CSONGRÁD MEGYEI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

III/III. Osztály

Szigorúan titkos!

Tárgy: “Debreceni” fn.tmb-vel folytatott találkozóról

Jelentés

Szeged, 1976. július 19.

Jelentem, hogy vezetői utasításra 1976. július 3-án és 13-án találkozót tartottam Földvári László r.fhdgy. elvtárs által tartott “Debreceni” fn. tmb.-vel. az első találkozót Szegeden az “Anna” presszóban, a másodikat gépkocsiban, majd a mórahalmi cukrászdában bonyolítottam le. A találkozón zavaró körülményt nem észleltem.

A két találkozó kb. 5–6 óra hosszat vett igénybe, ennyi idő volt szükséges ahhoz, hogy “Debreceni” fn. tmb.-vel újraértékeljük bizalmas kapcsolatunk alapvető kérdéseit, az állambiztonsági szervek célkitűzéseit és benne az ő szerepét, a bűnmegelőzésben való alkotó közreműködését.

A beszélgetések alkalmával értékeltem eddig végzett bizalmas munkáját és elmondtam, hogy tapasztalataim, véleményem szerint beszervezése óta sokat változott. Közelebb került hozzánk, célkitűzéseinkkel nagyvonalakban egyetért, de több kérdésben még mindig fenntartásai vannak. /Ezekre még később visszatérek./

A találkozók során olyan légkört teremtettem, hogy “Dereceni” elmondta, hogy alapvető társadalmi, politikai, ideológiai kérdésekben egyetért pártunk politikájával, a szocializmus ügyét a magáénak vallja, egészen másként látja a “magyarság helyzetét” most mint 5-6 évvel korábban. Saját maga jött rá arra, hogy a kommunisták – megjegyezte: nem egyes párttagokat ért alattuk – végeredményben sokkal jobb hazafiak, mint azok akik “búsmagyarként” verik a mellüket, de a magyar nép jobb sorsáért semmit nem tesznek, csak saját “kis pecsenyéjüket” sütögetik. “Nagy Magyarország” iránti nosztalgiát, ami benne hosszú éveken keresztül megvolt, szintén megoldotta. Nem a kommunisták tehetnek arról, hogy hazánkat megcsonkították, hanem a felszabadulás előtti uralkodó osztályok, nevezetesen Horthyék.

E probléma kapcsán sokoldalúan értékeltük – kedvenc kutatási témáját: a népesedési politikát. Elmondta: nagyon ürül annak, hogy pártunk és kormányunk népesedési politikájához felhasználja az ő kutatási eredményeit. A rendelet több vonatkozásban majdnem teljesen átveszi az általa javasolt megoldásokat. Jónak tartja a gyermekgondozási segély bevezetését, ő inkább a családi pótlék felemelését tartotta volna jobb megoldásnak. Messzemenően egyetért azzal az intézkedéssel is, amelyet a húsféleségek árának emelkedésével kormányunk a nagyobb családok megsegítésére tett.

A fentiek után sokoldalúan megbeszéltük a bizalmas együttműködés alapvető kérdéseit. /Pl. kapcsolatunk konspiráltságát, a kölcsönös őszinteséget, az állambiztonsági szerv legfontosabb feladatait, stb./ Szóba került Kiss Ferenc irodalomkritikus, budapesti lakos és a köréje tömörült írókból, művészekből álló csoportosulás.

