CS. V. M. ÍRJA L. NOTESZÉBE SZENT-IVÁN ÉJEN A BORÁROS TÉREN

Ahogy keresztül-kasul az életen

bucskázott tova mindenféle vermen,

– gagyi kurvából ásatag bértehén –

az õ idejében így zajlott a werden.

*

Leskel a létben a semmi

…mint vilám fénye kormos éjszakán,

Mely pillanatra földet és eget

Föltár, de …a sötétség torka máris bényelé.

Ily gyorsan elvész minden, ami fény.

Érosz nem volt biztonságban

a végzet fogaskerekei közt.

Halál, betegség, harc rohanta meg.

S percig-valóvá tette, mint a hang

Ó, hogy már csak hang vagyok én is akárki

kísértet szájában, Lysandertõl betépett dílerig.

*

Egyszer még elkap a hév.

– Nem a Helyi Érdekû Vasút –

Kedv, remények… -ák, és az ék, miközöttünk.

Isten kalapácsa leszek. Meg a szeg.

Belebaszlak a koporsódba!!!!

A NEGYVENEDIK ÉVBEN

Mi nem azért születtünk, hogy

fellélegezzünk e lélegzõ világban.

Úgy kell lennie, a hogy lennie kell.

Állok az éles, kemény fényben.

Káprázik a szemem.

Negyvenegyévesen.

Fordulópont jön? Új dimenzió? Megint?

Most jön? (Eddig csak utólag tudtam felismerni.)

Hódítás – ez volt a szó. Most is az.

Állok az éles, kemény fényben.

A negyvenedik évben.

Érzem a jövendõ évek terrorista húzását. Állok.

Aztán könyörtelenül sietni kezdek.

KÉSZ A LELTÁR

Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.

Nyilvántartásom: Alatheia. Feltár.

A költségvetés? Nem is került sokba.

Senkiben sem bíztam. Eleitõl fogva

Kéretik ráírni év- és számlaszámot.

A bal sarokba feltûntetni. Már ott!

Könyvelõ játszik velem, hitegetve?

Azt hiszi, hogy átver – ne teljen a kedve!

se kamu dumában se hamis csõdben.

Kérjük feltûntetni a lap alján, épp lenn:

kit terhel értékkülönbözet, mérték,

Ki volt a feladó – Dasein. City? Épgép?

Jöhet a Revizor, a helyem megálltam.

Létre jött, feltárult és én kivártam.

Hiányos? Jó így. Költemény, koholmány.

Elõzmény, feltétel, okozat, ok-mány.