Esti fuvolaszó

(Ah! Tiempo ingrato!) Qué has hecho? (Ah, közönyös idő! Mit tettél?)

 

1820 Fuvolaszó úszik az estében: törékeny, hullámzó, mélabús fuvolaszó. Ahogy a Régi Városkapun át beérünk az óvárosba, meredek domboldalon visz fölfelé utunk; a mélyben a folyó; a folyó melletti magaslaton liget terül el, két sorban nehéz koronájú öreg szilfákkal; egymás mellett széles, hosszúkás kőtömbök sorakoznak ülőhelyet kínálva az arra sétálóknak. A sötétben csupán homályosan vehetők ki a fehér kövek körvonalai. Amott, a liget bejáratánál, a fasor végén fénysugár töri meg a sötétséget. Egy házból árad ki a fény. Lépjünk közelebb. A házban tágas előszoba, egyik felében ósdi szövőszék; másik felében asztal, rajta kottatartó kottával, az asztalnál ezüsthajú öregember ül egy fiúval. A fiú fuvolát tart az ajkához. A dallam hosszú, bánatos, föl-le hullámzó; az este tiszta és csöndes. Ott a magasban egymásba olvadnak az óváros házai: egy pompás katedrális és egy belső tér szökőkútja, a kútból tiszta víz csobog vékony sugarakban; amott sikátorok kis boltokkal, ezüstkészítők és szíjgyártók üzleteivel; nagy házak gránit címerpajzzsal; s titkos kertjével egy nemesi palota. Az utasok – azon kevesek, akik ide érkeznek – a Csillag fogadóban szállnak meg. A postakocsi minden este kilenckor elahalad a folyó mellett, át a fasoron, és ahogy a rozoga kocsi a kivilágított házhoz ér, a lágy fuvolaszót egy pillanatra elnyomja a fa és vas zörgése; majd ismét száll, száll a fuvolaszó az éjszaka mélységes, nehéz csöndjében. És napközben csak kattog és kattog a szövőszék ritmikus kattogással.

1870 Ötven év telt el azóta. Ha az óvárosba akarunk jutni, menjünk a Régi Városkapun át. Elhagyjuk a postakocsit, éppen fölhajt a hídra, hogy a folyó túlpartjára kerüljön. A postakocsi minden este kilenckor érkezik a városba. Mindenütt csönd honol, odafönn, ahol egymásba nőttek a házak, fény pislákol; elindulunk fölfelé a meredek emelkedőn; már magunk mögött hagytuk a cserzőműhelyeket – olyanok, amilyenekről a Celestinában olvashatunk. Végigmegyünk az évszázados, nehézkoronájú szilfák között. A kőpadok fehér lapjai alig vehetők ki a sötétben. Egy fénysugár töri meg a sötétséget. Vajon ebből a házból száll a fuvolaszó, amit hallunk: a hosszú, mélabús dallam, a törékeny kristályfonal? Az előszobában egy öregember ül két fiúval; az egyik fiú fuvolázik; a másik csöndben, csodálattal nézi tágranyílt kék szemekkel. Az öregember olykor-olykor odaszól valamit a fuvolázó fiúnak. Réges-régen az öregember is ugyanilyen fiú volt; ugyanezen a helyen játszotta ugyanezt a mélabús dallamot, amit most a másik fiú fuvolázik. A postakocsi elhaladt a ház mellett; a fa és a vas zörgése egy pillanatra elnyomta a lágy fuvolaszót; majd ismét felcsendült az éjszakában. Odafönn aludtak a nagy régi házak; a szilfák aludtak a fasorban, aludt a folyó, és aludtak a földek. Most, egy óra elteltével elhal a fuvolaszó, és az ábrándozó fiú bemegy a városba, a téren befordul egy nagy régi házba, a szobában rövid sorokat olvas könyveiből, amíg el nem nyomja az álom. Kevesen látogatják ezt a helyet; ha mégis érkezik ide olykor valaki, a Csillag fogadóban száll meg. Nincs is más. A Csillag szállót a Narváez utcában találjuk, régen Lisztmérő utca volt a neve; ott láthatjuk a gabonapiacnál, ahol D. Angel kertjéhez megyünk. (Mennyi idő telt el azóta? Amennyit az olvasó akar. Ebben a pillanatban egy madridi szobában, fenn a magasban egy ősz szakállú öregember üldögél; ugyanolyan tágra nyílt kék szemekkel, mint az a fiú, aki az óvárosban őrülettel vegyes csodálattal nézte esténként, ahogy egy másik fiú hosszú, mélabús dallamokat játszott a fuvoláján. Egyszerű öltönye csupa ránc; cipője piszkos. A szobában egy asztal áll könyvekkel megrakva; egy nagy könyvespolc is telve könyvekkel. Sok könyv eltűnik az évek során, és széles rést hagy maga után. A falon két szép fénykép lóg: az egyiken egy hölgy tiszta, ábrándozó tekintettel, selymes tincsek göndörödnek a homlokába; a másikon egy fiatal lány, ugyanolyan ábrándozó és szép, mint a hölgy. De a házban nem hallani női hangot. A fehér szakállú öregember olykor nagy oldalakat ír tele; aztán kimegy, ki az utcára, bemegy egy-egy házba a papírlapjaival; beszél ezzel-azzal. Olykor hazaviszi a teleírt lapokat és beteszi egy ládafiókba, a többi közé, hogy elfeledetten belepje őket a por.)

1900 A postakocsi, amely minden este a városba érkezett, a folyónál feltért az emelkedőre, ott, ahol a cserzőműhelyek vannak, aztán áthaladt a fasoron, már évek óta nem jár. Építettek egy állomást; a vonat ugyancsak esténként érkezik a városba, de messze a fasortól és a régi hídtól, a város másik felébe. Kevés utazó látogat ide; ezen az estén csupán egy kékszemű öregember ezüst szakállal. Leszáll a vonatról, szegényes kabátjába burkolózik, kezében kartonbőrönd. Mire kiér az állomásról és eléri kopott omnibuszt, a vonat már el is távolodott a sötét estében, át a földeken. Az omnibusz a Csillag szállóba viszi az utasokat. Ez a legelismertebb a városban: régóta működik már, ez a legbiztosabb garanciája. Sokat javítottak rajta időközben; korábban a Narváez utcában állott, de átköltöztették egy régi házba a térre. A fehérszakállú utas már beszállt a rozoga omnibuszba, az elindult, az öreg nem is tudta, merre, hová. Mikor a kocsi megállt a téren a szálló előtt, észrevette, hogy ez ugyanaz a ház, ahol sok-sok évvel ezelőtt, ifjú éveiben lakott. Ezután megmutatták a szobáját: ugyanazt a szobát, ahol oly sokat olvasott azokban az években. Mikor egyedül maradt a jól ismert falak között, a fehér szakállú öregember leült egy székre, és kezét – görcsösen – rászorította a szívére. Ki kellett mennie a friss levegőre, kis utcákon haladt végig, végül az öreg fasorhoz ért. Az este tiszta volt és csöndes; a mély csöndet egy fuvolaszó törte meg. Hangjai kristályfonallá változtak: régi, hosszú, mélabús dallam volt. Az egyik házból fénysugár áradt; az utazó közelebb lépett, és az előszobában megpillantott egy öregembert és egy fiút; a fiú játszotta azt a hosszú dallamot. Ekkor a fehérszakállú öregember leült egy fehér kőre a fák alatt, és kezét ismét rászorította – görcsösen – a szívére.

FORDÍTOTTA SZŐCS PETRA

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.