Elmondta, hogy korábban nagyon sok kérdésben egyetértett Kiss Ferenc koncepciójával, sőt még ma is osztja egyes irodalmi kérdésekben kialakult nézeteit. Hosszú évek óta tudja, hogy Kiss Ferenc egy “vezéregyéniség”, mindig és mindenütt ő szeretne a központ lenni, ha ez nem sikerül mindent megtesz, hogy egy másik csoportot szervezzen olyan emberekből, akik osztják nézetét és mindenben követik, vezetőjüknek tekintik. Így van ez a jelenleg is, amikor ismert költőkből, írókból és irodalomtörténészekből /Czine Mihály, Sánta Ferenc, Csoóri Sándor stb./ szervezett csoport élén áll és szembehelyezkednek a hivatalos kultúrpolitikai irányzattal. Kiss Ferenc fogalmazása szerint “azokkal a személyekkel állnak szemben, akik nem a magyar nép ügyét képviselik, hanem zsidó származásuk révén a nemzetközi cionista érdekeket szolgálják. Ezek Pándi Pál és társaik, akikkel szemben csak széleskörű összefogással lehet küzdeni. Közel 25–30 éves ismeret alapján úgy jellemezte Kiss Ferencet, hogy annak nézeteit nagyon nehéz megváltoztatni, de megfelelő diplomáciával, nem direkt módon lehet rá hatni és tehetségét a szocializmus javára fel lehet használni.

Ezt a pillanatot használtam fel arra, hogy “Debreceni”-t az eddiginél jobban felhasználhassuk a “Subások” fn. csoportos ügy feldolgozására, a benne szereplő személyek ellenőrzésére. /“Debreceni” Kiss Ferenc jellemzése során elmondta, hogy ő az ilyen és hasonló csoportosulásokkal nem ért egyet, elítéli az ehhez hasonló módszereket./

Megfelelő előkészítés után – Kiss Ferenc és társai védelmét hangsúlyozva – megkértem, hogy a legközelebbi találkozóra részletesen írja le Kiss Ferenc politikai előéletét /a felszabadulás utántól az 1956-os ellenforradalomig, majd azt követően napjainkig./

Jelentésében ismeretei alapján részletesen fogalmazza meg Kiss Ferenc kultúrpolitikai törekvéseire jellemző vonásait, koncepcióit a csoportosulás célját, a benne résztvevő személyekről pedig írja le ismereteit.

“Debreceni” elmondta, hogy a jövőben sűrűbben és feltűnés nélkül tud beszélgetéseket folytatni Kiss Ferenccel, mert leányát felveszik a tanárképző főiskolára. Ebben az ügyben néhány héttel ezelőtt megkereste és kérte, hogy segítse elő leánya felvételét. A körülmények tehát olyanok lesznek a jövőben, hogy minden erőltetés nélkül fel tudja újítani Kiss Ferenccel a bizalmas baráti kapcsolatot.

Kérdésemre elmondta, hogy biztonsági helyzetét megfelelőnek látja. Kapcsolatunkról munkahelyén, de baráti körében sem tapasztal olyan gyanút, melyből dekonspirációra lehetne utalni. Kéri, hogy a jövőben továbbra is körültekintéssel óvjuk személyét, nagyon kellemetlen lenne számára, ha jelentései illetéktelen kezekbe kerülnének, vagy úgy használnák fel melyből Kiss Ferenc és társai következtetni tudnának személyére.

Biztonsági helyzetével összefüggésben elmondta még, hogy munkahelyén néhány felszólalása miatt – melyek szerinte is apolitikusan voltak – elmarasztalták és mind a mai napig azt vele éreztetik. Ezt a megkülönböztetést abból is érzi, hogy a hasonló korú tanártársaival több évre kötik meg a szerződést, vele legutóbb is csupán három évre újították meg a munkaviszonyt.

Tanácsként elmondtam, hogy a jövőben tartózkodjon az olyan felszólalásoktól, melyek demolesztálják a minisztériumot és a helyi vezetést, vagy politikai és ideológiai kérdésekben félreérthető megfogalmazásokat tehet. Tanácsoltam továbbá, hogy végezzen az eddiginél és intenzívebb kutató munkát, melyeknek eredményeit igyekezzen publikálni és a továbbképzésben felhasználni. Bizonyítsa be környezete és vezetői előtt, hogy jó szakember. Elmondtam, hogy szervünk is segíteni tudja előrejutását, stabilizálódását, ez azonban veszélyeztetheti biztonságát, konspirációs helyzetét.

