Uniformis és multikulturalitás

Bosnyákok, zuávok és egyéb muzulmánok az európai nagyhatalmak hadseregeiben

A keleti válság egyik legnagyobb fordulatát jelezte a török uralom alatt élő két balkáni tartomány, Bosznia és Hercegovina megszállása az Osztrák–Magyar Monarchia által 1878 őszén. A megszállás műveletére gondos diplomáciai és hadászati előkészítés után került sor: az akcióra a berlini kongresszuson összegyűlt európai hatalmak adtak megbízást (bár nemzetközi jogi szempontból kétes volt olyan területre nemzetközi mandátumot adni, mely egy létező állam, az Oszmán Birodalom mindenki által elismert szuverenitása alá tartozott). A törökök végül kénytelen-kelletlen elfogadták a kéretlen gyámkodást, s a Monarchia az okkupáció után megkezdhette a közigazgatás megszervezését is. Az igazgatási mandátum meglehetősen tág értelmezése alapján a bécsi hatóságok megtették az előkészületeket a megszállt tartományokban szervezendő haderő felállítására, mely a tartományok lakosságából kerül ki, s a császári és királyi haderő részét alkotja. Hadsereg felállítása ugyan nem tartozik a közigazgatás klasszikus feladatai közé, de a Monarchia vezetése aggódott a birodalom belsejéből Boszniába küldött erők tartós lekötése miatt, s úgy gondolta, a boszniai csapatok tehermentesítik a megszálló erőket. Kellő előrelátással mindenesetre úgy alakították a sorozást lehetővé tevő boszniai hadügyi törvényt, hogy a boszniai csapatok a Monarchia belsejében is állomásozhassanak. Ismerve a külügyi és a katonai vezetés terveit arra, hogy az okkupációt mielőbbi annexióvá alakítsák, ez a lépés nem volt meglepő, legfeljebb a jogszerűségében kételkedhetünk ismét.

A hadkötelezettség boszniai bevezetése egy sor új problémát vetett fel. A tartományokban ismert volt ugyan a hadkötelezettség intézménye, de az a török időkben csak a tartomány muzulmán lakosaira terjedt ki, a más vallásúak az iszlám törvényeinek megfelelően hadiadót fizettek. A megszállás után természetes volt, hogy a keresztény és zsidó vallások követői is katonai szolgálatot teljesítenek. Őket a Monarchia katonai hatóságai már jól ismerték, a muzulmán országlakosok szokásait azonban alig.

Muzulmán vallású alattvalókkal (mert az osztrák–magyar hatóságok így tekintették a boszniai muzulmánokat, könnyedén túltéve magukat a nemzetközi jog szőrszálhasogató értelmezésén) eddig nem találkozott a Monarchia tapasztalt polgári és katonai igazgatási szervezete. A muzulmán lakosság beillesztése egy európai hagyományokra épülő igazgatási rendszerbe eleve izgalmas téma (különösen napjainkban).

A Habsburg-birodalom hatóságai megszokták már a sok nyelvű, több vallású területek kormányzásával járó problémákat. Már a felvilágosodást megelőző évtizedekben is figyelemre méltó rugalmasságot tanúsítottak, amikor elismerték pl. az erdélyi négy bevett felekezet jogait vagy a déli vidékekre bemenekülő szerbek vallási különállását. Az osztrák igazgatási apparátusban szívósan továbbélő jozefinizmus pedig minden központosító tendenciája mellett erősítette a sokféleség iránti tolerancia szellemét, különösen vallási tekintetben.

Ebben a szellemi közegben készítette elő a közös hadügyminisztérium a boszniai véderőtörvényt. Ennek egyik előkészítő dokumentumában a hadügyminiszter arról értesítette a szarajevói főhadparancsnokot, hogy

(…) 1880. december 28-án azon államokból, melyek csapattesteiben mohamedán katonák együtt szolgálnak egyéb vallásúakkal, a katonai attasék és k.u.k missziók útján információkat szereztem be afelől, hogy milyen előírások léteznek a mohamedánok vallási törvényei és szokásai, valamint ezekből következő kötelességei tekintetében, illetve hogy ezek a vallási törvények és szokások mennyire veendők figyelembe az esetleg keresztényekből és mohamedánokból alakított csapatoknál. Egyidejűleg beszereztem a szarajevói főhadparancsnokság ez irányú szakvéleményét keresztényekből és mohamedánokból álló boszniai csapatok esetleges felállítása felől. (…)1

