Megbeszélések a Becsüssel
A Fõvám téri éjbe zaj ha illan,
néhány álmos homlokzat összenéz.
Bambák, prûdek, mogorvák holtukiglan
pesti háznak a csönd nemespenész.
A késõdélutáni utcavillany
ezt sérti föl, majd sárga ködbe vész:
közel a tél. S éjente itt poroszkál
Sárkány és új barátja, Szûcs, a popsztár.
Volt nyár, de már jócskán hûvösre jár:
sokasodnak a szél elõl fedett fõk,
a télre fölszedett nõk, és (de kár!)
még félmegoldásból is vagy ezer nõtt:
a villamos a kocsiszínben áll,
becézget egy nappal szerzett esernyõt,
s a balkonokon még boronganak,
bár kormozott festékréteg alatt.
Szûcs és Sárkány mindig a flaszteron
rejteznek, mint a réz titkolt ezüstje;
két utcaszínû, istenverte nyom:
ezt hagyják rá a mennybéli Becsüsre,
aki csoportosít meg összevon,
számokat kér, és nem kér egy betût se,
számon nem kérik, csak egy jajra vár,
mert fölujjong, ha a váltó lejár.
SZÛCS Mindenható Becsüs, tudod, elég volt.
Elég volt, hogy vörös meg fekete.
Szólni vágy a kuplé, amit belénk fojt
a tisztelt publikum lehellete.
SÁRKÁNY Tisztelt? Mért tisztelne pengét a vérfolt?
SZÛCS Mert ha akarja, port kever bele.
A BECSÜS Még egy nemzedék, melyben nincs alázat,
s nem is jelszóra, de becsszóra lázad?
SZÛCS S most arra vársz, hogy a hangod kutassam?
Nem teszem, s éppen elveid szerint.
Jobb dolgom van. Magamhoz térni lassan,
vagyont gyûjteni
SÁRKÁNY erõs a forint!
SZÛCS Ruhában járni, újban
SÁRKÁNY férfiasban!
SZÛCS S nem vérzeni olcsón, ezeknek itt!
A BECSÜS A Menny viszont nem Pokollal határos;
mítoszt kaptatok tõlem: áll a Város!
SZÛCS Ópiumként az új élet sebére?
SÁRKÁNY Hó és mag közé vetsz kereszteket?
SZÛCS Alszol talán több, mint százötven éve?
A Pest-téma most befejeztetett
SÁRKÁNY A balkónon borongók istenére,
új szérumot adj ez levetkezett!
A BECSÜS Hát álljatok meg s nézzetek körül,
már ettõl visszatér a föld hite.
Örvend a kietlen hely és örül
a pusztaság, s virul, mint õszike.