A második találkozó végén összegeztem a köztünk lezajlott beszélgetés lényegét, a bizalmas munka legfontosabb kérdéseit, az ellenséges tevékenység célját, irányát és módszereit. “Debreceni” nagyon sok és lényeges – kérdésekben is egyetért velünk, elítéli az olyan tevékenységet és magatartást, mely szemben áll rendszerünkkel.

Elmondta a találkozó során: nagyon örül annak, hogy sok munkám mellett is időt szakítottam és találkoztam vele, mert mi egyforma idősek lévén gyakorlatból ismerjük az elmúlt 30–35 év történetét és közelebb vagyunk a reális valósághoz, mint az aki az elmúlt időszak legfontosabb eseményeit történelemkönyvből ismeri. Az a problémája Földvári László elvtárssal is, hogy a korábbi időkről csak jelszavakat tud mondani, melyek őt nem elégítik ki, nincs bennük meggyőződés.

Megjegyzés:

A találkozók során megállapítottam, hogy “Debreceni” fn. tmb. szenvedélyes vitatkozó és hajlamos arra, hogy a jelenségeket esetenként felszínesen vizsgálja, vagy nacionalista beállítottságánál fogva e koncepció talajáról értékelje. Pozitív viszont, hogy megfelelő érvekkel sokszor apró lényegtelennek látszó példákkal meg lehet győzni, melynek hatására lelkesíteni lehet a bizalmas munka végzésére.

“Pl. amikor Kiss Ferenc és társaira kérdeztem meg az elmondottakon kívül kifejtette, hogy ismeretei alapján Kissék nem ellenségei társadalmi rendszerünknek, azok is szocializmust akarnak akár csak mi. Érveire elmondtam, hogy Kiss Ferencék tevékenységét nem ismerem, ezért nem is tartom őket ellenségnek, csupán az általa elmondottakból következtetek arra, hogy személyük érdekes lehet az állambiztonsági szervek számára, mert amit tesznek és ahogy teszik az könnyen bele fér a nyugati hírszerző és propaganda szervek fellazítási politikájába. “Debreceni” rövid gondolkodás után igazat adott és vállalkozott arra, hogy Kiss Ferenccel felújítja kapcsolatát és rendszeresen tájékoztat megállapításairól./

A fentieken kívül megállapítottam, hogy “Debreceni” politikai és szakmai nevelésére, az állambiztonsági szervek iránti elkötelezettségére – beszervezése óta lassú fejlődés jellemzi. Nem ismeri a hálózati munka alapvető fogásait, módszereit. Pl. nem tud jelentést írni, nem használja fedőnevét. A kapcsolatfelvétel alkalmával amikor fedőnevén jelentkeztem be csak nagy körülmagyarázással értette meg, hogy ki vagyok és mit akarok. Amikor a találkozó során erre kitértem elmondta, hogy mindig csak “Zoli” nevet használták a kapcsolat felvétele alkalmával.

A hiányos politikai nevelése, szakszerűtlen vezetése miatt nem is kötelezte el magát szervünknek.

Feladat:

1. Rövid időn belül el kell érnünk, hogy “Debreceni” elsajátítsa a bizalmas munka fogásait, módszereit, a legfontosabb alapismereteket, megtanulja a jelentésírás módját formáját.

2. Különös gonddal végezzük politikai nevelését és igyekezzünk őt szembeállítani azokkal a személyekkel és csoportokkal, melyek ellenséges tevékenységet fejtenek ki rendszerünkkel szemben.

3. A találkozókon tervszerűen foglalkozunk hírszerző lehetőségeinek szélesítésével, mélységének erősítésével. Különös tekintettel a “Subások” fn. csoportdossziés ügyben szereplő személyek felé, valamint Szegeden élő és a társadalmi tudományok területén tevékenykedő nacionalista, revizionista vagy más platformról ellenséges tevékenységet kifejtő értelmiségiek között.

