Punalua

Palasovsky Ödön (1899-–1980) vagy teljesen elfeledett vagy legfeljebb csak hírbõl (sajnos általában: rossz hírbõl) ismert nagyszabású avantgárd kantátája (megjelent: Uj Föld Kiadó, 1926) jóformán az egyetlen a magyar avantgárd irodalmi hagyományából, mely nyíltan vállalja erotikus (sõt: pánerotikus) indíttatását és célkitûzéseit. Ismeretes, hogy bár a korai avantgárd mozgalmakban (ugyanúgy, mint a földalatti munkásmozgalmi csoportokban) a polgári világ és erkölcsiség elutasítása az átlagosnál jóval szabadabb és szabadosabb szexuális viselkedéskultúrával járt együtt, a nemi felszabadítás ideológiája mégsem nyert megfogalmazást: elegendõ csak példaként arra hivatkozni, hogy Kassák költészetében és teóriájában az emberiség felszabadításának utópiája egy nagyszabású, harcrakész, férfiasra maszkírozott, de mégiscsak aszketikus mozgalmár etikával volt összekötve. Palasovsky viszont, aki kiáltványában is meghirdette a jövõ emberiségének és a jövõ tömegeinek új kultúráját, az ember ünnepélyes “elazonosulását” óhajtotta volna megvalósítani, s olyan mûvészetet propagált (“a szabad zrí indulóját”), mely természetesen képviselte volna a szexuális normák áthágását is: nemhiába viseli fõmûve is a titokzatos és meg nem magyarázott Punalua címet, amely eredetileg egy polinéziai törzs csoportházassági szokásrendjét jelentette volna, ám amely az adott szituációban nyilvánvalóan a szabad promiszkuitás dicséretét volt hivatva zengeni (“…mert mindig más ágyban vár Punalua…”) –, s akkor még nem is beszéltünk a szó hangalakjának lehetséges magyar nyelvi asszociációiról. Palasovsky baloldali világmegváltási kísérlete egyszerre vonatkozik a tömegre s az egyénre is – hisz miközben az egész világról beszél (“A zrí milliók szívében hófuvatag! A zrí ragyogtatja vétkeinket, fölperzseli a lanyha gyarmatokat! A zrí a tiszta zrí, a legtisztább zrí világokat szül és veszejt el…”), személyes önmagáról is ugyanebben a rendszerben gondolkodik (“mert ugyan mi más volt születésem és végem is, mint a tiszta és szabad zrí játéka…”). Palasovsky nagy tömegszínházat, szakrális összmûvészeti népünnepélyt akart mindig rendezni, s zenével, tánccal, akusztikus hatásokkal, szavalókórusokkal szerette volna elképzeléseit valóra váltani és terjeszteni – valójában nem nagy hatással, hisz a húszas évekbéli színházi kísérletét, a Zöld Szamár színházat is betiltotta a hatóság (mert nyilván roppant gyanúsnak minõsülhet, vajon mi is történhetnék, ha egy Punalua-kiáltás után valóban “megkezdõdnek az izzólámpa szerelmes játékai”…). S késõbbi hatástalanságához, elfeledettségéhez nyilván az is hozzájárult, hogy az agg költõ, mikor nagyon késõn, már élete végén újra lehetõsége nyílt a publikációra, radikálisan átírta fiatalkori verseit, s a régi nyers, valóban provokatív avantgárd hangvételt, sajnos, nagyon nagy mértékben megszelídítette – talán nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni, hogy mikor kihúzza szövegeinek méregfogát, tulajdonképpen kasztrálja is õket…

Punalua eredeti szövegének új közlésérõl nincs tudomásunk: egyes kisebb részletei (értõ és figyelemre méltó kommentárral) olvashatók A magyar avantgárd irodalom (1915–1930) olvasókönyvében (szerkesztette és az elõszót írta Deréky Pál), Argumentum Kiadó, 1998.

(M. I.)

Palasovsky Ödön

Az izzólámpa-punalua

A NAGY PUNALUA-ÜNNEPEKRE

MÁJUS UTÓJÁN, MIKOR MÁR NYILNAK A JÁZMINOK

A Punalua-kiáltás: P u n a l u a!

Az izzólámpa-kiáltás: I z z ó l á m p a!

A hó-rukk: H ó – r u k k!

