Egy öreg, nyugdíjas pedagógus naplójából

Úgy vélekednek: a család haladjon kéz a kézben az iskolával. De csak abban az esetben, ha az nem kupec- vagy kispolgári, hanem úri család, mivelhogy az alantas rétegekkel való érintkezés korántsem járul hozzá az iskola tökéletesedéséhez. Egyébként az emberszeretet megköveteli, hogy a kupecek és gazdag kispolgárok is jussanak néha némi élvezethez: például megvendégelhetik süteménnyel a pedagógusokat.”

“A vallomás és a viszony szavaknál a leánynövendékek szemérmesen lesütik a szemüket és elpirulnak; a kelengye és a hozomány szavaknál a tanulóifjak bizakodva néznek a jövőjük elé.”

“Minekutána az orosz nyelvből már majdnem teljesen eltűnik a fita, izsica és a vocativus, ezért igazság szerint csökkenteni kellene az orosz nyelvtanárok fizetését, mert hiszen ha kevesebb a betű és az eset, akkor az ő munkájuk is csökken.”

“Pedagógusaink óva intik tanítványaikat attól, hogy regény- és újságolvasással töltsék az időt, mert az elszórakoztatja őket és elvonja a figyelmüket a tanulástól. Különben is, a regény is, az újság is haszontalan dolog. De hogyan kövessék a tanítványok oktatóikat, ha azok maguk is sok időt töltenek újság- és regényolvasással? Vizet prédikálnak, és bort isznak! Én e tekintetben teljesen tisztán állok: van harminc éve, hogy nem olvastam egyetlen könyvet vagy újságot sem.”

“Aki tudományokat ad elő a tanulóknak, az mindenekelőtt ügyeljen arra, hogy a tanulók haladéktalanul köttessék be tankönyveiket; mert csak kemény kötésű könyvvel lehet fejükbe verni a tudományt.”

“Gyerekek! Milyen remek dolog nyugdíjasnak lenni!”

Oszkolki, 1892. május 23.

Kategória: Archívum  |  Rovat: ÖV ALATT  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.