„…oh, te puffadt patkánycsődör…”

ASZTALOS SÁNDOR

MITRA

[…]

Bömbölhetnek tankok, ágyúk,

nincsen félelem,

nincsen rettegés szívemben,

jöhet bármi már,

úgy állok, ha gránát reccsen,

mint egy sziklaszál.

Hogyha ránk tör, mint vadállat,

e dög fertelem,

Megszorítom jó puskámat,

s nem rezdül kezem.

Nem rezdül, mert Márkó itt van,

s vélem van a Párt,

s velünk van nagy harcainkban,

Atyánk, Sztálin Atyánk.

Pedig voltak szörnyű órák,

rettentő hetek;

azt gondoltuk: jaj, nincs tovább,

minden elveszett!

Így voltunk már negyvenegyben,

negyvenegy nyarán,

széttiporva, elveszetten,

s holtan is talán.

Ekkor haraptunk először

almádba, Titó,

oh, te puffadt patkánycsődör,

oh, te vérszívó!

[…] Kiszikkadt parasztasszonyok

ország-hosszú sora

mezítláb ázik és topog,

alig van rajt ruha.

Szuronyerdők állnak körül

minden koldus falut,

innen bizony nem menekül,

csak az, aki hazug,

csak az, aki vélük vonít,

csak az, aki kulák,

csak az, akit most boldogít

a Tito-féle párt,

csak ezek a dísz-párttagok,

népünk patkányai,

csak ezek a dög-halmazok:

Tito barátai.

Csak az, aki lop csal, mulat,

s dicsőíti urát,

ezt a veszett lakáj-urat,

ezt a rühes kutyát.

Szurony-erdők vesznek körül

minden alvó falut,

elállva már körös-körül

mezsgye és dűlőút;

aztán rabolni kezdenek,

a búzát elveszik,

ellopják falatkenyered,

árpád és tengerid,

elhordják a vetőmagot,

ha volt, ha még maradt,

az égről a holdat, napot,

s a szálló madarat.

[…]

Nézz csak, nézz a messzeségbe:

ott, hol fény rezeg,

messze-messze Sztálin népe

nagy munkába kezd.

Megfogta a szovjet ember

a sárkány-szelet,

hálót vetett biztos kézzel,

zöld hálót vetett.

[…]

Megfogja a szovjet ember

marka az eget,

kicsap medréből a tenger,

a hegy megreped,

Kujbisevnél város szökken,

s millió motor

zendül duzzadó örömben,

zendül, zúg, dalol,

és a Kara-Kumnak mélyén,

hol a sivatag

rágta nemrég mészfehérre

a csontvázakat,

ott, ahol csak tüzes homok

sárgult kénesen,

nemsokára már víz csobog,

ömlik szélesen,

gyapotmezők hamvas árja

habzik, hömpölyög,

erdők zúgnak, s mézes pára

száll a dús rétek fölött.

Oh, kinyíló Kommunizmus,

oh, te tündérszép való,

oh, te álom, drága, biztos

szépség, bölcsesség, te jó!

Megfog már a szovjetember

minden elemet,

hálót vetett ki a mester,

nagy hálót vetett.

Sztálin szőtte azt a hálót,

Sztálin, jó Atyánk,

őt dicsérjétek, halászok,

őt dicsérje szánk!

Őt dicsérjék szabad népek,

érlelő esők,

érlelő esőben éledt

illatos mezők!

Őt dicsérjétek, ti fényre

vágyó emberek,

ő a biztatás, a béke,

ő jár véletek.

DEVECSERI GÁBOR

ÖNKÉNTES HATÁRŐR

Elbeszélő költemény

[…]

Feldíszítve már az ország szirommal egészen.

S vele szemben férgek raja, pusztításra készen.

Ami virág kinyílott már, hogy azt elsorvassza;

ami ezután virulna, földbe vesse vissza;

aki gyermek boldogan nő, fölfogja a testét;

aki dolgos dalolgatna, készítse elestét!

Tito terped a homályban, kémeit indítja,

vetésekre, városokra fene torkát nyitja.

