Macskabölcsõ

1

az ûrben lengõ szárítókötél

úgy ejti el pókhálós lepedõjét,

hogy szálra-szöszre szedi szét a szél,

a világ végzete, hogy újra szõjék,

a lét a lánc, a nemlét meg vetél,

magát mintázza másra mennyi hõ, jég,

urunk, a lengõ szárítókötél

hadd suhogtassa kozmosz-lepedõjét

2

valami néz, a nézése parázslik,

örvény, szikrázó csóva, szétforog,

izzó magok, a térbõl ez sugárzik,

látóerõ, még nem test, nem dolog,

pontrács vagy mi, a nincsbõl már hiányzik,

de még nem öltött látszó alakot,

valami néz, mint akarat parázslik,

szikrája sors, örvénylik, szétforog

3

kõtáblán térdelsz, saját sírodon,

rohanó ár visz kanyarról kanyarra,

szûkülõ barlangjárat, alacsony,

hajszál híja, hogy fejedet lecsapja,

sodor a folyó, álomneve Rhône,

végül kitör a végtelen szabadba,

sziklán kapaszkodsz, rücskös sírodon,

rohan az ár, amerre tûz van, arra

4

az ablak résre nyitva, rajta pára,

gõzölgõ testek sejlenek belül,

rárepülök a láng liliomára,

egy szándék engem választ istenül,

õ akar lenni én, a fej a párna,

és én is õ, ez lassan kiderül,

az ablak résre nyitva, rajta pára,

a sejlõ test itt gõzölög belül

5

recés keréknyom homok sártaréj

aszfalt járda hézag bazaltkockák

ludak cserebogár disznóparéj

csenevész fû patkányok poloskák

hamu kiszórva salak hagymahéj

csikk lócitrom húgy okádék tócsák

szekérhimbáló ragacs sártaréj

szódást zötyögtetõ bazaltkockák

6

egy édes gyermek, egy, aki taszít,

ezt megtûrik, azt idegenbe adják,

ez szenved, bõg, az megátalkodik,

azt betörik, ezt szabadjára hagyják,

ez maga marad, az talajt veszít,

a jót a rosszban egyformán tagadják,

egy édes gyermek, egy, aki taszít,

idegenségüket egymásnak adják

7

a zsonglõr kezében az ácsszekerce,

a csõszében a zsonglõrkarikák,

a csõsz botját a pék lóbálja persze,

a programozónál a péklapát,

a pap ír programot a computerbe,

az ács magyarázza a Bibliát,

a zsonglõr kezében az ácsszekerce,

a csõszében a zsonglõrkarikák

8

ha omló hegynek veted hátadat,

tán késlelteted egy tó születését,

legyen hát szép a gyilkos pirkadat,

viseld el a nap alámerülését,

dehogy téged gyûr le a feladat,

valakiben gyûlik hozzá a készség,

az omló hegy elvéti hátadat,

így sietteti egy tó születését

9

“az édes testvérem bassza a lányom,

hᒠmit csináljak, vágjam le neki?”

“havit fizessek? legyek átalányon?

jön a postás, mit írjak ide ki?”

“megint nagyobb lett a leltárhiányom,

mint tavaly, törné a nyavalya ki!”

“nekem a fiam használja a lányom,

hᒠlecsuknak, ha levágom neki”

10

kupacba söpört õszi levelek,

filléres ponyva, lángol olthatatlan,

szerelmi csatak, téli ágymeleg,

kirázni dunyha, szellõztetni paplan,

nem értenek, fény, én sem értelek,

csak légy a szemem, lakhassam a napban,

kupacba kotort kármin levelek,

szoknyaként hull az idõ, hordhatatlan

11

a törött korsó vizet hoz a kútról,

levetett ruha kézrõl kézre jár,

használtan is gazdára lel a bútor,

más fészkén költ a vonuló madár,

a jövendõ csak kölcsön vesz a múlttól,

ami sosem volt, mindig visszavár,

a törött korsó vizet hoz a kútról,

eldobott ruha kézrõl kézre jár

12

így éljük végig mások életét,

így élik végig mások a mienket,

hogy macskabölcsõt játszhasson a lét,

úgy adja át, ne sejtsünk semmi rendet,

csak érezzük, hogy fájjon, a cserét,

és ne tudjuk meg, ki kinek üzenget,

ha végigéltük mások életét,

ahogy mások is, végig, a mienket

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.