fogadni működési alapként. Az lett volna a normális válasz erre az irományra, ha felhívták volna a figyelmünket azokra a pontokra, amelyek nem valósíthatók meg, amelyek ütk öznek ezekkel az alapelvekkel.¹³(…)

Tóth Dezső:
Miről van itt tulajdonképpen szó? Úgy mondhatn ám, hogy egy bizalmi válságról. Miért jött létre ez a bizalmi válság? Azért, mert a különböző fórumokon megtárgyalták a FIJAK vezetőségé- nek egy sor kérését, kívánalmát, igényét. Nem akarom ezeket a fórumokat felsorolni, mint péld ául az Írószövetség, a minisztériumi szervek, vezet ő párt- és állami tisztviselők. Az ezekkel folytatott megbeszéléseknek jóformán mindegyikén készség mutatkozott a kívánalmaitok elfogadható és méltányolható hányadát illetően. E fórumokon, lehet, hogy különböző hangsúllyal, de egym ással összhangban és félreérthetetlenül elhárí- tották azokat a kívánalmakat, amelyek játékszab ályaink szerint elhárítandók. (…) Milyen formában jutott kifejezésre ez a bizalmi válság. Mindezek után a titkárság alappal feljogos ítva érezte magát arra, hogy feltegye azt a kérd ést, hogy ennyi beszélgetés után, ennyi egyik fü- lön be, másikon ki után – és ez volt Dobozy elvt árs kérdésének a lényege – a megjelölt játékszab ályokon belül, és ezt lényegében reprezentálja ez az írószövetségi levél, vagy pedig a sok beszéd és írott papír után vagy ellenére továbbra is ezen kí- vül akartok-e lenni. Ez a kérdés lényege. Tudniillik nekem már, akinek aligha van nagyobb gondom, mint a tehets éges, fiatal magyar irodalomnak teret adni, akár hiszitek, akár nem, nincs pofám ahhoz, hogy akár egy párttisztviselőt, akár egy állami tisztvisel őt vagy az Írószövetséget arra ösztönözzem, hogy még egyszer üljön le veletek tárgyalni. Mi a fené- nek, ha erre az alapkérdésre nem adtok választ? Most próbáljátok, most tapogatjátok, most alakultatok meg. Természetes. Mi csak arra az egy kérdésre kérünk feleletet az előbbiek alapján, hogy kívül vagy belül. (…) Azt is hozzá kell tenne[m], hogy abban, hogy kitértek a válaszadás elő[l], a mentalitás megnyilatkozását látom, amely a Magyar Írók Szövetsége testületeinek eddig is tapasztalható figyelmen kí- vül hagyására vall. Egy világosan feltett és most már a hátterével együtt megvilágított, rendkívül egyszerű kérdésre kért választ a Magyar Írók Szö- vetségének a teljes titkársága. Ti – nevezhetem kibújásnak, de nevezhetem megtagadásnak is – nem adtatok erre választ. Ezzel is a Magyar Írók Szövetsége egy autentikus testületének a kérését negligáljátok, ad hoc, illetve kollektív módon reprezent áljátok azt, ami sajnálatos módon más gesztusaitokban is kifejezésre jutott. De tegyük ezt most zárójelbe! Én visszamenőleg ezt nem nézem. Mert ezt is lehet nézni, ha a szükség úgy hozza. (…) Ebben az egész játékban – mert játéknak kell bizonyos mértékig nevezni – tulajdonképpen vé- gig jelen voltam, információim vannak az egészr ől. Ez a játék részetekről nem volt tiszta, mert az nem tiszta játék, hogy úgy tesztek, mintha tudom ást vettetek volna valamiről, de az ismétlődő gesztusok és testületi állásfoglalások bebizonyítják, hogy csak úgy tettetek, mintha tudomásul vetté- tek volna, gyakorlatilag azonban minden marad változatlanul. Ezzel ellehetetlenült a párbeszédünk. Mi pedig folytatni szeretnők ezt a párbeszédet. (…)