A férfiak visszatérõ hangja: d

A nõk visszatérõ hangja: a1

Hó-rukk.

Kedvedért Punalua kedvedért.

Meg szoktátok ünnepelni a születést meg a halált – ünnepeljétek most velem a fényt. A tüzek emlékét, az áramokat. És Punalua színeit, hangjait, hömpölygéseit és alakzatainak ízét. A föltámadókat! valamennyit! Punalua eleven világát.

Ne úgy imádkozzatok mint eddig! Táncoljatok az izzólámpának! Punaluának táncoltok! milyen szépek vagytok! és szerelmesek! Adjátok át magatokat ennek a nyers és kegyetlen táncnak, mely õsi mint a kerekek fordulása, mint a szél, a víz, mint a vér futása, mint a párzás.

Kedvedért Punalua. Lélegzõ, emelkedõ és sülylyedõ. Lépõ és lendülõ Punalua. Forgások Punaluája, csúszó és zuhanó Punalua. Hó-rukk! Törjön benneteket és teremtsétek mindig újra! Mert Punalua mindig más. Igy táncoljatok!

Ne higyjétek hogy ez a Punalua valami isten. Õt szerelemmel kell szeretni. Aki megismerte, nem tudja a fejébõl kiverni. Punalua mámor.

Amóta megláttalak Punalua, nincs más csak a tieid. Máma eleven vagyok és én gyujtom föl a te lámpádat, holnap és más országokban más. Látod Punalua: az ú papja! a kék papja! a tanagrák papja! a hó-rukk papja! Nem papod: szeretõd!

Kell-e Punaluának templom? Maradjon õ csak a szabad ég alatt, barátaival a hegyekkel és a fákkal, a napon és a levegõn, a vizek partján, a lépcsõkön, a teraszokon, az úszó hajók födélzetén, hidakon – és este is, kigyúló és fölemelkedõ fényeivel.

Játék. Szerelmes játék. Az ú láza. Csuszamlós hangjaitok láza. Igy jajgassatok, így sikongassatok Punaluáért!

Víz-Punalua! Fal-Punalua! Csók-Punalua! Ágyék-Punalua! Hó-rukk! hó-rukk!

Lázadó! És a te világod mindentõl eloldozott világ!

Halljátok: így semmi nem maradhat! És minden másképen van mint ahogy mondták!

Adjátok át magatokat Punaluának! egészen! egészen! Csapjatok ki medreitekbõl! Vér-áldozat Punaluának! Szerelmes vérünk! Nyûgtelen sugárzó vérünk! lázadó! mámoros! punaluás!

Életben és halálban! hó-rukk! Hó-rukk.

Kedvedért Punalua! AZ IZZÓLÁMPA PAPJA a hídra lép.

PAP:

Most pedig azokból amik bennem halottak

Már halottak még halottak

Azokból amik bennem élnek

Láthatóvá teszem Punaluát.

Elindítva az ú-punalua énekeit:

Ú —

U – u u – u ú!

FÉRFIAK, a lélegzõ-punalua táncaiban:

Ú —

U – u u – u ú!

A ! u – a u -a ú! u – a u – a a! a – a a – a a !

NÕK az íjaája énekével:

Í -ja – á – ja! í – ja – á – ja!

FÉRFIAK, a kettõs -val:

Ú! u – a u – a ó!

Ú —

PAP:

Punalua!

FÉRFIAK:

Punalua! Punalua! Punalua!

Punalua! Punalua! Punalua!

MINDNYÁJAN, Punalua után kiáltva:

Punalua!

PAP, a falakról emlékezve:

Sokáig aludt Punalua, kelj fel szomjas a víz

Kelj fel Punalua fázik a tûz, add vissza a repülés szakait, elfáradtak a madarak meg a kékselyemhajú babák

Hány napi járóföld az élet és a halál? Ezek a falak sohase maradnak el

Kétoldalt izzó és lehelõ falak, mert csillámló pernyébõl vannak vékony szélbõl pezsgésbõl, szagok áramló lapályai ezek, sebes és sötét borból levegõk és gyanták sûrû falai, vadonok ferdén átmetszett zuhanása szétnyíló tengerfenék áthatolhatatlan gyors pereme.

Tû nem tudná keresztülszúrni hal átúszni, lepke lehullna, hang nem járja

Szeretném a kezemet kinyújtani, a barackfák mért tartják örökké mereven karjaikat?