4. A fokozatosságot figyelembe véve arra törekszünk, hogy “Debreceni” rövid időn belül elkötelezze magát az állambiztonsági szerveknek és teljes őszinteséggel és alkotó módon végezze a hálózati munkát.

5. A rendszeres és tervszerű találkozók mellett megszervezzük ellenőrzését. Felhasználjuk erre a “Subások” fn. ügyben alkalmazott 3/e és 3/a rendszabályt, a “K” ellenőrzést, valamint a főiskolán és a kulturális területen foglalkoztatott hálózati személyeket.

/Dán István r.alezr./

osztályvezető

K. 1 pld.

K: B.d.

G. K. Ané

Nytsz.: 57/26-359/1976.

CSONGRÁD MEGYEI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

III/III. Osztály

Szigorúan titkos!

Tárgy: “Subások” fn. ügyben

Jelentés

Szeged, 1976. november 23.

Jelentem, hogy 1976. november 22-én 13 óra 30 perctől gépkocsiban találkozót bonyolítottam le “Debreceni” fn. tmb.-vel.

“Debreceni” a következő szóbeli jelentést adta Kiss Ferenc irodalomtörténészről:

“…A legutóbbi találkozónk óta két alkalommal jártam Budapesten és többször kerestem telefonon Kiss Ferencet lakásán és munkahelyén, de nem sikerült találkoznom vele.

Egyik tanítványomtól értesültem arról, hogy november 20-án a kecskeméti kultúrházban író–olvasó estet rendeznek Nagy László budapesti költő tiszteletére. Nagy László bemutatását Kiss Ferenc irodalomtörténész barátom fogja végezni. Megállapodásunk értelmében ezt az alkalmat is fel kívántam használni Kiss Ferenc és társai tevékenységének megismerésére, baráti kapcsolatom felújítására, elmélyítésére. E célból szombaton délután vonattal elutaztam Kecskemétre. A kultúrházban a várakozók között találtam néhány volt tanítványomat /Romsics Ignác stb./ és Bori Imre újvidéki publicistát, irodalomtörténészt. Bori elmondta, hogy a szegedi JATE Bölcsész Kar meghívására utazott hazánkba és kecskeméti ismerőseitől értesült a költői estről ezért útját megszakította és másnap indul tovább Szegedre. Meg is állapodtunk abban, hogy reggel a vasútállomáson találkozunk.

A költői esten Kiss Ferenc tartott egy rövid bevezetőt, melyben “agyba-főbe” dicsérte Nagy László költői tevékenységét, nagyságát. Nekem az ilyen szemtől-szembe dicséret soha nem tetszett, ezért Kiss Ferencet elmarasztaltam.

Az esten egy ismeretlen fiatal színésznő tolmácsolta Nagy László verseit. A költő nagyon szerényen viselkedett, megnyerő modorával magával ragadta hallgatóit. Az est minden probléma nélkül zajlott le. Utána egész röviden beszélgettem Kiss Ferenccel, aki bemutatott Nagy László költőnek. Nagy Lászlót eddig személyesen nem ismertem. Kiss Ferenc örömét fejezte ki, hogy az előadói esten résztvettem és ígérte, hogy a közeljövőben felkeres Szegeden. Ezt követően elköszöntünk egymástól, ők még aznap este gépkocsival visszautaztak Budapestre.