Csordás Gábor:
A kézhez kapott levéllel kapcsolatban amö- gött, hogy ezekre a kérdésekre nem tudunk válaszolni, nem az van, hogy ki akarunk bújni a vá- laszadás elől. A kérdés úgy van feltéve, hogy nem lehet rá válaszolni. Az egyik az, hogy akarunk- e második írószövetséget csinálni, a másik pedig az, hogy akarunk-e az alapszabály keretei belül működni. Mindannyian készségesen válaszoljuk azt, hogy eszünk ágában sincs második írószövetséget létrehozni. Ilyen tervünk egyáltal ában nem is volt. Ezt viszont csak akkor válaszolhatjuk, ha egyben azt is elfogadja tőlünk Dobozy elvtárs, hogy ilyen szándékunk nem is volt. A második kérdés úgy szólt, hogy a Szövetsé- gen belül kívánunk-e dolgozni. Ez így egyáltalá- ban nem tehető fel, mert a vezetőség tevékenysé- ge mindeddig, minden egyes kérdésben az alapszab ály keretein belül maradt. Az kétségtelen, hogy levelünk javasolja az alapszabály módosítá- sát. Ebből az következik, hogy a kérdés úgy tehető fel, hogy módosítható-e az alapszabály vagy nem, nem pedig úgy, hogy benn maradunk vagy kívül akarunk lenni.¹⁴(…)

Dobozi [Dobozy] Imre:
Minden írónak az a leglényegesebb profilja, amit letesz az asztalra. Az elvekről nem kívánok tovább vitatkozni. E mögött a gondolat mögött nincs elég meggyőző irodalmi háttér. Erre maga ez az elaborátum sem törekszik különösképpen. Nekünk nem az a megbízatásunk a közgyűléstől, hogy nem irodalmi kérdéseket döntsünk el irodalmi álarcban. Nekünk az a hivatásunk, hogy a ránk bízott irodalomszervező feladatokat elvégezz ük. Ez nem a mi asztalunk. Ennélfogva, miután nem kaptam választ arra, hogy igen vagy nem, nincs más választásom, mint a titkárság döntése alapján az átszervezés előtt felf üggeszteni a FIJAK működését. Aztán majd leülünk tárgyalni az átszervezésről, és próbálunk szót érteni egymással, mert – bármilyen furcsán hangzik – ez után az elaborátum után sem tartunk benneteket sem ellenségnek, sem rossz embereknek, tárgyalni akarunk veletek, és tovább akarunk lépni azon az úton, ahol valamit el akarunk érni. Ez természetesen együttjár [együtt jár] azzal is, hogy a FIJAK tervezett rendezvényeit is szüneteltetjük addig, amíg a megállapodás meg nem születik. Majd kölcsönösen vigyázunk az elvi megfogalmazásokra, hogy ne olyan elvi megfogalmazások legyenek, amelyekből kiordít, hogy nem. Sajnos a pécsi találkozót¹⁵ is le kell mondani. Azt hiszem, ebben az idegileg, kedélyileg túlfeszített légkörben aligha lehetne ott elérni nyugott [nyugodt] és tárgyilagos vitát. Az pedig egyikünknek sem tenne jót, hogy fel nem oldott görcsöket, fel nem oldott indulatokat teregessünk ki Pécsett. Ez a titkárság döntése. Amit most mondok, az javaslat. Azt javasolom, hogy a FIJAK vezetői gondolkodjanak el azon, hogy mit vállalhatnak abból, amit kérünk. Erről készüljön egy feljegyz és! Ezt a feljegyzést meg fogjuk tárgyalni az illet ékesekkel. Akkormajd [akkor majd] meglátjuk, hogy lehet-e továbblépni.

Elek István:
Pontosan min kell gondolkoznunk?

Dobozy Imre:
Azon, hogy mit akarunk csinálni ahhoz, hogy megszűnjék a felfüggesztés, átszerveződjék a FIJAK olyan formátummá, amely mindenekelőtt a fiatal irodalommal foglalkozik, nem pedig politikával.

Garai Gábor:
Maradjunk abban, hogy a Szövetség összehívására ezt a közös gondolkodást meg lehet ejteni!

Agárdi Péter:
Szeretném ezt még félreérthetetlenebbé tenni. A titkárság úgy fogalmazott, hogy az Írószövetség József Attila Körének a működését felfüggeszti és átszervezi.