Azt mondják mindenkinek van egy testvére, nálad Punalua nálad és szép!

Nyisd meg a fekete és mély tükröt, melybõl egy cseppet is kimerni lehetetlen, látom az én szakasztott testvéremet de nem hallatszik ide a hangja, õ nálad lakik és szép

Punalua, ugye nálad az õznek is van egy testvére, a háznak is, a születésnek is és a kedves gondolatoknak is

Túl a falon

Látom az én gyönyörû szemeimet a tûzvészekkel

Hej Punalua, felelj hát?

FÉRFIAK, az emelkedõ és hanyatló-punalua táncában:

Punalua ó Punalua ú Punalua í Punaua û

Punalua máma, Punalua holnap, Punalua tegnap, Punalua mindig

Punalua folyton, folyton folyton

Punalua folyton

PAP:

A huszadik század elsõ felébe látható lett Punalua a földön!

MINDNYÁJAN, a négyes ú énekével:

U! u – u – ú!

PAP:

Szoríts magadhoz Punalua, mert hideg van…

FÉRFIAK:

Punalua kék, Punalua zöld

Punalua hó

Punalua selyem

Punalua tej

NÕK:

Piros mint a tej, kék mint a tej

Viola mint a tej, fekete mint a tej

MINDNYÁJAN:

Punalua!

PAP, az alakzatokról emlékezve:

Hol vannak az alakzatok, a kövek a kopogások melyeket szeretünk? a füstök és a falevelek

A papirosok, melyek világítottak, a lankások a ládák fénye és puhasága, a párák a csészék az erezetek melyek most bezárkóznak elõttünk, mindnyájan szürkék és haloványak mióta feledtük õket köd és lanyhaság lepte be a csengések arcát.

Punalua jõjj és gyújts illatokat a dolgok partján, egyedül vagyunk és hideg van

Jõjj, nyisd meg a dolgok száját és szerelmét.

MINDNYÁJAN:

Punalua!

PAP, elindítva a lépõ-punalua táncait:

Punalua a dolgok uj lelkét jelenti!

FÉRFIAK:

Gyermek mint a selyem, fáj mint a selyem

Jóságos mint a selyem, meztelen mint a selyem

Kegyetlen mint a selyem rohanó mint a selyem

NÕK:

Zöld mint a hó

Narancs mint a hó.

Punalua tûz, Punalua víz

Punalua tûz víz tûz víz Punalua tûz,

Simogató mint a tûz, szabad mint a tûz

Egyenes mint a tûz, sûrû mint a tûz, vándor mint a tûz

Egyszerû mint tûz, nagy mint a tûz, boldog mint a tûz

Ismerõs mint a tûz

PAP:

Punalua a dolgok fiatalsága!

MINDNYÁJAN:

Punalua!

FÉRFIAK:

Kék mint a fa

Tiszta mint a fa, meleg mint a fa, folytonos mint a fa

Nyílt mint a fa, hangokkal teli mint a fa

Édes mint a víz, sós mint a víz

Különös mint a víz, bátor mint a víz, ágy mint a víz

MINDNYÁJAN, a négyes ú énekével:

Ú! u – u – ú!

PAP, elindítva a karlendítõ-punalua táncait:

Mély mint a kerék, forrongó mint a kerék, világos mint a

kerék –

Bõséges mint a kerék, barátságos mint a kerék –

Félelemnélküli mint a kerék –

MINDNYÁJAN, a hó-rukk kegyetlen iramában:

Hó-rukk! hó-rukk! Punalua hó-rukk! ez ám a kerék –

A hópiros kerék –

A tejfekete kerék –

A vízédes kerék –

A mély –

Forrongó –

Világos kerék –

A bõséges félelemnélküli kerék –

Hó-rukk! hó-rukk! ez ám a kerék –

Hó-rukk! hó-rukk! Punalua hó-rukk!

Punalua szén –

Eleven mint a szén, vakító mint a szén, bontó mint a szén

Izekkel teli mint a szén!

PAP:

Punalua a dolgok tisztasága, csókjaink mélysége és magassága!

MINDNYÁJAN:

Punalua!

