A nagykállói tébolyda örömnapja

Nagy-Kállóból vettük a következő tudósítást:

Ő Felségének születésnapja alkalmából rendezett örömünnepekben részt vett a nagykállói tébolyda is. És az örömnapot mintha a betegek is megértették volna, mintha tiszta józan gondolkodás szállt volna elsötétült elméjükre, a meghatottság, a boldogság kifejezése látszott mindegyiken. A zeneszó különösen villanyozólag hatott reájuk, úgy, hogy egymást átkarolva tánczra kerekedtek az e czélra feldiszitett, százakra menő lampionfénnyel világitott kerti helyiségükben.

Hét órakor a szabadban teritett asztalhoz ültek vacsorához, és az itt következett jelenet mindenkit a meghivott vendégek közül csodálkozással töltött el. Egy a szegény szerencsétlenek közül felállt és előre elkészitett pohárköszöntőjét olvasta fel, éltetvén a magyar királyt rövid egyszerűséggel, de meghatóan a szeretet szavaival. A nem ilyen szánni való elmebetegtől várt szavakat, melyek egy józan elme szüleménye gyanánt hangzottak, az eredeti után szószerint ideiktatom, hogy azok, kik nem voltak jelen ezen sajátosan felemelő jelenetnél, itéljék meg szenvedő felebarátjaik gondolkozási módját, tiszta pillanatuk észjárását:

“A magyar király Ő Felségének születése napját ünnepeljük ma. Ez azon nevezetes nap, amelyet minden jó magyarnak örömmel kell megünnepelni. Hála és kegyelet fűződjön tehát eme születési naphoz, mert Ő Felsége volt ama nemes szivű ur, aki a magyar nemzetnek hosszas küzdelem és szenvedés után alkotmányt és szabadságot adott. Hogy egy kis hasonlattal éljek: király Ő Felsége ugyanaz a magyarnak, mint szerető családnak a feje – gyermeknek az apa.

Nagy elődjét, Mátyás királyt igazságosnak nevezi az utókor; bölcsessége miatt I. Ferencz József őfelségét szeretett királyunkat szintén megilletheti az igazságos elnevezés – a jelen és a jövő nemzedék előtt.

A mai nevezetes napon Magyarország minden pontján örömtüzek égnek és mindenki ünnepel. Mi is megünnepeljük eme napot, mely alkalommal örömtelt kebellel kivánjuk őfelségének erőben és egészségben leendő, hosszu ideig tartó dicső uralkodását hangoztatván egyuttal, hogy: Éljen a nagy király!”

Ezután egy másik beteg dr. Borosnyói Lukács Béla igazgató főorvost éltette, megköszönvén a nemes gondolkozásu, fenkölt szellemü, szakképzett igazgatónak az örömünnep rendezését, ugy neki, mint kedves családjának a lehett legjobbakat kivánva. Majd az egybegyült vendégkoszorura emeltek poharat, mire a vacsora véget ért. Ekkor ujból tánczoláshoz fogtak, primásul állitván egy beteg társukat, ki a banda élére állva érzéssel huzta a jó magyar nótákat, társait s a vendég sereget tapsokra ragadva. A zene acordjai közé gyakran belevegyült: “éljen az igazgató ur” felkiáltás, mintegy ezzel is tanujelet adván az őszinte ragaszkodásnak az iránt a férfi iránt, ki fáradságot nem ismert ügybuzgóságával iparkodik segiteni ott, a hol lehet; aki igazságos szigora mellett mindent elkövet betegeinek szórakoztatására, jólétére.

Az érdekes mulatság jókedvel 10 óráig tartott, mikor is a szerencsétleneket zárkáikba vezették. Ez időben oszlott szét a nagyszámu meghivott vendégsereg is, meleg bucsut véve a szives és vendégszerető házigazdától és családjától.

Ö.

Nyíregyházi Hírlap, 1896. 5. évf. 34. sz.
(augusztus 20.)

Kategória: Archívum  |  Rovat: ÖV ALATT  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.