Tóth Dezső:
Ettől a választól tette függővé.

Agárdi Péter:
Ez azt jelenti, hogy ennek a szervezetnek a működése mindaddig, amíg egy új szervezet nem alakul, szünetel, és az Írószövetség vezetősége, titk ársága a fiatal írókkal egyénileg ugyanolyan kapcsolatban maradhat, mint eddig, nem mint FIJAK-tagokkal, de aki tagja az Írószövetségnek, az ezután is tagja marad. Az Írószövetség eddig is tartott kapcsolatokat nemtagokkal [nem tagokkal] is. Megvan a lehetőség arra, hogy egy új nemzed éki szervezet jöjjön létre a fiatal írókból az Írószövetség alapokmányának megfelelően, majd az átszervezés keretei között.

Tóth Dezső:
Beleértve ebbe minden értelmes, ésszerű alapszab ály-módosítást.

Fábián Zoltán:
Felfüggesztett szervezet. A tagságot nem törölj ük.

Molnár Ferenc:
A tagsággal konzultációs joga van az Írószövetség titkárságának. Felfüggesztés, nem megszüntetés.

Agárdi Péter:
Ez nagyon nehéz döntése volt az Írószövetség titkárságának. Én is végigcsináltam ezeket a vitákat, nem könnyű vitákat. Hadd tegyek hozzá annyit, hogy igen nagy felelősséget vállalt magára a FIJAK vezetősége azzal, hogy talán szándéktalanul, de zátonyra akart futtatni egy csomó jó kezdeményezést. Ezzel olyan álegységet akart kreálni, amely álegységet inkább oszlatnunk kellene, olyan jó kezdeményezéseket akart kockára tenni, amelyekben már megindult a tisztázás. Azért, hogy ez a bizalmi válság kialakult, mindenki felelős. Az Írószövetség titkársága sem tartja magát eleve hibátlannak és tévedhetetlennek, de itt egy állandóan ismétlődő rekapitulációs dologban végülis [végül is] ti vállaltátok magatokra azt a felel ősséget, hogy az Írószövetség titkársága ezt kényszerült kimondani. (…)

Elek István:
Amit Dobozy elvtárs itt elmondott – és amit másoktól hallottunk -, az körülbelül úgy értelmezhet ő, hogy olyan jelentősége van, mintha az ellenkezőjét mondanók. Ha tehát Dobozy elvtárs azt mondja, hogy az, amit mi akartunk, nem fér bele abba, amit Magyarországon lehet csinálni a párt politikájának, követelményeinek megfelelően, mi azt állítjuk, hogy igenis, amit mi csinálni akarunk, az megfelel ennek a politikának, és ezek után sem vagyunk hajlandók a jogunkról lemondani, mert mint magyar állampolgárok autentikusaknak étezzük magunkat ennek a szocialista politikának az értelmezésében. Nem tartom egyetlen állampolgárát sem autentikusabbnak ennek a társadalomnak, hogy értelmezze ezt a politikát. Úgy gondoltuk, hogy egy józan reformpolitikára van lehetőség a fiatal írók szervezetében is és a mi cselekvési területünkön is. Ennek a józan reformpolitik ának a megvalósítását szolgálták volna ezek a célkitűzések. Ha ez ilyen ellenállással találkozik, akkor ez a bizalmi válság fordítva is felvetődik. (…)

Dobozy Imre:
Azt a leghatározottabban visszautasítom, hogy nincs lehetőség párbeszédre. Nincs lehetőség süketek párbeszédére! Itt nem arról volt szó, hogy mi megmondhattuk volna nektek, ti pedig valami egészen mást fogtok mondani. Itt arról olt szó, hogy dialektust [dialógust] fogunk kialakítani széles partok között. Ezekből a partokból kiöntött a folyó. Autentikus és jogosult minden magyar állampolgár arra, hogy szabadon gondolkozzék, szabadon ítélje meg mindazt, amit maga körül lát, és azt fejezze ki és mondja ki belőle, amit a lehet őségek szerint ki lehet mondani. Nem mondok egyebet, csak annyit, hogy tegyetek egy futó összehasonlítást szomszédainkkal jobbra-balra, erre-arra, és akkor el fogtok képedni azon, hogy itt még mindig sokat ki lehet mondani. Az Írószövetség felelőssége az, hogy a kimondási lehetőséget, ha lehet, majd továbbfejlessze, de semmiképpen sem kockáztathatjuk azt, amit eddig elért ünk. Ebben mi nem vállalunk rizikót.

