2000 leütés

2000 leütés

„Tisztelt Uram/Hölgyem,

Áttekintettük N. N. üldöztetése kapcsán benyújtott kérelmét, és sajnálattal értesítjük, hogy nem sikerült jogcímet találnunk az egykori rabszolga- és kényszermunkát végzőket megillető kárpótláshoz. … Alapszabályunk szerint csak aki koncentrációs táborban, zárt gettóban…” stb.

Érkezett tehát egy igazolás a győztes szövetségesektől – a levélpapír fejléce szerint feladó a New York–Tel Aviv-tengely, de már Majna-Frankfurtban is van irodájuk –, s az igazolás szerint apa (N. N.) nem is volt ott 1944 és ’45 fordulóján. Én nem így tudtam, igaz, kizárólag szájhagyomány alapján tájékozódhattam. Se fénykép, se irat. Nekem mindig úgy mesélték, hogy apa tulajdonképpen választás előtt állt, mert mehetett a szüleivel a gettóba vagy az iskolatársaival munkaszolgálatra. Az élet mindig tálcán kínálja a lehetőségeket, és aki ügyes, tud is élni velük. Utólag úgy okoskodom, hogy valamikor apának is le kellett válnia a szülőkről – 18 éves volt abban az időben –, s adódott ez a kézenfekvő alkalom.

A szájhagyomány tehát nem tagadja, hogy bizonyos fokig az önkéntesség motívuma is belejátszott az eseményekbe, ami persze gyöngíti a jogosultságot. Ugyanakkor több évtizedes együttlakás után pontosan tudom, hogy apa nem kalandvágyból ment Nyugatra dolgozni, és nem is a ki tudja, mikor befolyó órabérért vagy napidíjért. Rövid és hosszú távú célja azonos volt: a túlélés. Utólag is túlzásnak tartotta, hogy ezért még fizetnek is, de annyian mondták neki, hogy ami jár, az jár, meg hogy ezekben nem szabad benne hagyni ezt a pénzt, hogy végül is megírta a beadványt.

Anya most nyilván azt mondaná, hogy apának legalább a jelenléti ívet alá kellett volna írnia lelkiismeretesen. Meg hogy ezek jönnek itt a nagy precízségükkel? Még egy becsületes foglyot se képesek rendesen nyilvántartani!

Mit csinálna a levél kézhez vétele után apa, ha valóban láthatná? Ha ki is találom, nekem is úgy kell viselkednem? Milyen alapon fellebbezek a nevében? Milyen alapon hagyom az egészet a fenébe? Ha nem azt teszem, amit ő is megtenne, akkor meg tudnám-e győzni az igazamról? Vagy megint belátnám, hogy a nagyobbak jobban tudják?

Hülyeség a háború.

Barabás András

Kategória: Archívum  |  Rovat: (2000 leütés)  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.