Az idézett hadügyminiszteri leirathoz csatolták a szétküldött kérdésekről s az azokra adott válaszokról készített összefoglalót. Az alábbiakban az összefoglaló fontosabb részeinek szó szerinti fordítását közöljük. A kihagyhatónak ítélt szövegrészeket (…) jelzéssel tüntetjük fel (ezek elsősorban a szófiai és bukaresti jelentéseket tartalmazzák, melyek nem kevésbé érdekesek, mint a nagyhatalmi fővárosokból érkezettek, mégis mellőzzük őket, terjedelmi szempontok miatt. Elől római számmal a kérdés áll, majd a képviseletenkénti válaszok. A fordításban az eredeti terminusokhoz ragaszkodunk (pl. a „mohamedán” jelző ma már kevéssé elfogadott alkalmazásánál is), s meghagyjuk az eredeti kiemeléseket is.

I. Milyen módon, milyen formaságokkal és ünnepi aktusokkal kötelezik a mohamedánokat a katonai szolgálatra? Mi az eljárás, ha egy mohamedán megtagadja a katonai szolgálatteljesítés esküvel való megfogadását?

Párizs

A mohamedán turkok2 és szpáhik3 nincsenek és nem is lesznek katonai esküre kötelezve. Az eskütételtől főleg azért tekintenek el, mert nem akarják a keresztények iránt mindig bizalmatlan mohamedánokat a hadseregbe való önkéntes belépéstől elriasztani, továbbá abból indultak ki, hogy egy mohamedán aligha tekintene magára nézve kötelezőnek egy keresztény előtt tett esküt.

Pétervár

Csak mohamedánokból áll a baskír ezred, a krími kozák hadosztály, a császári hadoszlophoz tartozó kaukázusi kozák század négy szakasza. Minden gárdaezredben meglehetősen magas számban vannak muzulmánok, ezért azokat keresztényekből és mohamedánokból álló egységeknek tekinthetjük.

 Valamennyi katonát alapvetően saját felekezete papja előtt esketik fel. Ha ilyen a szolgálat helyén nem található, először a csapat előtt esküsznek fel, majd a mohamedán egy mollah előtt esküt tesz egy mecsetben. Saját nyelvén esküszik, és

1.) az eskü alatt jobb kezének két ujját a Koránra helyezi,

2.) az eskü szavait, melyeket a mohamedán pap felolvas, megismétli

3.) az eskü letétele után megcsókolja a Koránt.

Az eskütételnél jelen lévő tiszt

a) figyelmesen ellenőrzi az eskütétel helyességét, amikor a pap szavait követve a keleti eskü orosz betűkkel nyomtatott szövegét olvassa;

b) ügyel arra, hogy az esküszöveget előre mondó pap az eskü szavait helyesen olvassa és különösen az eskü vége után ne fűzze hozzá az „amíg ez Istennek tetszik” (arabul: insah Allah) szavakat, továbbá se a helyet, ahol áll, se testtartását ne változtassa, valamint hogy az olvasás bármely okból – legyen az rosszullét, köhögés vagy bármi egyéb – bekövetkező megszakítása után az eskütételt elölről kezdjék.

Azon helyeken, ahol mohamedán pap nem található, az esküt bármely olvasni tudó mohamedán – akár maga az olvasni tudó eskütevő is – előolvashatja. Ha egyik lehetőség sem áll fenn, akkor a tiszt olvassa fel az orosz betűkkel írott szöveget, amit utána mondanak.

Az eskü szövege, mégpedig a mohamedánokra vonatkozó helyek:

„Én, alulírott … (minden orosz katonának alá kell írnia az esküt) esküszöm a leghatalmasabb Istenre a legszentebb Korán előtt vallahi, billah, tallahi, hogy kötelezem magam Ő császári felsége stb. hű és igaz szolgálatára. Mindenben Ő császári felsége hű szolgájához és becsületes alattvalójához méltóan cselekszem, s erről az utolsó ítélet napján Isten előtt számadással tartozom. (…) Ezért kérem őt, hogy segítsen nekem, adjon testi és erkölcsi erőt az eskü betartásához (…) Ezt az esküt megerősítem a Korán megcsókolásával.”

A mohamedánoknál eskümegtagadás szinte egyáltalán nem fordul elő, ha mégis, a katonai büntetőtörvény szerint járnak el.

