Feljegyzések

Egy ember soha nem tetszhet az embernek teljes egészében, csak egy kép. Az angyalok eredete.

Leghõbb kívánságom: látni, ahogy egy egér elevenen felfal egy macskát. Csak elõbb jó sokáig játsszon vele!

A költõk sejtelmei nem egyebek, mint Isten elfelejtett kalandjai.

Az ember, miután összeszedte elõdei összes bölcsességét, látja, micsoda tökfej is õ!

A filozófia eredendõ bûne a bizonyítás.

Az ember viselkedése olyan sokértelmû, hogy elég csupán olyannak mutatkoznia, amilyen, akkor is ismeretlenül és elrejtõzve élhet.

Ó, egy sztetoszkóp, egy finom sztetoszkóp, hogy a tábornokokat már az anyaölben azonosítani lehessen!

A halottak az ítéletekbõl, az élõk a szeretetbõl élnek.

Minden olyan harc viszolyogtat, amit nem szellemi eszközökkel vívnak. A halott ellenfél a saját halálán kívül semmi egyébrõl nem tanúskodik.

Isten az emberi önteltség netovábbja. Ha az ember megbûnhõdik érte, nagyobbat nem fog találni nála soha többé.

Az emberek hangjai – Isten kenyere.

Akit aludni láttunk, nem gyûlölhetjük többé.

Sötétben a szavak kétszer annyit nyomnak.

Az angolok nem papírra vetették, magukban hordják a törvényeiket.

Angliában lefogynak a szavak.

Akkor is lesznek még zsidók, amikor az utolsó zsidót is kiirtották már.

A sikeres már csak a tapsot hallja. A többire süket.

A csoda nem egyéb, mint a régi, erõtõl duzzadó átváltozások szánalmas maradéka.

Ne higgy senki olyannak, aki állandóan az igazságot mondja.

Siker, az ember patkánymérge, csak kevesen élik túl.

A kétely jobban ámítja magát a hitnél.

Minden nyelv a maga módján hallgat.

A történelemben nagyon kevés szó esik az állatokról.

A régi útleírások ugyanúgy kincset fognak érni, mint a mûvészet legnagyobb alkotásai; mert szent volt az ismeretlen Föld, és soha többé nem lesz az.

Az ördög rendkívül ártalmas volt, épp azzal, hogy ártalmatlan volt sokáig és csalóka biztonságba ringatta az embereket.

Elképzelni sem tudjuk, milyen veszedelmes lesz egy állatok nélküli világ.

Az ember azért hálás az elõdeinek, mert nem ismeri õket.

Átélés és ítélkezés között körülbelül olyan különbség van, mint lélegzés és harapás között.

Nem jó, hogy az állatok ilyen olcsók.

Az emberek csak egymást válthatják meg. Ezért ölt emberi álruhát Isten.

Akik nem találnak ki a történelembõl, elvesztek, és a népeik is mind.

Mit ér az ember tisztelet nélkül, és mit csinált az emberbõl a tisztelet!

Jólesõ érzés úgy gondolni az istenekre, mint saját emberi halhatatlanságunk elõfutáraira. Kevésbé jólesõ érzés végignézni azt, ahogy az Egy-Isten lassanként mindent kisajátít.

A népek, amikor megrészegülnek, olyanok, mintha egy és ugyanazon nép volnának.

A nagy aforizmaszerzõk úgy olvashatók, mintha valamennyien jól ismerték volna egymást.

Az átkot, hogy meg kell halnunk, áldássá kell átváltoztatni: hogy ha már elviselhetetlen az élet, meg lehessen halni.

Néha azt gondolom: amint elismerem a halált, a világ semmivé foszlik.

A halandók egy jövendõbeli világvallás mártírjai mind.

hiányzó állatok: azok a fajok, amelyek az ember felemelkedése következtében nem tudtak kialakulni.

Halálos voltát a tudás csak úgy veszítheti el, ha nem ismeri el a halált.

Az Utolsó Ítélet napján mindegyik tömegsírból egy-egy teremtmény lesz. Ezt merészelje megítélni Isten!

A holtak örömkönnyei az elsõ olyan ember miatt, aki már nem hal meg.

