Első Pesti Vérkabaré

Megbeszélések a Becsüssel

A Fõvám téri éjbe zaj ha illan,

néhány álmos homlokzat összenéz.

Bambák, prûdek, mogorvák holtukiglan

– pesti háznak a csönd nemespenész.

A késõdélutáni utcavillany

ezt sérti föl, majd sárga ködbe vész:

közel a tél. S éjente itt poroszkál

Sárkány és új barátja, Szûcs, a popsztár.

Volt nyár, de már jócskán hûvösre jár:

sokasodnak a szél elõl fedett fõk,

a télre fölszedett nõk, és (de kár!)

még félmegoldásból is vagy ezer nõtt:

a villamos a kocsiszínben áll,

becézget egy nappal szerzett esernyõt,

s a balkonokon még boronganak,

bár kormozott festékréteg alatt.

Szûcs és Sárkány mindig a flaszteron

rejteznek, mint a réz titkolt ezüstje;

két utcaszínû, istenverte nyom:

ezt hagyják rá a mennybéli Becsüsre,

aki csoportosít meg összevon,

számokat kér, és nem kér egy betût se,

számon nem kérik, csak egy jajra vár,

mert fölujjong, ha a váltó lejár.

SZÛCS  Mindenható Becsüs, tudod, elég volt.

                Elég volt, hogy vörös meg fekete.

                Szólni vágy a kuplé, amit belénk fojt

                a tisztelt publikum lehellete.

SÁRKÁNY              Tisztelt? Mért tisztelne pengét a vérfolt?

SZÛCS  Mert ha akarja, port kever bele.

A BECSÜS            Még egy nemzedék, melyben nincs alázat,

                s nem is jelszóra, de becsszóra lázad?

SZÛCS  S most arra vársz, hogy a hangod kutassam?

                Nem teszem, s éppen elveid szerint.

                Jobb dolgom van. Magamhoz térni lassan,

                vagyont gyûjteni…

SÁRKÁNY              erõs a forint!

SZÛCS  Ruhában járni, újban…

SÁRKÁNY              férfiasban!

SZÛCS  S nem vérzeni olcsón, ezeknek itt!

A BECSÜS            A Menny viszont nem Pokollal határos;

                mítoszt kaptatok tõlem: áll a Város!

SZÛCS  Ópiumként az új élet sebére?

SÁRKÁNY              Hó és mag közé vetsz kereszteket?

SZÛCS  Alszol talán több, mint százötven éve?

                A Pest-téma most befejeztetett…

SÁRKÁNY              A balkónon borongók istenére,

                új szérumot adj… ez levetkezett!

A BECSÜS            Hát álljatok meg s nézzetek körül,

                már ettõl visszatér a föld hite.

                „Örvend a kietlen hely és örül

                a pusztaság, s virul, mint õszike.”

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.