London

Az indiai bennszülött („native”) ezredeket önkéntesekkel töltik fel. Minden ezredben 7 brit tiszt képviseli a keresztény elemet, mivel az európaiak tekintélye érdekében keresztényeket a legénységhez nem osztanak be.

A bennszülöttek kasztjait és vallásait nem veszik figyelembe, s teljesen, vagy szakaszonként keverik őket. Mindez a más vallásúak ellenőrzése és a csapatszellem erősítése érdekében történik.

Az önkéntesnek világosan megmondják kötelezettségeit, s tudatába vésik, hogy kasztja vagy vallása semmilyen módon nem jogosítja fel őt a szolgálat megtagadására, a szolgálat szempontjából semmilyen akadályt nem jelent, s az előírt katonai kötelezettségeket semmilyen módon nem befolyásolja.

A fogadalom szövege, melyet a mohamedán újoncok a csapat jelenlétében a Korán fölött, a királyi hadilobogó és az ezredzászló előtt tesznek le, a következő:

„Én …, …-i lakos, … fia, a mindenható Isten előtt fogadom, hogy a királynő Őfelségéhez, utódaihoz és örököseihez hű leszek, bárhová rendelnek, szárazon és vízen, elmegyek, elöljáró tisztjeim minden parancsának saját életem veszélyeztetése árán is engedelmeskedem.”

Az eskütétel megtagadása esetén elmarad a besorozás.

(…)

Szarajevó

A besorozott mohamedánok eskütételénél az iszlám vallási előírásaira való tekintettel az alábbiak szerint kell eljárni:

Először a besorozott mohamedánok elvégzik az előírt mosakodást („avdat”), majd kezüket a Koránra téve a kádi, vagy az imám jelenlétében a törvény által előírt szöveg szó szerinti elmondásával leteszik az esküt.

Ha egy besorozott mohamedán megtagadná az eskütételt, úgy az eskü szövegét felolvassák előtte s kinyilvánítják, hogy az eskü letétele helyére annak felolvasása lépett, s ennek következtében a katonai kötelességek bármely megsértése esetén úgy járnak el, mintha az illető az esküt letette volna. Minden ilyen esetben jegyzőkönyvet kell felvenni.

II. Mennyiben veszik figyelembe az időbeosztásnál az évente visszatérő ünnepeket, a heti pihenőnapokat, a napi imákat és mosakodásokat? (Kiegészítés: a betegek és halottak kezelése.)

Párizs

A francia hadseregben nincsenek ezirányú előírások, és az ezredparancsnokra van bízva, hogy amennyiben szükséges, figyelembe vegye a mohamedánok vallási törvényeit és szokásait.

Pétervár

A mohamedánok nagy vallási ünnepein az embereket 3-4 napra szabaddá teszik a szolgálat alól, amit napiparancsban tesznek közzé, teljesen úgy, ahogy ez Ausztriában az izraelitákkal történik.

A csapatoknál a vasárnap a pihenőnap, a napi imákra és mosakodásokra nincsenek tekintettel. Ha egyesek időt és helyt találnak a rituális imához, abban nem zavarják őket. Egyházi díszszemlékre ugyan a mohamedánok is kivonulnak, de a templomba nem kell belépniük.

London

A kasztok és vallások vegyítése miatt a mohamedánok és a többi vallás követőinek évente visszatérő ünnepeit szolgálati szempontból nem veszik figyelembe. Amíg a szolgálattal nem ütközik, a katona teljes szabadságot élvez vallása gyakorlásában.

(…)

Szarajevó

Az iszlám vallási szabályai semmi módon nem gátolják a mohamedán katonát kötelességei teljesítésében, mert minden olyan esetre, amikor bizonyos vallási kötelezettségek a katonai szolgálattal ütköznek, a Korán a vallási kötelezettségeket sorolja hátrább vagy legalábbis könnyítéseket irányoz elő.

A mohamedán katonák virradatkor és alkonyatkor (saba és aksam), valamint délben a feltétlenül előírt napi imákat, mivel egyik sem vesz igénybe két percnél több időt, a mi szolgálati előírásaink szerint elvégezhetik. Ha ebben az időben a katona fegyveres szolgálatban van, alkalmat talál az ima későbbi pótlására, amit a vallási előírások úgy is engedélyeznek.