Porig sújtó gondolat: lehet, hogy egyáltalán nincs mit tudni; hogy ez a sok tévtudás csak a mi tudni vágyásunk szüleménye.

Az ellentmondó események sokaságában a filozófusok helyet csinálnak egymásnak.

Milyennek kellett volna lennie a Bibliának ahhoz, hogy feltartóztassa az emberiség önpusztítását?

Csak egy magában álló mondat teljes. Már a következõ is elvesz belõle valamit.

Kísérleti úton meg kellene állapítani, hogy a gyermekjátékok közül, amelyekben két ellenséges tábor áll szemben egymással, melyek járulnak hozzá a gyûlölet kialakulásához, és melyek enyhítik a gyûlöletet.

Ha többet tudnál a jövõrõl, még nehezebb lenne a múlt.

Mihelyt szerelemrõl van szó, egy nõ mindent elhisz. Ugyanezt a hiszékenységet a férfiak a harcra tartják fenn.

Aki nem hisz Istenben, a világ összes bûnét magára vállalja.

Rosszabbat nem tehetünk egy emberrel, mint hogy kizárólag vele foglalkozunk.

A szerelemben a fogadkozások olyanok, mintha az ellenkezõjüket jelentenénk be.

A legnehezebb: újra és újra felfedezni azt, amit amúgy is tudunk.

Egyszerû emberektõl tanulhatunk a legtöbbet. Ami hiányzik belõlük, azzal mi magunk vagyunk nekik adósak. Nélkülük soha nem lehet felbecsülni azt az adósságot. De éppen ez az adósság az, amiért élünk.

Egy kínai Oidipusz-komplexust lop Cambridge- ben, aztán titokban bevezeti Kínában.

Azt hiszem, azért is szeretem annyira a kínaiakat, mert az öt fõ emberi viszony közé besorolták az idõsebb és fiatalabb fivér viszonyát.

Egy olyan ember, aki nem tud semleges lenni. Azokban a háborúkban, amelyekhez semmi köze nincsen, mindkét oldalon áll.

A szuperlatívuszokból pusztító erõszak árad.

A holtak lelkei a többiekben, a hátramaradottakban vannak, és ott lassacskán végképp meg is halnak.

A történelemben az a megnyugtató, hogy nem az igazi történelem. Valójában csak egy történetet a történelemrõl, mert ha tudnánk, hogy mi az igazság!

Azok a próbálkozások, amelyek arra irányultak, hogy az emberek emlékezetét életben tartsák, ahelyett hogy magukat az embereket tartották volna életben, még mindig a legnagyszerûbb dolgot jelentik, amire ez idáig képes volt az emberiség.

Embereket szavak révén életben tartani – nem olyan ez már-már, mint szavak révén megteremteni õket?

Azért gyorsult fel minden, hogy idõt nyerjünk. Az idõ egyre kevesebb.

A háború elõrenyomult a világûrbe, a Föld fellélegzik a végpusztulás elõtt.

Az igazi írók csak akkor találkoznak hõseikkel, amikor már megalkották õket.

Az az idõszak, amikor az ember nagyon erõsen védekezik valami ellen, a legfontosabb idõszak az író életében. Mihelyt megadja magát, nem író többé.

Mindössze néhány történet elég volna ahhoz, hogy a világot kormányozni lehessen. De fontos lenne, hogy ezek az igazi történetek legyenek; hogy ne keverjék õket össze soha; a többi történetet, a legtöbbet, nem is volna szabad elmesélni. – Az írók tévhiedelme.

Amit rémületedben kitaláltál, arról utóbb kiderül, hogy egyszerûen – igaz.

Milyen könnyen mondogatjuk: találd meg önmagadat! Hogy megrémülünk, ha tényleg megtaláljuk!

Olvasni, addig, amíg a fáradtságtól halkan csengeni kezd a szempillánk.

Az ember annyi mindent átvészel, hogy abba a tévedésbe esik, hogy bármit át tudna vészelni.

Nincs gyötrelmesebb, mint arra gondolni: már minden dráma lejátszódott, csak a maszkok cserélõdnek.