AZ IZZÓLÁMPA PAPJA, Punalua születésérõl emlékezve:

Az ú-hangból született Punalua

Asszonyok és selymek érintésébõl forró állatok tiszta tárgyak lélekzetébõl

Gyümölcsök ragyogásából, a felhõ meg a nap járásából és szerelmébõl, a halál kedvébõl és a teremtés illatából

FÉRFIAK:

Barna mint az ú, gesztenyekék mint az ú,

Messzi mint az ú, világító mint az ú, életrehívó mint az ú

Hatalmas mint az ú, tömör mint az ú

Illatok sokaságával teli, mint az ú

MINDNYÁJAN, a hármas ú énekével:

Ú! u – ú!

AZ IZZÓLÁMPA PAPJA, Punalua születésérõl emlékezve:

Az izzólámpából született Punalua

Tejbõl sugárból folyamok erõk szomjuságából, a tûz

emlékezetébõl és viharok folytonosságából –

MINDNYÁJAN:

Ú! ú! ú!

FÉRFIAK:

Testetlen, mint az ajtó, magával sodró, mint az ajtó

Elindító mint az ajtó, vad mint az ajtó, áramló mint az ajtó

Hûs mint az ajtó, kiapadhatatlan mint az ajtó

Mindentõl elszakító mint az ajtó,

Ijedelemnélküli mint a sugár, éneklõ mint a sugár

Zavarnélküli mint a sugár, megölhetetlen mint a sugár

Visszavonhatatlan mint a sugár, kert mint a sugár

MINDNYÁJAN, a hármas ú énekével:

Ú! u – ú!

AZ IZZÓLÁMPA PAPJA, Punalua születésérõl emlékezve:

Szerelembõl született Punalua, színbõl és mozdulatból, találkozások fényébõl hangok zamatából és csókok levegõjébõl

Szerelembõl született Punalua, anyagok mámorában és megfoghatatlan visszatérések útján este és reggel egyforma távolságnyira a férfitól és a nõtõl

Álmok ízébõl, egyesülések fájdalmából

Testek bolyongásából és halálából.

MINDNYÁJAN:

Punalua!

PAP:

Punalua a dolgok legtelibb lelke!

FÉRFIAK:

Arcok sokaságával teli, mint a kutya meg a ló

Mozdulatok sokaságával teli mint a kutya meg a ló

Lezárt országok kékségeivel teli mint a kutya meg a ló

Szerelmek sokaságával teli mint a kutya meg a ló

Punalua mesebeli ló

Hangosan kiáltó mint a kréta megfordító mint a kréta

Fákat kitépõ mint a kréta, utolérhetetlen mint a kréta

Ujjáformáló mint a kréta, rendszerek tisztaságával teli mint

a kréta

Magas és mély, mint a jázmin

MINDNYÁJAN

Punalua szoríts magadhoz mert hideg van

Fektess le, fáj a szivünk…

PAP, elindítva a ledülõ-punalua táncait:

Punalua a dolgok új kedvét jelenti, Punalua tárgyak fiatalsága

Punalua állatok tisztasága!

Punalua erõk változó szája!

Punalua elevenek gyorsasága, Punalua anyagok rohanó lelke!

Punalua világok folytonossága

Punalua világok legtelibb lelke!

FÉRFIAK:

Hó hó hó hejehuja hó! Tej tej tej hejehuja tej

Hejehuja gyermek hó, hejehuja gazdag hó, forrongó hó

Szerelmek sokaságával teli hó

NÕK:

Boldog tej! hangokkal teli tej! félelemnélküli tej!

Punalua a dolgok új láncát jelenti, a dolgok izzó láncolatát!

FÉRFIAK:

Punalua szoríts magadhoz mert hideg van

Takarj be fáj a szivünk…

PAP:

Punalua a dolgok új láncát jelenti! benned a halál van a

szép halál

MINDNYÁJAN, a forgó-punalua kérlelhetetlen táncában, az eû hajszoló énekével:

Elõre elõre a holtakon át

A dolgok halott birodalmán át

e – û! E – û!

A dolgok független lelke felé! Elõre elõre a távolodókon

keresztül elõre!

Az élõk legtelibb természete felé!

e – û! E – û!

A rohanók és változók országa felé

A folyamatosak országa felé!

PAP:

Punalua jöttél és szakítottál!

MINDNYÁJAN:

Punalua!