Az alábbi vallási szempontoknak azonban különösen helyt kell adni:

A mohamedánoknál a péntek a pihenőnap, mint a keresztényeknél a vasárnap. E napon látogatják az Isten házát, hogy a péntekre külön előírt imát elvégezzék. Ezért a mohamedán katona számára, ha nem áll fegyveres szolgálatban (ideértve az őrszolgálatot is), délután 1 óráig szabadidőt kell kiadni az Isten háza meglátogatására. Az őrszolgálatot teljesítő mohamedán azonban a Korán előírásai szerint a pihenőidőben elvégezheti, ill. pótolhatja ezt az imát. Ezen idő kivételével azonban a mohamedán katona mindenfajta munkára igénybe vehető.

A pénteken kívül még a két bajrámünnep, a három napos ramazan-bajram és a négynapos kurban-bajram a mohamedánoknak biztosított ünnepnapok. Ez idő alatt a mohamedán katona mindenfajta fegyveres szolgálatra (ideértve az őrszolgálatot is), valamint házi és tábori teendőkre beosztható, de a szolgálaton kívüli mohamedán katona számára a péntekhez hasonlóan, de most délelőtt és délután is ki kell adni az imái elvégzéséhez szükséges időt. A házi teendőkön kívül ezeken az ünnepeken a mohamedán katonáktól egyéb munka nem követelhető.

Ramazan böjti hónapja alatt a mohamedán pirkadattól (saba) estig (aksam) böjtöl, de a Korán megengedi a katonának, hogy a böjti hónap idején is a szokásos időben tartsa étkezési idejét. Nem lenne opportunus, hogy erről a böjti időszakról tudomást vegyünk, hanem a mohamedán katonáknak is a többiekhez hasonló időben kell a reggeli és déli ételt biztosítani, s vallási érzelmeikre bízni, hogy ők ezt az ételt estig meg akarják-e őrizni, s azután magukhoz venni. Ennek természetes következménye lenne, hogy idővel a legfanatikusabb mohamedán is él a Korán által biztosított kedvezménnyel, s étkezéseit a nappali időszakokban végzi.

Az iszlám vallási előírásai szerint mohamedánok elföldelésénél általában imámnak kell közreműködnie, mert ő végzi a holttest lemosását. Minden esetben, amikor nem lehetséges imám részvétele, a hulla mosását mohamedán katona is elvégezheti. A lemosás fertőző betegség esetén el is maradhat.

A meghalt mohamedán katonák temetését minden esetben külön temetőkben, vagy közös temetők saját beszentelésű temetőiben kell elvégezni, s ezeket a seríat4 előírásai szerint nem szabad más felekezetűek temetésére használni. Ugyancsak tilos, hogy egy mohamedán sírhelyét évek múltán ismét felhasználják.

(…)

III. Biztosítanak-e mecset nélküli állomáshelyeken az általában elvégzendő ájtatosságok számára külön helyiségeket a mecset pótlásaként?

Párizs

Nem.

Pétervár

Nem.

London

A hadügyi igazgatás nem foglalkozik a katonák ájtatosságaival, és sem mecsetekről, sem azok pótlására szolgáló helyiségekről nem gondoskodik.

(…)

Szarajevó

Mivel a Korán előírása szerint a mohamedán imáját bárhol elvégezheti, s mivel a török hadseregben sem szokásos, hogy a mecset helyett az ájtatosságok elvégzéséhez külön helyiséget biztosítsanak, ez irányban semmiféle előkészület sem szükséges.

Az viszont kívánatos, hogy a laktanyákban és állandó táborokban mozgatható pódiumot (törökül member5 és mihrab6) készítsenek deszkából mintegy 4 négyzetméteres nagyságban, s bocsássák az imám rendelkezésére, hogy ezt a pódiumot használja péntekenként és a bajrámünnnepen az ezekre a napokra előírt különleges istentiszteletre. A mohamedán katonák ezeket a közös istentiszteleteket azonos időben végzik a laktanyák folyosóin vagy szobáiban, táborban viszont szabad ég alatt.

member és a mihrab készítésénél az imám útmutatásait kell követni.

(…)

IV. Vannak-e az egységeknél mohamedán papok – imám, mollah stb. – rendszeresítve, milyen rangban és milyen illetménnyel, vagy esetenként intézkednek-e, ha a helyőrségben imám vagy mollah nem található?

Párizs

Sem békében, sem háborúban, sem országon belül, sem azon kívül, sem mecsettel rendelkező, sem azzal nem rendelkező helységekben nincsenek a turko- és szpáhiezredekhez beosztott mohamedán papok.

