1
az ûrben lengõ szárítókötél
úgy ejti el pókhálós lepedõjét,
hogy szálra-szöszre szedi szét a szél,
a világ végzete, hogy újra szõjék,
a lét a lánc, a nemlét meg vetél,
magát mintázza másra mennyi hõ, jég,
urunk, a lengõ szárítókötél
hadd suhogtassa kozmosz-lepedõjét
2
valami néz, a nézése parázslik,
örvény, szikrázó csóva, szétforog,
izzó magok, a térbõl ez sugárzik,
látóerõ, még nem test, nem dolog,
pontrács vagy mi, a nincsbõl már hiányzik,
de még nem öltött látszó alakot,
valami néz, mint akarat parázslik,
szikrája sors, örvénylik, szétforog
3
kõtáblán térdelsz, saját sírodon,
rohanó ár visz kanyarról kanyarra,
szûkülõ barlangjárat, alacsony,
hajszál híja, hogy fejedet lecsapja,
sodor a folyó, álomneve Rhône,
végül kitör a végtelen szabadba,
sziklán kapaszkodsz, rücskös sírodon,
rohan az ár, amerre tûz van, arra
4
az ablak résre nyitva, rajta pára,
gõzölgõ testek sejlenek belül,
rárepülök a láng liliomára,
egy szándék engem választ istenül,
õ akar lenni én, a fej a párna,
és én is õ, ez lassan kiderül,
az ablak résre nyitva, rajta pára,
a sejlõ test itt gõzölög belül
5
recés keréknyom homok sártaréj
aszfalt járda hézag bazaltkockák
ludak cserebogár disznóparéj
csenevész fû patkányok poloskák
hamu kiszórva salak hagymahéj
csikk lócitrom húgy okádék tócsák
szekérhimbáló ragacs sártaréj
szódást zötyögtetõ bazaltkockák
6
egy édes gyermek, egy, aki taszít,
ezt megtûrik, azt idegenbe adják,
ez szenved, bõg, az megátalkodik,
azt betörik, ezt szabadjára hagyják,
ez maga marad, az talajt veszít,
a jót a rosszban egyformán tagadják,
egy édes gyermek, egy, aki taszít,
idegenségüket egymásnak adják
7
a zsonglõr kezében az ácsszekerce,
a csõszében a zsonglõrkarikák,
a csõsz botját a pék lóbálja persze,
a programozónál a péklapát,
a pap ír programot a computerbe,
az ács magyarázza a Bibliát,
a zsonglõr kezében az ácsszekerce,
a csõszében a zsonglõrkarikák
8
ha omló hegynek veted hátadat,
tán késlelteted egy tó születését,
legyen hát szép a gyilkos pirkadat,
viseld el a nap alámerülését,
dehogy téged gyûr le a feladat,
valakiben gyûlik hozzá a készség,
az omló hegy elvéti hátadat,
így sietteti egy tó születését
9
az édes testvérem bassza a lányom,
há mit csináljak, vágjam le neki?
havit fizessek? legyek átalányon?
jön a postás, mit írjak ide ki?
megint nagyobb lett a leltárhiányom,
mint tavaly, törné a nyavalya ki!
nekem a fiam használja a lányom,
há lecsuknak, ha levágom neki
10
kupacba söpört õszi levelek,
filléres ponyva, lángol olthatatlan,
szerelmi csatak, téli ágymeleg,
kirázni dunyha, szellõztetni paplan,
nem értenek, fény, én sem értelek,
csak légy a szemem, lakhassam a napban,
kupacba kotort kármin levelek,
szoknyaként hull az idõ, hordhatatlan
11
a törött korsó vizet hoz a kútról,
levetett ruha kézrõl kézre jár,
használtan is gazdára lel a bútor,
más fészkén költ a vonuló madár,
a jövendõ csak kölcsön vesz a múlttól,
ami sosem volt, mindig visszavár,
a törött korsó vizet hoz a kútról,
eldobott ruha kézrõl kézre jár
12
így éljük végig mások életét,
így élik végig mások a mienket,
hogy macskabölcsõt játszhasson a lét,
úgy adja át, ne sejtsünk semmi rendet,
csak érezzük, hogy fájjon, a cserét,
és ne tudjuk meg, ki kinek üzenget,
ha végigéltük mások életét,
ahogy mások is, végig, a mienket