A szerelmi költészet melléktermékeibõl
Haj, egy hosszú szerkesztõi pálya során rengeteg olyan vers gyûlik össze a szerkesztõ olvasói emlékezetében (s ebbõl következõen a különbözõ dossziékban), melyek ha talán nem is érdemlik meg a hivatalos közlést épp különös gyarlóságaikkal, sután eredeti és közhelyes költészetakarásukkal, végletesen dilettáns õszinteségükkel, amatõr elszólásaikkal, gyarló devianciájukkal ragadják meg az érzékeny olvasói lelket S mit tesz isten: az ilyen verseknek hatalmas hányada épp a vágy, szerelem, szex területén végzi erotikusan amõboid mozgásait a hajdani avantgárd mindent akaró pánerotizmusának ellenpontjaként (alattasaként) jelenjék hát meg itt, mintegy doku-mentésként egy kicsiny, a huszadik század utolsó negyedének amatõr termésébõl válogatott szerelmi antológia (a szerzõk nevét, a versek beküldési idõpontját pedig borítsa jótékony homály)
M. I.
INDRÁNAK
Boldog vagyok. Már nem ijesztgetnek
Gyermek-babonák, boszorkányszombatok.
Könnyû lélekkel, édes testemmel
Szeretkezem gitárhajlatú ágyamon,
Áhítattal rakom vázába friss gondolatom,
Hogy csodás emlékeim, nyíló vágyaimat
Örökké öntözi majd a nagyillatú nap:
Álmom vagy. Holdhangú szóval téged szeretlek,
Szépség és vég szuszogva egybeesnek:
Óceán-hajad megkeveri az élet-bájitalt,
A csinos arcú, bajszos királyfival
Keringõzni kezdek combod kapujában.
Lehet hogy gyûlölsz
Ajkad leköp
Mégis valami minket
Örökre összeköt
TÍZ ÉV UTÁN
Ajkam sosem csókolt
Karom át nem karolt
Vad vágyam, az volt!
Meddõn rímekké folyt
Míg rémített téboly
S ma mégis világgá ordítom
Szép volt!
EMELET
Medence felett emelet
Felmegyek!
nem megyek
Remegek.
Nem enged jellemem.
Felmegyek!
nem megyek
Szeretem.
Egyszerre kellene tested
Felmegyek!
nem megyek
Szenvedek.
Egyszerre kellene szerelmed
Felmegyek!
nem megyek
Kesergek.
Epedve szeretlek.
Felmegyek!
nem megyek
Felmegyek!
MÁMOR
Felemellek a földrõl, mint szél a levelet.
Suttogja ajkad: Kívánlak, Egyetlenem!
Megrészegít gyönyörû tested. Valamint
szemed, amelyik éppen most kacsint.
Karjaimban viszlek a félhomályba,
leteszlek az ágyra a szobában,
domború testedre fekszem,
gyorsul a lélekzeted, életem.
Kelyhedet kitárod ártatlanul
és megnyílik az út váratlanul.
Eddig fehér s ártatlan voltál,
most vörös a lepedõ s orcád.
Hátradobtad fejed, izzott a dugattyú,
vonaglottál, mint haldokló hattyú,
kifeszített íjként feszült meg tested,
a szerelem nyila kettészakadt benned.
Lélekzeted lassul, fekszel némán,
ölünkben gyorsan kiapadt a vulkán,
áldott szemérmed csak erre várt,
hogy szerelmünk megölje már.
HOSSZU VAD ÉJSZAKA
Végtagok vad fonódása
laokon vágy éjszakába
így vagyunk mi egy test ketten
éhes szívek sóvár testben
Hol vagyok és hol kezdõdesz?
Tépve falok s édes nõ esz
Nincsen kétszer ilyen éjjel
fáradt testek hulnak széjel.
Pihenjél te fehér galamb,
turbékolnék, de nincsen hang,
csõröm fésül, új vágy közel,
szárnyalhatunk, te csak ölelj.
*
Szívem csattanó dübörgésétõl
ijedten pillantottam
meztelenségedre s testemrõl
remegve lecsusszant
az utolsó
lomb.
Térdeltem s térdelek
elõtted
férfi
kiragadtál az átok-csendû
érintetlenség
homályából
a forrón ömlõ ég
végtelenébe.
Betelhetetlen vágyó szemem
újra és újra érintésbe
hajló rebbenésre
készteti
kezem.
ADJ CSÓKOT POFONÉRT
Én mondanám ha akarnád
hogy értsed: miért verlek?!
Mert ilyen volt apám,
s a szót: kérlek, nem tudom
mit jelent, mert kavargó
erõk, a vér lázítják
elmémet, s eszem kevés.
Ám én a haverokkal élek,
õk fizetik a sört,
együtt kártyázunk,
s eszelünk ki garázda
csínyeket.
Pedig te kedves vagy asszony.
Feleségemmé tett a lét,
s a törvény elõtti
egyenlõségben én vagyok az Úr!
Hát ne haragudj pofonomért,
éjjel lecsókolom szemedrõl
a karikát, s majd ha
gyerekünk lesz, ne félj,
õ se lesz különb.
Virgonc, nyalka, erõs,
mérges magyar fiú.
Hát csókot adj!
Pofonért!
ÉDES
Ma acélszínû volt a hajnal és esett
cipõm beázott egy félperc alatt.
A WC tõlem négy napja nem látott székletet,
erre gondoltam amíg lábujjaim duzzadtak.
Mint a nyálam, nyeltem le a gondolatot:
messze vagy. Torkomra tapadt hiányod lihegek,
álmomban sem látlak, milyen vagy lassan vetkezõ
fák között meztelen: a kis keblek
vállaid alól az ég felé merednek,
mikor néhány pillanatra megállsz
észrevetted, hogy meglestelek s mintha lehellet
mozgatná tested, az õszi táncot járod tovább.
LÉGY, MI VAGY
Családot ne hazudj asztalodra,
ha nõ vagy, legyél kurva
használt, de vérbeli,
ki ingyen is élvezi.
S ha méhedben gyerek fogant
add el az ördögnek azt,
a pénzen vegyél festéket,
pudert; a másnemet így szédítsed.
Ha férfi vagy, ne tedd lyukba,
impotenciád az emlõ csak fokozza;
szeresd férfitestvéredet férfimódra,
meglásd, nem csalódsz magadba.
S ha egyszer õszinték akartok lenni,
milliárdnyi gödörbe feküdjetek mind,
s én áldott homokkal hintem koporsótokat;
e gyermeki tettel mentsétek ki magatokat.