Agárdi Péter:
Mindenki illetékes a politika értelmezésében. Csakhogy más dolog a politika értelmezése, és más dolog az alkotmányos testületek működésében való részvétel. A reformpolitika olyan szó, olyan gondolat, amelyben nagyon sok tartalom van. Jóhiszeműen elhihetjük azt, hogy majdnem egyet gondolunk vagy nem egészen egyet. Egy reformpolitik ának kétféle ellensége lehet: a csökönyös konzervativizmus, de még nagyobb ellensége a reformok jelszavával való visszaélés. Az Írószövetség titkárságának a válaszlevele világossá tette, hogy mi az a plattform [platform], amelyen reformokat lehet csinálni, amelyeket az Írószövetség képes vállalni. Utána volt egy taggyűlés, ahol a vezetőség ezt hallgatólagosan elfogadta. Ezután visszajön egy, a reformokat kockáztató radikalizmus.

Szilágyi Ákos:
Mint a József Attila Kör egykori titkára szeretn ék szólni pár szót. Szeretném visszautasítani azt, hogy cselekvésünk – vagy akár ez a program – inkorrekt volt. Arról szó sincs, hogy mi most olyan dolgokkal jövünk vissza, amelyekben régesrégen [réges-régen] megállapodtunk. Elfogadtuk az Írószövetség levelét, amely teljesen egyértelművé teszi azt, hogy amivel előhozakodtunk, azzal nem lehet előhozakodni. Az Írószövetség levele rendk ívül homályosan fogalmaz nagyon sok kérdésben, és természetesen elvontan engedményeket tesz, megígér bizonyos dolgokat.

Dobozy Imre:
Az Írószövetség javaslattevő.

Szilágyi Ákos:
Elvont, hiszen az Írószövetség elfogadja a korl átozott autonómia jogát, amit mi javasoltunk éppen annak a félreértésnek az elkerülésére, hogy egy második írószövetséget kezdeményezünk. Arra azonban, hogy mi ez a korlátozott autonómia valamilyen értelemben jogilag kidolgozott választ kell adni. Mi így képzeltük el vázlatosan, vitára bocsátva a korlátozott autonómia fogalm át. Lehet, hogy ez nem jó, nem fér bele a mai magyar intézményes keretbe, mert olyan radikális. Nyilvánvaló, hogy egy bizonyos intézményi reform belefér a mai magyar intézményi rendszerbe. A mi szándékunk ennek a megválaszolása volt.¹⁶(…) Visszautasítom azt a vádat, hogy mi süketek párbeszédét folytatjuk, hogy mi valami egészen mással, valami elrugaszkodott politikával térünk most vissza a hátsó ajtón, miután kimentünk kezet fogva a díszbejáraton. Ilyen megbeszélés vel ünk nem folyt, és ezeknek a megbeszéléseknek a részeként semmiféle megállapodás nem született. Nem egyeztünk meg semmiben, például a Tóth Dezső elvtárssal folytatott megbeszélésben.

Tóth Dezső:
Hogy mi nem, abban világosan!

Szilágyi Ákos:
Abban egyeztünk meg, hogy a József Attila Körnek lehet önálló kiadványsorozata, ez a bizonyos füzetsorozat.

Tóth Dezső:
Kategorikusan a kiadáspolitikának alárendelve, kiadásunkba beleintegrálva.

Szilágyi Ákos:
Erről egyetlen szó sem hangzott el akkor Tóth Dezső elvtárs szájából.

Tóth Dezső:
Egyáltalában miről volt szó?

Szilágyi Ákos:
(…) Szeretném még felhívni valamire a figyelmet. A titkárságnak is óriási a felelőssége abban, hogy a József Attila Kör tevékenységét felfüggeszti. Eddig mi belül voltunk az alapszabályon, és semmilyen illegális úton nem akartuk elérni azt, hogy egy autonóm irodalmi szervezet jöjjön létre az Írószövetség mellett. Ezentúl ez nem kötelez benn ünket, és az írótársadalomnak egy jelentős része nem tudja szavatolni azt, hogy ilyen mozgolódások nem fognak elkezdődni.

