bármilyen szomorú de újabban deresedõ bajusszal mint szomory
ülök egy nagy üvegezett presszó szemeket tágan futtató ablakában
s nézek a semmibe ott aztán lépked hajléktalan honatya parvenü
emeli hátsó lábát kutya kurva mobiloz szomszéd siet reklámszatyorral
egyszerre emberi és absztrakt minden ide-oda skálázik a tudatig
aztán óvatosan lépked egy anya kicsikéje arca tamponnal kitömve
a szeretet laokoonjai így együtt legszívesebben hátba vágnék egy macsót
tudja-e hogy mi egy puha csók és a párás szemek találkozása
de mielõtt híg etikákat szõnék két kupa között gyorsan perverz leszek
s megcsúszott elmém közé szórni kezdi a mélytudat a tegnapi inzerteket
a hibátlan tokaszalonnát már elõre ki kell szúrni a pult mögül
isten õrizz hogy a hentes zsonglõrként lapogassa az alig látott matériát
miközben lekókadó végeit fölénekli eléd mint egy nagyáriát
s már nyomja is irdatlan papírba ezt az alig mustrálható szentet
csuklómozdulataival fölhergelve a mûszert hogy jókorát kilengjen
nem ez az út az üdvösséghez a flegma tálcáról megemelkedett fehérség
legyen lazán rózsaszínbe mártva s benne mint halk barna sóhajok
induljanak meg a húsosodásnak szûrt képzetei a nagy találkozásra
otthon a buja fazékba sós víz babér fokhagyma és lompos gõzözön
kulcskérdés persze a kiemelés pillanatát hogy tudod kivárni
mert az se szerencsés ha nyersen serceg átütött leletedben a villa
vagy málén túlfõzve a masszát löttyen oldalra a szebb sorsú premissza
ha már kint vagy hûts az elbizonytalanodott fokhagymagerezdeket
óvatos késsel vidd föl mint tortára a mázat a gusztusosan párolgó testre
majd szemed a több dimenzióban játszó kalocsai fûszert keresse
és mehet minden fagyni rusztikus kifutással erezettel szentelt fatálon
üzen a torma férfias szúrása ezt a falatot bajaimban is igencsak kívánom.