Pétervár

Az orosz hadsereg állományi előírásai szerint a krími kozák hadosztály állományában egy mollah és egy müezzin, a császári hadoszlopban két mollah és két müezzin található. A mollah 290, a müezzin 195 rubel fizetést kap évente. A mollahok az ezred lelkészeivel egyenlőek, a nem harcoló hivatalnoki állományhoz tartoznak, mint az orvosok, állatorvosok, számviteliek. A fent meg nem nevezett csapatoknál viszont nincsenek mollahok állományban, de Pétervárott, ahol a gárdahadtest általában állomásozik, találhatók mecsetek.

London

Hivatalos alkalmazásban nem állnak mohamedán vagy hindu papok. Az ezredparancsnok néha saját vagy az ezred költségére felvesz egy papot, de katonai rang nélkül. Szinte úgy tűnik, mintha a kormány tartana a többnyire fanatikus mollahok hadseregre gyakorolt befolyásától.

(…)

Szarajevó

Valamennyi ezred számára rendszeresíteni kell egy imámot a mi káplánjaink rangjában s velük azonos fizetéssel, ami 900–1200 forint. A magasabb fizetési osztályba való sorolás bizonyos idő után következhet. A mohamedán papság nagy befolyása miatt, melyet hitsorsosaikra gyakorolnak, s azon tény figyelembe vételével, hogy a seríat igen rugalmasan értelmezhető előírásainak az alkalmazása az imámok kezében nyugszik, feltétlenül szükséges valamennyi ezrednél imámi állás szervezése jó anyagi feltételekkel.

V. Fennállnak-e olyan különleges szabályok az ellátásban, melyek keresztény csapatrészeknél nem léteznek, tekintettel bizonyos ellátási cikkekre, az ételek elkészítési módjára, az étkezések időpontjára?

Párizs

turco-ezredek s a nőtlen szpáhik lovasszázadai ugyanazon ellátásban részesülnek, mint a francia ezredek. Ugyanazon ellátást kapják, az ételek elkészítése megegyező, a kosztot egyazon időpontban osztják. A nős szpáhik lovasszázadai itt nem jönnek tekintetbe, mert ezek egy fajta határvidéki intézményt képeznek.

Pétervár

Nem. Semmiféle kivételt a mohamedánokkal nem tesznek, minden tekintetben a csapatok számára kiadott rendelkezésekhez kell igazodniuk, a többi katonával együtt enni stb. Csak a császári hadoszlop parancsnoka engedélyezi, hogy egyes muzulmánok – mintegy tizen –, akik nagy súlyt helyeznek erre, ne egyenek keresztény által vágott állat húsából. Ezek rituális húst szereznek be, míg ugyanazon csapategység többi muzulmánja keresztény bajtársaival együtt étkezik.

London

Az ezredekhez bazár kapcsolódik, mely az ezredparancsnoknak alárendelve katonai fegyelem alatt áll, az állomáshely változása esetén együtt mozog az ezreddel, s az emberek innen látják el magukat. Táborban a hadsereg ellátó részlege látja el a csapatokat. Itt a többséget kell figyelembe venni, míg a többiek maguk gondoskodnak saját ellátásukról.

(…)

Szarajevó

A mohamedán vallású katonák ellátása vonatkozásában a következő kivételeknek kell helyt adni:

1.) A disznóhúst, disznózsírt és a bort, mivel a Korán tiltja, mellőzni kell. Ellenben marhahús és olaj használható, bor helyett borpárlatot vagy rumot kell kínálni, mivel errefelé ezeket a szeszeket szinte valamennyi mohamedán fogyasztja.

2.) Az állatok letaglózása helyére a gége átmetszésével és a vér kicsorgatásával való tulajdonképpeni vágásnak kell lépnie, ahogy azt a seríat előírásai meghatározzák. Az ételek elkészítésénél további kivételekre nincs szükség, s keresztény szakácsok is alkalmazhatók.

A reggelit és az ebédet ugyanazon időben s ugyanazon módon nyújthatják, ahogy az a cs. k. hadseregben szokásos. E vonatkozásban a mohamedánok számára semmilyen korlátozás nincs, kivéve a ramazan böjti hónapját, melyről a II. pontban volt szó.

VI. Van-e az európai hadseregek keresztény vallású csapatai számára bevezetett felszerelések között olyan, melynek használatát a mohamedánok vallási előírásaik miatt perhorreszkálják, s melyek ezek?