Másnap reggel a kecskeméti vasútállomáson találkoztam össze Bori Imrével és Szegedig együtt utaztunk. A vonaton szóba került az előadói est és elmondtam Borinak, hogy Kiss Ferenc régi barátom, egyetemi hallgató korunktól ismerjük egymást. Mindketten az ún. “Szabó tanítványok” közé tartozunk. Bori a beszélgetés során elmarasztalóan nyilatkozott Kiss Ferencről, mert az évekkel ezelőtt rábírta arra, hogy szószólója legyen az ún. összmagyar irodalmi koncepciónak. Kiss annak idején meggyőzte őt arról, hogy a határontúli magyar irodalom egységes egészet kell hogy képezzen az anyaországi magyar irodalommal. E koncepció nacionalista vonásaira a jugoszláv állambiztonsági szervek hívták fel figyelmét és azóta is szoros ellenőrzésük alatt áll, minden magyarországi látogatója elutazása után beszámoltatják tapasztalatairól. Közben megérkeztünk Szegedre. Az állomáson Bori Imrét dr. Ilia Mihály egyetemi adjunktus várta, aki itt-tartózkodása idején kalauzolni fogja. Bori Imrétől azzal váltunk el, hogy ha Jugoszláviában járok megkeresem…”

Megjegyzés:

“Debreceni” fn. tmb. pontosan megjelent a találkozón. A találkozót szolgálati gépkocsiban, illetve a makói “Hóvirág” cukrászdában bonyolítottuk le. Zavaró körülményt nem észleltünk.

A hálózattal átvétele óta többször találkoztam, legutóbb november 2-án délután, több mint 3 órát beszélgettem vele. A találkozókon a legtöbb időt politikai nevelésére fordítom, arra, hogy szembekerüljön elvbarátaival és róluk mindent őszintén mondjon el. Politikai nevelésével párhuzamosan – lassabb ütemben – folytatom szakmai kiképzését, konspirációs érzékének fejlesztését.

Értékelés:

A jelentés azon része érdemel figyelmet, amely Bori Imre panaszait tartalmazza. Bori elmondásából egyértelműen megállapítható, hogy a “Subások” fn. ügyben szereplő célszemélyek nacionalista tevékenységet fejtenek ki a szomszédos szocialista országokban élő magyar nemzetiségek között.

Feladat:

“Debreceni” fn. tmb.-nek továbbra is fontos feladata Kiss Ferenc és társaival a kapcsolat elmélyítése. Ennek érdekében használja fel a természetes lehetőségeket, melyek előadói estek, író–olvasó találkozók kapcsán adódnak.

Naprakészen ismerje a mai magyar irodalom problémáit. Különös tekintettel Kiss Ferenc köré tömörült írókra. Amennyiben Kiss Ferenc a közeljövőben meglátogatná, úgy számoljon be neki kutatási eredményeiről és kérje ki tanácsát, hogy a népesedési kérdésekkel kapcsolatos írásait mikor és hogyan tudná publikálni.

Kikérdezés:

Bori Imre személyével kapcsolatban szóba került dr. Ilia Mihály egyetemi adjunktus. A hálózatot kikérdeztem, hogy nevezettet mikor és hogyan ismerte meg. Elmondta, hogy Iliát Kiss Ferenc mutatta be neki mint a “Tiszatáj” főszerkesztőjét. Kiss Ferenc akkor elmondta neki, hogy Iliával nagyon jó barátok és írásaikat mindig készséggel közli le, a folyóiratban. A bemutatásra azért került sor, mert hálózatunk és publikálni szerette volna népesedési kutatásai eredményeit. A “Tiszatáj” Kiss Ferenc közbenjárására egy-két cikkét le is közölte.

A hálózat azt is elmondta, hogy írásával kapcsolatosan jelent meg egy bírálat, melyet Ilia az ő előzetes meghallgatása nélkül közölt le. Ezért megromlott közöttük a kapcsolat.

Kértem a hálózatot, hogy a legközelebbi találkozóig gondolkodjon el és tegyen javaslatot a kapcsolat felújítására.

Intézkedés:

A jelentést 2 példányban készítjük el. Egy pl.-t az “M” dossziéban, egy pl.-t pedig “Subások” fn. bizalmas nyomozásba rakunk le.

/Dán István r.alezr./

osztályvezető

K: 2 pld

K. 1 pld “M”.

1 pld 11-Cs-780/a.

G: K. Ané

Nytsz.: 57/26-634/1976.