FÉRFIAK:

Benned a halál van a szép halál

Punalua nyisszentõ

Punalua visszatérõ, Punalua mindig más

Igy fog visszatérni a fésû, így tér vissza a fal a kerék

Igy tér vissza a hetven, a száz

PAP:

Punalua! cselekedetek szabadsága!

Ablakok

Lépcsõk

Csókok

Hajók

Zongorák

Közeledõ és távolodó testek szabadsága!

FÉRFIAK:

Éljen a lépcsõ

Éljen a hajó

Éljen a zongora, a szabad zongora, éljen!

PAP:

Kedvedért Punalua

Tevék vonulnak át a zongorán, a halak erdõket kereszteznek

A halak átúsznak Punaluán, a halak átúsznak melleinken

FÉRFIAK:

Jó a szabad halaknak, mert a dolgok nyûgtelen szembenállásával visszatértek

Szabad kréta, szabad ajtó, szabad szén!

PAP:

A ládák átjönnek a falon, kedvedért, Punalua kedvedért

Igy fog visszatérni az ágy

Kiterjedéstelen hordókban hordókon át Punalua himbál

NÕK:

Jó a szabad tejnek, mert a dolgok nyilalló szembenállásával visszatért!

MINDNYÁJAN, a hahé lázadó énekével:

Hahé! kedvedért Punalua kedvedért!

Ez hát az élõk legtelibb lelke

Az élõk szembenállása hahé! szakadatlansága közössége

Hajszoló közössége

Halmazok és ízek nyitogató közössége, füttyök közössége

Fölegyenesedõk és leszállók közössége, fogyók és növekvõk

közössége

Forrók és hûsek közössége, mackóid közössége

A te nagyfülû kutyáid közössége, babáid közössége,

Halálok és rügyek közössége hahé!

A csuklók közössége, szerelmes közössége!

FÉRFIAK:

Éljen a száj,

Éljen a homlok

Éljen az ágyék a csukló! kedvedért a szabad csukló kedvedért!

MINDNYÁJAN:

Hahé! ágyainkban a fal, testetlen és huzamos falak átszelnek

PAP, a közeledõ Punalua lázában:

Ó ó falak és országok futamodó kedvében ó ó Punalua

szerelme folyton!

MINDNYÁJAN:

Punalua!

Megkezdõdnek az izzólámpa szerelmes játékai.

PAP, az emeletekrõl emlékezve:

Ki tudja a Punalua hányemelet ki tudja Punalua hány kilométer, hányszor lesz este és újra dél és ujra föld és ujra víz és újra ég és újra száraz

Itt hideg van amott meleg van, itt fáj a tél ott fáj a nyár, mert télen születünk nyáron halunk

Keresd keresd a rést a rést és fúrd a szíved új rétegekbe

Hol vagy Punalua, merre jársz?

Egész leégett már a házunk, egészen elfogyott már a pogácsánk, egész lefolytak már a patakok

Más állatok legelnek errefelé, máshonnan kel föl a szél és a nap

Más nappalok a szomszéd szivekben, ni mintha anyám arca volna a partok mentén egy régi virág

Ez én vagyok, ezt ismerem

De hol vannak a kedves alakzatok, messzibbrõl kiált Punalua

Meg ne állj!

És újra dél és újra reggel

FÉRFIAK, a csúszó és zuhanó-punalua irgalmatlan táncaiban:

Punalua szerelme máma, Punalua szerelme tegnap, Punalua

szerelme holnap

Punalua szerelme folyton folyton

MINDNYÁJAN:

Mert úgy csókolunk mint Punalua csókol …

PAP:

Hó-rukk! hó-rukk! Punalua telisteli és rohanó asszony!

Punalua izzólámpa! Punalua szeretõ!

MINDNYÁJAN:

Izzólámpa!

PAP:

Törések és halmazok anyja, szeretõ!

Izzólámpa, emelkedõk és süllyedõk ágyasa, szeretõ!

Izzólámpa, gyümölcsök és levegõk kedvese, szeretõ!

NÕK:

Szoríts magadhoz Punalua, mert sötét van

Takarj be, fáj a szivünk

MINDNYÁJAN, az izzólámpa után kiáltva:

Izzólámpa!

PAP:

Izzólámpa!

Izzólámpa!

