Versek

Régime de Vivre

Tizenegykor kelek, kettõkor ebéd,

Hétre beseggelek; és mi egyéb

Jöhetne, mint a kurvám – de a kankó mián

Tenyéren lövöm s csak köpöm pinán.

Aztán csepüljük egymást, míg el nem alszom,

Akkor bezsebel egy s mást az ifiasszony;

Eloson a kis szuka, bosszút így áll,

Dukát, luka oda, ahogy dukál.

Ha netán fölébredek, még beszopva,

Nagy balhét rendezek, hogy hol a szotyka?!

Dörög, mint a villám, a haragom,

S a kurvám híján az inast gyakom.

Majd, telezabáltan, háznépem szidom,

S tizenegyig ágyban ásítozom.

A postakocsishoz

ROCHESTER:

Kurafi, bassz’isten, melyik az út,

Amin egy fõrendetlen a pokolba jut?

Leittam Bacchust, volt száz szitkom oly remek,

Amitõl fél a Fúria s Plutó remeg.

Többet kúrtam, mint egész Szodoma,

Sõt, mint a bíborosok kollégiuma.

Tetõtõl talpig hõsi seb vagyok!

Nézd, mindenütt kötések, tályogok.

Saját bûneim elõl messze szöktem,

Megmentõm hulláját hagyva mögöttem,

Betörõ voltam és szüzesség-rabló –

Ahol nem adták, véres lett a padló.

Rosseb, mért sorolom e potomságokat?

Gyaláztam Istent és királyokat.

Hogy jutok a pokolba? Fülembe súgd.

KOCSIS:

Legjobb, uram, a rochesteri út.

FORDÍTOTTA GABNAI MÁTÉ

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.