Párizs

Semmi olyasmi nincs, melyek használatát a turko- és a szpáhiezredekben önkéntesen

szolgáló mohamedánok perhorreszkálnák. Ruházatuk mindazonáltal jelentős mértékben különbözik a franciaországiakétól, de ez a helyzet az Algériában állomásozó és franciákból álló zuáv és chasseurs d’Afrique ezredeknél is. E csapatok felszerelése a valamikori algíri bey csapataiéhoz hasonló, mivel ez jobban megfelel az éghajlati viszonyoknak, mint a francia hadsereg egyenruhája.

Pétervár

A mohamedánok az illető gárda egyenruháját hordják, mint a többiek. Kifogás e szempontból még nem merült fel. Külsőleg a mohamedánt a kis fülkarika jelzi, melynek hordása engedélyezett.

London

A mohamedánoknak csakúgy, mint a többi bennszülöttnek az angol egyenruhát kell viselniük. Ezt ők az európai katonákkal való egyenrangúság jelének tekintik. A fejfedő és a lábbelik tekintetében a turbánt és a hazai cipőféléket részesítik előnyben. Nem ismertes, hogy egy bizonyos ruhadarabot perhorreszkálnának. E kívánságok figyelembe vételéhez az ezredparancsnokok nagy szabadságot kaptak.

VII. Milyen tapasztalatok születtek azon csapatoknál, melyek mohamedánokból és nem-mohamedánokból állnak, milyen a megbízhatóság, a csapatszellem, a legénység engedelmessége a tisztekkel és altisztekkel szemben, akik nem mohamedánok?

Párizs

turkóknál és a szpáhiknál a keret egy része franciákból, más része bennszülöttekből áll. A tisztté avatott bennszülöttek csak a hadnagyi rendfokozatig léphetnek előre. A bennszülött altisztek és tisztek teljes hatáskörrel rendelkeznek, a rendfokozatuknak megfelelő fenyítési joggal. A francia altisztek csak parancsolnak és adminisztrálnak. A francia tisztek és altisztek tekintélye nagy, parancsaikat a legpontosabban teljesítik. A bennszülött tisztek és altisztek szolgálaton kívül is nagyon alázatosan viselkednek a velük egy rendfokozatban álló francia bajtársaikkal szemben. Az említett ezredek csapatszelleme erős, a harctéren mindig bátran viselkedtek.

Pétervár

A mohamedánok jó bajtársi viszonyt tartanak fenn keresztény fegyverbarátaikkal, s a keresztény tiszteket és altiszteket éppúgy követik, mint valamennyi nem-mohamedán.

London

Az indiai mohamedánok nem tanúsítanak olyan kimondott gyűlöletet a keresztényekkel szemben, mint ez Törökországban és Kis-Ázsiában megesik. A harcias törzsekből való mohamedánok nagyon fennhéjázók és büszkék, ezért alárendelt pozícióban nehezen kezelhetők. Közösségi szellemük nagyon erős, s az európai tisztet akkor követik, ha az ügyességgel, bátorsággal és patriarchális vezetéssel tekintélyt tud teremteni magának. Brit tisztekkel szemben nagyon alázatosak, bennszülött tisztekkel és altisztekkel szembeni viselkedésük erősen függ attól, milyen pozíciót foglalt el az előljáró a hadseregbe való belépés előtt (kaszt, törzs, születés). A mohamedán harcol hitsorsosai ellen, de mivel a vallási fanatizmusra fogékony és ennek következtében nem mindig megbízható, gyorsan kell a hadműveletet végrehajtani. Sok ezredben a legteljesebb harmónia uralkodik a brit és a bennszülött tisztek között.”

A jelentések pontosan mutatják az európai országok iszlámképének különbözőségeit. A laikus francia köztársaság büszkén hárít el mindenféle vallási „kedvezményt” (legalábbis így tekinti a vallási különbségek figyelembe vételét), s nem sok megértést mutat muzulmán katonái sajátos igényeivel szemben. Az angolok sem sokat fáradoznak bennszülött katonáik lelki gondozásával, bár ezt inkább könnyed nemtörődömséggel teszik, s a mindent szabályozó francia igazgatással szemben több szabadságot adnak az ezredparancsnokoknak. A két példa szépen illusztrálja Edward Said egyik alaptételét kolonializmus és orientalizmus összefüggéséről:

Ha az 1860-as években valaki brit vagy francia volt, az Indiára és Észak-Afrikára a familiaritás és a distancia egyfajta kombinációjával tekintett, s semmi esetre sem azok különálló szuverenitásának érzésével. (…) Legfőképpen pedig hatalmi tudatából következően bajosan képzelhette, hogy ezek a hol szolgamódon alázatos, hol meg az együttműködést dühösen megtagadó ’bennszülöttek’ valaha is képesek lennének India vagy Algéria feladásának kikényszerítésére.7

Tény, hogy az osztrák–magyar adminisztráció a koloniális hatalmakat messze felülmúló gondossággal készült fel a muzulmán katonáknak a császári és királyi hadseregbe való beillesztésére. Ebben szerepet játszhat a közép-európai monarchia felvilágosodott abszolutizmusának továbbélő szellemisége, mely igyekezett lehetőleg mindent szabályozni, ami a látókörébe került. Az már a német és osztrák orientalizmus sajátossága, hogy gyarmati múlt nélkül ugyan, de a 16. század óta rendszeres kulturális és politikai kapcsolatban állt az oszmán birodalommal, s így az iszlám civilizációra ugyan mint idegen, de nem ismeretlen képződményre tekinthetett. A Száva határfolyója nem képezett olyan távolságot, mint a tengerek és óceánok:

Németország és a Kelet viszonyában azonban semmi sem emlékeztet az angolok és a franciák indiai, észak- afrikai, levantei berendezkedésére. Sőt a német Keletben szinte kizárólag a tudományos, klasszikus értelemben vett ’Oriens’ öltött testet, mely a költészet, a mítoszok világába vezetett, és melyből regények születtek.8

A Monarchia német nyelvű katonai adminisztrációja valóban szervezett kutatásokat és konferenciákat az iszlám tárgyában szarajevói muzulmán intézmények és szakértők bevonásával. Esetükben az ’Oriens’ szellemi világát a vallási szokások és szertartások, a belőle születő szellemi produktumot a véderőtörvényhez fűzött végrehajtási utasítás vallási vonatkozású előírásai adták.

Az ugyancsak mindent szabályozni akaró cári rendszer szintén törődött muzulmán katonáival, hiszen azokat nem gyarmati bennszülötteknek, hanem saját alattvalóinak tekintette. Az oroszországi beszámolóból a bizalmatlanság és az erős ellenőrzési törekvés olvasható ki, mely ugyanakkor a rendszer egyéb alattvalóival szemben is érvényesült. Íme az orientalizmus alapvető tulajdonsága: mint a Keletről folyó nyugati diskurzus, inkább jellemzi a Keletről nyilatkozókat, mint magát a Keletet.9

Ez áll a Monarchia hadigazgatásának orientalizmusára is: gondoskodó atyaként biztosítani akarták a muzulmán katonák lelki szükségleteinek kielégítését is. Mindez nem csak toleranciából és multikulturális tapasztalatból fakadt: mint említettük, az általános hadkötelezettséget bevezető boszniai véderőtörvény kapcsán születtek a tárgyalt dokumentumok, s hogy szükség volt rájuk, mutatja az a tény is, hogy a boszniai muzulmánok és pravoszlávok 1882 elején felkeléssel reagáltak a törvény kihirdetésér.10 Megismétlődött tehát az 1857-es történet, amikor Indiában tört ki felkelés az 1856-os hadkötelezettségi törvényre való reakcióként, majd a felkelés nyomán hadi és igazgatási reformok következtek.11 Az 1882-es hercegovinai felkelés meglepetéssel szolgált: pravoszlávok és muzulmánok vállvetve harcoltak a megszálló csapatok ellen. A muzulmánok nem akartak az apostoli király parancsnoksága alatt szolgálni (az osztrák katonai hatóságok a külügyminiszter minden igyekezete ellenére ragaszkodtak Ferenc József teljes címéhez az esküszövegben), a pravoszláv szerbek pedig eddigi mentességük elvesztését fájlalták, s nem akartak a szerb egység útját álló Monarchia hadseregében szolgálni. A nagy erőfeszítéssel levert felkelés nem volt eredmény nélküli: az esküszövegből törölték a keresztény térítésre utaló „apostoli” jelzőt, s ami ennél fontosabb: átszervezték a megszállt tartományok legfelső igazgatását. A Monarchia közös pénzügyminisztereként magyar politikus Kállay Béni lett Bosznia–Hercegovina igazgatásának irányítója. Visszaszorította a katonai befolyást a közigazgatás területén, melyet a polgári hatóságok kizárólagos hatáskörébe utalta, s politikájának belső támaszát a boszniai muzulmánokban kereste, szemben az inkább a katolikus horvátokat favorizáló katonai körökkel. Itt persze nemcsak a türelem motiválta, hanem komoly hatalmi érdek is: a szláv népek túlsúlyától rettegő magyar politika képviselőjeként a boszniai muzulmánokban a Magyarországot körülölelő szláv gyűrű lehetséges megszakítóit ismerte fel. A sajátos magyar orientalizmus, mely eltérően a nyugati felfogástól a Keletben nemcsak az idegent, a mást látta, hanem a magyarság szülőhazáját is, amúgy is különösen megértő volt a török népek kultúrája, s ezen keresztül az iszlám iránt is.12