MINDNYÁJAN, az izzólámpa vágyában, ínyhangok és torokhangok játékával. Punalua közel van:

Izzólámpa!

Gyúlj ki, gyúlj ki!

Punalua szerelmes teste gyúlj ki, gyúlj!

Punalua nagy szeme gyúlj ki

Punalua szép szája gyúlj ki!

PUNALUA PAPJA fölgyújtja az izzólámpát.

MINDNYÁJAN, a fényben:

Izzólámpa, izzólámpa!

FÉRFIAK, az izzólámpa varázsában a mély íjaájá-val

E – ja – á – ja! e – ja – á – ja!

NÕK, a magas íjaájá-val:

I – ja – í – ja! í – ja – á – ja!

I – í – í – í – í !

Ó – o – o – o – Ó !

Á – á – á – á – á !

A – a – a – a – a !

Tart a csúszó és zuhanó-punalua. Igy áldoznak MINDNYÁJAN az izzólámpának. Medreikbõl kicsapva, punaluásan:

I – ja – á – ja ! I – ja -á – ja ! ú – i – ú !

Az izzólámpa mámorában, ínyhangok és torokhangok játékával:

ú – i ! e – e – e – e – e Ú- a – u – a

ú – i ! a – e – e Ú – a – u – a

ú! ú – i! é – á – a Ú – a – u – a

Punulua lámpája fölemelkedik. A punaluásak éneke:

I – i – í – i!

Ó – o – ó – o !

A – a- a – a !

NÕK:

I – o – á – a !

MINDNYÁJAN a négyes ú énekével:

Ú! ú – u – ú!

PAP, Punalua teljes kedvében:

Hahé!

Az izzólámpa kigyúlt!

Punalua horpadástalan teste fenn! hahé!

MINDNYÁJAN:

Izzólámpa!

FÉRFIAK:

Vad mint az íny, folytonfolyó mint a fal

Gyermek mint az ágyék, hosszú mint a szél

Csörgedezõ mint a dunyha, édes mint a kerék

MINDNYÁJAN, a kerék-punalua, fal-punalua, fésûs punalua, hó-rukktáncában:

Hó-rukk! hó-rukk! ez ám a kerék, az izzólámpa selyem kereke

Hó-rukk! hó-rukk! Punalua hórukk ez ám a kerék

A tûzillatú hópiros kerék

Az erdõk tûzillatú hópiros kereke, tevéid vérzõ kereke, órák kereke

Hó-rukk! a folyamok tejbarna kereke, fal

Gyümölcsös átszúrt fal, bûnös fal, bûntelen fal

Az induló és átszelõ fal, a kóstoló fal

A küldõ és hívó fal a szûz fal a halott és anyagtalan fal

Hó-rukk hó-rukk kedvedért izzólámpa kedvedért

PAP:

Punalua fésûje benn a falban

MINDNYÁJAN:

Hahé a fésû! Punalua fésûje visszatért, a lélegzõ fésû benn a falban

Benn a babákban! A ködbabákban, a szélbabákban, a gõzbabákban

Kiihatatlan a virágbabákban! a tintababákban, a jégbabákban,

A szivárgó fésû kedvedért! izzólámpa kedvedért …

PAP, elindítva a tanagrák táncát. Ez a fejek tánca. A vállak tánca. A kezek tánca. A csípõk és derekak tánca. A térdek tánca. Az ágyékok gyötrelmes tánca:

Egy kettõ hó-rukk

A hetven tanagrával átszúrt szél

Egy kettõ szél, ledöftek a tanagrák szél, mert szerettek szél

Mert szeretted õket szél!

Egy kettõ, egy kettõ, Punalua egy kettõ, Punalua hetven,

Punalua száz.

FÉRFIAK:

Hó-rukk a hetven tanagrával átszúrt fal!

PAP:

Ledöftek a tanagrák fal, mert szeretted õket fal, mert

szerettek fal

Hajkurászó fal, induló ködsárga fal, loccsanó, átharapható fal

Mert a tanagrák szerelmes sokasága bennünk egyre tart

FÉRFIAK:

Világít, halálos, egyre tart

MINDNYÁJAN:

Mert mindig más ágyban vár Punalua …

PAP:

Az elsõ tanagra összezárt, összezárt

A második tanagra gesztenyekék, átszelõ, átszelõ

MINDNYÁJAN, eltelve Punaluával:

Hajaiddal

PAP:

Átkulcsuló tanagra, ledöfõ

MIDNYÁJAN, eltelve Punaluával:

Szájaiddal, szájaiddal

PAP:

Párhuzamos tanagra fal, iramló fal

MINDNYÁJAN, eltelve Punaluával:

Karjaiddal, karjaiddal

PAP:

Punalua kiihatatlan kedves fal

MINDNYÁJAN, eltelve Punaluával:

Melleiddel, melleiddel!