[…]

Csizma dobban, gyufa lobban, halk énekszó csobban,

fiatalok vonulnak föl apró csapatokban.

Itt is három, ott is három, amott hét is lépdel;

megtelik a Kissor köze nevető beszéddel.

S mire kinéz felhőkből a hold fagyos világa,

hunyorít, az ifjak között öregeket látva.

Mit keresnek azok is itt? DISZ-gyűlés lesz este!

Vagy van, aki nyolcvan évét válláról letette,

de húsz évet visszatartott, fönnhagyott a vállán,

vidám ifjak közt maga is fiatallá válván?

Van, van bizony; aki itt jár, mind kíváncsi arra,

mi varázsol ünnepi színt a sok fiatalra.

Pénzügyőrnők, zöld ruhában, párosával jönnek;

ott egy karhatalmi bajtárs int át egy rendőrnek:

menjünk együtt! – Mányiékkal, Szabóékkal sorban

csupa-csupa határőr jön, – lányok ott csoportban

s asszonyok is, kik kendőben gyermeket is visznek.

Gajdács Erzsit avatják ma tagjává a DISZ-nek.

[…]

Föláll, bátor volt a vészben, de most futna messzi:

pirosra gyúlt arccal szólal s akadozva Erzsi;

de azután, mit belőle fakasztott az ének,

ér szaporább folyásához ezüst beszédének:

„…Amikor a csillagokat nézegettem este,

úgy láttam, hogy egymást nézik, nem magányos egy se;

fényét veti át az égen csillag a csillagnak,

azé g kerek mezején mint testvérek ballagnak.

Nézegettem, melyik a szebb… – mosoly fut az arcán –

de nem láttam fönt sem szebbet a vörös csillagnál!

Köszönöm a Pártnak, amit az éjjel tehettem,

köszönöm a jövőt, ami föltárult előttem.

Elvtársak! A tennivalóm még csak most kezdődik!

Elfogtunk egy gyújtogatót. Még hány leskelődik!

Szükség van rá, hogy tanuljunk, szükség a tudásra,

harcosokra, akik gondot viselnek egymásra,

kik a szabadságért élnek, s ha kell, érte halnak!

Itt van a helye a DISZ-ben minden fiatalnak;

mindnek, aki megérdemli.. Öröm a munkája,

mert az élet mezejét nem egymagában járja.

Én is eddig szüleimmel, ezentúl már itten…

veletek is…” A többit már nem mondja, de minden

szó helyett szól csillagfénye nedvesült szemének:

s futkároznak hamvas arcán szelíd, erős fények.

De már nem is várják, hogy a mondatot folytassa.

Szavaznak. Az ifjú karok csapódnak magasba.

[…]

Egyszerre csak itt van ő is, bár senki se hívta:

Savanyó-Nagy. Körülpillant, sarokban sunyítva. […]

Pohár bor van a kezében, de mind a kettőben,

az egyiket odatartja Molnárnak ültében:

„Fogadja már el a bajtárs, jó szívvel kínálom.”

De hiába. Molnár bajtárs nem is felel. „Látom,

– fordul erre Savanyó-Nagy Szabónéhoz nyomban,

de a fiatalok felé pillant alattomban –

látom, milyen nagyra vannak a kis Erzsikével,

mert kiment a katonákhoz, egymagában, éjjel!

Hát, ha kiment, az ő dolga. Bezzeg az én lányom

meg nem tenné. Bizony, ő a DISZ-ben sem viháncol.

Annak mindene a templom. De hát nem szégyenlik,

hogy katonák emlegetik folyton ezt az Erzsit?

Nem restelli ezt az anyja?” S fejét úgy csóválja,

mint ki nagyon szomorú, s a vigasztalást várja.

Molnár Lajos e beszédet, távolabbról, hallja,

úgy nevetne! s még sincs kedve, hogy mulasson rajta.

Gondolkozik: kit keres ez itt a mulatságon?

Miket locsog? Gondom lesz rá, akárhol is látom…!

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.