Agárdi Péter:
Ezt egy állampolgári felelősségnek kell szavatolnia.

Molnár Ferenc:
Elragadtattad magad ezzel a mondattal. Ismételd meg!

Szilágyi Ákos:
Úgy látszik, elég nehéz helyzetben élünk ahhoz, hogy ilyen kompromisszumokat javasoljunk. Óriási felelősséget jelent ilyen időkben felmondani egy kompromisszumot egyoldalúan, a másik fél előzetes meghallgatása nélkül, úgy összeállítva bizonyos tényeket és eseményeket, ahogy azok valójában nem fedik a teljes igazságot, de tulajdonk éppen még az igazság nagyobbik részét sem. Óriási felelősség ez természetesen nemcsak az Írószövetség részéről, de a kultúrpolitika irányítói részéről is.

Dobozy Imre:
Bezárólag azt szeretném mondani, hogy mi is tudjuk, mit jelent ez a lépés. Nem könnyen adtuk rá a fejünket. Nem könnyen mentünk bele a titkársági határozat megvitatásába. Jobban szerett ük volna azt mondani, hogy beszéljünk, próbáljunk szót érteni. (…) Nézeteink között nyilván ezután is maradnak különbségek. Azt hiszem, az egész tanácskozásra és ennek a dokumentumnak az elemzésére azért került sor, mert azt kellett volna tisztázni, hogy meddig mehetünk el a nézetkülönbségekben egy szocializmust építő országban a közös cél veszé- lyeztetése nélkül. Ezt ma nem sikerült tisztázni, és ebből látszik, hogy tovább kell gondolkozni rajta, egészen addig, amíg az átszervezést el nem kezdj ük. Egyébként bejelentem, hogy a FIJAK minden tagja írásos értesítést kap erről a döntésről.

Szilágyi Ákos:
És a pécsi találkozó?

Dobozy Imre:
Pécsi találkozó nincs.

Szilágyi Ákos:
De nagyon sok vendégünk van, akit értesített ünk.

Agárdi Péter:
A címeket kellene tudnunk.

Dobozy Imre:
Atitkárság tudja.Atitkárság intézkedik. Amíg a felfüggesztés érvényben van, addig sem a klubban, sem sehol nem lehet rendezvényt tartani.

Szilágyi Ákos:
Lenne egy javaslatom. Tulajdonképpen egy kicsit elébe vágok egy folytatódó párbeszédnek. Mivel a pécsi találkozó már rendkívül előrehaladott állapotban van, április 10-11-én lenne, nem halaszthatná-e el a titkárság azt a döntését, hogy felfüggeszti a kör működését, április 13-ára azzal, hogy itt a vezetőség kollektíve értette ezt, hogy kötelezi magát részben arra, hogy addig az időpontig válaszol erre a levélre, tehát a működési szabályzaton és mindenen belül fog maradni, részben arra, hogy a pécsi találkozón ezekre az ügyekre nem fog kitérni?

Dobozy Imre:
Erre nem kaptunk felhatalmazást.

Szilágyi Ákos:
Ez egy javaslat a részemről, és nem most várok rá választ.

Dobozy Imre:
Sajnos nincs sok idő. Ha volna 3 hónapunk, akkor egészen másképp állnánk. Bennünket arra kötelezett a teljes titkárság ülése, hogy ma közölj ük azt, amit a 16 tagú titkárság megszavazott.

Szilágyi Ákos:
És a pécsi találkozó?

Dobozy Imre:
Nem arról van szó, hogy sohasem lesz pécsi tal álkozó.

Szilágyi Ákos:
Ez az utolsó szó?

Dobozy Imre:
Sajnos én választott testület tagja vagyok.

Csordás Gábor:
Azt szeretném kérni, hogy a pécsi szerveknek küldjenek értesítést.

Dobozy Imre:
A pécsi szerveknek az illetékes helyekre megy értesítés. Ezzel búcsúzunk.

Magyar Írószövetség Irattára, 48. doboz (JAK 1981-983)