PAP:

Benned a halál van, a szép halál

MINDNYÁJAN:

Punalua!

PAP:

Te meghalsz

MINDNYÁJAN:

Ó ó ó ó térdeiddel

Ó ó ó ó ágyékoddal

PAP:

De Punalua él!

A négyágú ú-a táncával áldozva Punaluának:

ú! ú – a! ú – a! U – a!

MINDNYÁJAN:

Punalua!

FÉRFIAK:

Hó-rukk

A hetven tanagrával átszúrt víz, görbe víz, egyenes víz

Kedvedért Punalua, kedvedért . . .

PAP, a vádor Punaluára emlékezve:

Hajnal felé búcsúzz és vissza ne nézz

Punalua éje egyetlen éj

Punalua csókja csak egyszer a tiéd

Mert mindig más ágyban vár Punalua és mindig messzibb tengerek felé tart szomjának sodra

És mindig más ágyban vár Punalua és mindig más városokban vár és idegen tavakban fürdik és idegen tájakon fésülködik

A küszöbrõl hív, a fák tejét issza és mindig messzibb tengerek felé visz ínyének sodra

És mindig jön Punalua és mindig megy, a küszöbrõl hív

Ne felejtsd Punaluát.

FÉRFIAK:

Szorits magadhoz Punalua, mert hideg van

Takarj be, fáj a szivünk …

PAP:

Csókolj, csókolj

Térdeiddel, térdeiddel

MINDNYÁJAN:

Punalua él!

PAP:

Punalua lisztek mélysége és magassága

Punalua nedv, Punalua levegõ, Punalua vér

Punalua kedves társ

Punalua szemeink szabadsága,

Punalua karjaink szabadsága

Punalua ínyeik szabadsága!

MINDNYÁJAN:

Punalua!

PAP, a halálos Punaluára emlékezve:

Punalua haja lobog a fákon

Punalua fülei a kõkemény éjszakából hangokat csalnak

Jaj a szegényeknek, õk nem izlelik Punaluát, az õ

csókjaik árvák, szivük vadkörte íze

Punalua hol vagy, ne menj el

Kezeidtõl sokan megszépültek, szájad lágy

Mi szemeidet isszuk és eljutottunk a tündöklõ halálig

mikor egy pillanatban felemeled elõttünk a szomjuságot

melynek éppolyan vállai vannak

Hol vagy Punalua

Nagyon mélyen fekszel a csókok alatt

Megyünk utánad, megyünk

Könnyü halállal.

MINDNYÁJAN, a négyágú ú-a énekével áldozva Punaluának:

ú! ú – a! ú – a! Ú – a!

Punalua él!

PAP:

Szájainkban, szájainkban

AZ IZZÓLÁMPA PAPJA, utolsó kiáltással:

A huszadik század elso felében

Látható lett Punalua a földön!

Punalua! dolgok huzamos kedve!

Punalua! dolgok legtelibb lelke!

Punalua! dolgok rohanó kedve!

Punalua! országaink tiszta kedve!

Halálaink és életeink szerelmes kedve!

Ó ó ó ó szerelmeinkben

Ó ó ó ó ágyékunkban

MINDNYÁJAN, Punalua halálos elragadtatásában:

Punalua él!

PAP, a lélegzo-punalua táncában:

A punaluások hanyatló éneke:

Magas és mély bor Izzólámpa!

Kedves társ Izzólámpa!

Magas és mély cukor! Hó-rukk hó-rukk!

MINDNYÁJAN:

I – ja – á – ja ! í – ja – á – ja !

Hó-rukk! Hó-rukk!

A punaluások elfogyó tánca:

Ú

U – a u – a a!

U-a u-a ú!

Ú – a! ú – a! ú – a! ú!

Punalua!

Kategória: Archívum  |  Rovat: DOKU-MENTÉS  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.