A nem hasznosított tudás megbosszulja magát. Van valami rettenetes szándékhoz kötöttség a tudásban. Azt akarja, hogy fegyverként használják, a megfelelõ irányba tartsák és forgassák. Nélkülözhetetlenné akarja tenni magát. Erkölccsé és szokássá akar válni. Nem engedi, hogy távoli, fénylõ csillagokká fokozza le az ember. Találni akar. Ölni akar.

A legfélelmetesebbet még el sem képzelték, nemhogy ábrázolták volna.

Ha egyedül lennél, kétfelé vágnád magadat, hogy az egyik feled megformálja a másikat.

Tele van a feje csillagokkal, de még nem rendezõdtek konstellációkba.

A szakmaként ûzött irodalom romboló: jobban kellene félni a szavaktól.

Micsoda bámulatos hierarchia az állatok között! Az ember úgy nézi õket, mint aki ellopta az állatok tulajdonságait.

Csak akik már meghaltak, azok veszítik el egymást teljesen.

A fordított Zeusz: aki százféle alakot ölt, hogy meggátolja egy nõ szerelmét.

Milyen abszurd a sok istentõl az egyig vezetõ út. Az a sok-sok isten képtelen kijönni egymással; ahelyett hogy újra és újra megpróbálnák, mint az emberek, feladják a dolgot éseggyé zsugorodnak; az aztán kijön magával.

Kitalálni, vajon mi dicséretre méltót találnának bennünk az állatok.

Az élet rövidsége tesz bennünket rosszá. Ideje volna már kipróbálni, vajon nem tesz-e ugyanúgy rosszá az élet esetleges hosszúsága is.

Mindenkinek el kéne jutnia a maga alapvetõ aszkéziséhez: az enyém a hallgatás lenne.

Egy olyan vallás, amelyben a bûnös maga kell hogy kirója magára a vezeklést, különben nincs semmi hatása.

A tolvaj dührohama, akinek mindent odaajándékoznak.

Isten sóvárgása a világ után, amilyen akkor volt, amikor még nem alkotta meg.

Gondolatok leginkább akkor nem nyerik el tetszésemet, ha túl hamar derül ki róluk, hogy helytállóak. Ugyan mit mondtunk, ha már két év múlva kiderül, hogy helytálló?

Gyûlölöm azokat, akik gyors rendszereket építenek. Én oda fogok figyelni, hogy az enyém sose záruljon le teljesen.

Egy olyan ember, aki milliméterenként válik halhatatlanná.

Van a félelemben valami, ami hallani akar, mindenáron, kétségbeesetten hallani. Olyankor minden megfelel neki, ami hallható, a jó, a rossz, az, amit kerül az ember, az, amitõl retteg. Ha a félelem a tetõfokára hág, még egy gyilkosságra felszólító parancsot is elfogad az ember, csak hogy halljon.

Isten nem is teremtõ, inkább valami roppant ellenállás elsõsorban. Õ védelmezi a világot tõlünk; lassan meghátrál; mi egyre nagyobb hatalomra teszünk szert; végül már olyan hatalmasak leszünk, hogy elpusztítjuk a világot, õvele és magunkkal együtt.

A férfi három alapmagatartása az udvarlásnál: a hencegõ, az ígérgetõ, az anyakolduló.

Mi az, ami a nyelvekben csalódást keltõ? Az, hogy olyan kötelezõnek tûnik fel mindegyik a hangjaival, szavaival, szabályaival; s hogy aztán egy másik nyelven, teljesen más módon, szinte ugyanazt el lehet mondani.

A fordításban csak az az érdekes, ami elsikkad benne; azért, hogy erre ráleljen az ember, nem ártana néha fordítani.

Egy olyan város, amelyben az emberek annyira öregszenek meg, amennyire szeretik õket. Ellenszenv és rokonszenv egyformán nyomnak a latban, és az eredmény dönti el, hogy kinek mekkora lesz az élettartama.

A feltámadottak hirtelen a világ összes nyelvén vádolni kezdik Istent: az igazi végítélet.

Azok az emberek, akikben mi bízunk meg, és azok, akik bennünk bíznak; vígjáték.

Találni egy üstököst, a Föld összes félelmét rárakni, majd elküldeni a világûr dzsungelébe, egy bûnüstököst.

FORDÍTOTTA HALASI ZOLTÁN

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.