A boszniai csapatok külsőségei is ezt sugallták. A boszniai ezredek egységesen a keleties piros fezt és a buggyos nadrágot hordták, mégpedig vallási különbségekre való tekintet nélkül. Lojalitásuk a Monarchiához legendás volt, s ebben a muzulmánok kétségtelenül az élen jártak, mert mi más tehettek volna? A szerbeket vonzhatta a nagyszerb állam gondolata, s a horvátok is egyre kevésbé idegenkedtek az általuk kidolgozott jugoszlavizmustól. A muzulmánok a soknemzetiségű, s vallásilag türelmes Monarchiában biztonságban érezhették magukat (1906-tól az iszlám elismert felekezetnek számított). Ezzel is magyarázható kitartásuk – a budapesti őszirózsás forradalom idején a várbeli Nándor-laktanyában (ma Hadtörténelmi Múzeum) állomásozó bosnyákok adták a régi rend utolsó katonai támaszát. Tudták, hogy vallásukat, kultúrájukat egy tarka összetételű birodalomban őrizhetik meg. 1878-ban kiestek az oszmánok, 1918-ban a Habsburgok birodalmából. A boszniai muzulmán vezetőréteg ösztönösen a jugoszlavizmusban kereste – s találta meg – a túlélést, a nagyszerb és/vagy a nagyhorvát hódítás elkerülését, s lett a jugoszláv királyság megbízható támasza. A szerb és a horvát nacionalizmust egyaránt féken tartó Tito Jugoszláviája a boszniai muzulmánok politikai öntudatosodására különleges lehetőséget kínált, s bukása újabb tragédia előtt nyitott kaput. A kivezető út egy következő nagy politikai egység, az Európai Unió lehet, profitálva egyúttal abból a tényből, hogy a boszniai moszlimok több mint egy évszázada integrálódtak az európai politikai kultúrába, s ezzel kiváló közvetítők lehetnek a civilizációk párbeszédében, talán az iszlám európai normákhoz való közelítésében is.

  1. Wien, Staatsarchiv, Kriegsarchiv, Reichskriegsministerium Präs. 1881:95–3/4, Bylandt-Rheydt közös hadügyminiszter Dahlen szarajevói főhadparancsnokhoz, Bécs, 1881. május 5.
  2. Algériai lövészek.
  3. Algériai lovasok.
  4. Saria: törvény, melyet a Korán és Mohamed tanításai tartalmaznak.
  5. Helyesen, arabul: minbar, szószék a pénteki ima elmondására.
  6. Helyesen, arabul: mihrab, a mecsetben a Mekka irányát jelző fülke.
  7. Said, Edward: Orientalizmus. Ford.: Péri Benedek. Budapest, 2000, 40.
  8. Said, Edward: Culture and imperialism. London, 1994, xxiii–xxiv. (fordítás – H. V.)
  9. Vö. Berman, Nina: Orientalismus, Kolonialismus und Moderne. Zum Bild des Orients in der deutschsprachigen Kultur um 1900. Stuttgart, 1996, 14–15.
  10. Kapidzic, Hamdija: Der Aufstand in der Hercegovina im Jahre 1882. Graz, 1972, 90–98.
  11. Parkinson, Northcote C.: Kelet és Nyugat. Budapest, 2000, 16. fejezet.
  12. Ennek irodalmi tükröződéséről ld. Staud Géza: Az orientalizmus a magyar romantikában. Bp. 1931, a képzőművészetiről Moravánszky Ákos: Versengő látomások. Esztétikai újítás és társadalmi program az Osztrák– Magyar Monarchia építészetében. Bp. 1998 186–202.
Kategória: Archívum  |  Rovat: DOKU-MENTÉS  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.