DONAUKANAL, DECEMBER 24.

Rózsa volt. Hiszékeny szemeimnek
ha hihetek. Rózsa, karácsonykor.
Fagyott, azazhogy dermedt, de alig
indult fonnyadásnak. Jó, elüthetném
azzal: Ötzi hazájában ez nem kunszt.
Itt a természet jégvitorlájából is
kifogják a szelet. Ezek bármire
képesek. Annak idején a napot
sem hagyták lenyugodni. De az
annak idején volt, a világbírás zûrös
korszakában. Ma a nap a népé.
Nem kell fiákert küldeni érte, hogy
le ne késse a fellépést. Önként ontja
a magáét. Sõt: mintha egyenesen
cáfolni akarná az õsi sötétség-ünnepet,
a klérus szikla-alapját. Hát hiszen fény van!
Nagy fény! Emeljétek föl a szemetek!
Ám a dátummal a nap se bír. Szõlõkaró-
sorokat rajzol a Kahlenberg lankáira, futó
káprázatot lop a dzsoggingolók szemébe,
elaltat néhány öregasszonyt a padon,
tüsszentésre ingerli a kutyasétáltatókat,
aztán kihúzza lábuk alól az aranyszõnyeget
és májusfa hosszúságú árnyukat.
Amikor odaérek, ahol te ugyanígy
bámultad, csak épp az õszi virulást,
és a kereked elé táncolt a golden retriever,
akkor csillan utolsót a zöld traverzeken.
Elszunnyad a Rosarium, a glaciális
születésrítushoz kigyúlnak a hídi flitterek.

BÉCS: SZOBORPARK

Balján a három csökevény gereblyeujjat
(A hatalom) úgy dugdossa zsebbe,
mint aki szemlélõitõl arra vár újabb és újabb
megerõsítést, hogy a jobb vajon kezebb-e.
Hét korsó merít hét mosónõt hét kút forrásvízébe
(Fürdõzõk): zöld ingyenreklám, mosópormentes haboké.
Vasúti rámpához nõtt gránitretikül: (Ötvenöt éve)
várja vissza férjét az Alpenfestung romjai alól Frau G.
Éjfél, a Ringen szabadságmámorban görkoriznak
(Hangtalan hömpölygés) ifjak és vének, csitrik és delnõk.
Forgó hirdetõoszlopon (Post mortem) adakozásra biztat
a menthetetlen rákbeteg magyar miniszterelnök.
Ha arra jársz, a Margaretengürtelen az esti
kosaras fiúk (Pincérdobás) neonszobrát ne hagyd ki.
Magányos focistát, dekázót (Nyugdíjasok a testi
leépülés ellen) délelõtt látsz ketrecben fel-alá rohanni.
Most múzeumdísz: a valóságban ez a három
sas (Preparátum) látta utószor a lóbolond trónörököst.
E hosszasan fülelõ (Fehér fal) elõtt írta álom
és valóság határán Schubert a C-dúr vonósötöst.
Vagy itt a minden tartozéktól megfosztott bicikliváz:
az elorzott vagyonok (Objet) népfüggetlen mementója,
s az üveglevegõben pörgõ juharlevél, amitõl kiráz
a hideg – nem csupán bécsi idõd (Kinetikus) alteregója.
Az eltévedt világhelyzet átvonul a Westbahnhof használaton
kívüli lépcsõrendszerén: a fordulóban éppen szúrnak, három gyerek.
Félbódulat, félriadalom arcukon. A világhelyzet is zavart nagyon:
hogy az eseménytõl-e, nem látjuk. Miránk egy (Klasszikus hát) mered.