Régime de Vivre
Tizenegykor kelek, kettõkor ebéd,
Hétre beseggelek; és mi egyéb
Jöhetne, mint a kurvám de a kankó mián
Tenyéren lövöm s csak köpöm pinán.
Aztán csepüljük egymást, míg el nem alszom,
Akkor bezsebel egy s mást az ifiasszony;
Eloson a kis szuka, bosszút így áll,
Dukát, luka oda, ahogy dukál.
Ha netán fölébredek, még beszopva,
Nagy balhét rendezek, hogy hol a szotyka?!
Dörög, mint a villám, a haragom,
S a kurvám híján az inast gyakom.
Majd, telezabáltan, háznépem szidom,
S tizenegyig ágyban ásítozom.
A postakocsishoz
ROCHESTER:
Kurafi, basszisten, melyik az út,
Amin egy fõrendetlen a pokolba jut?
Leittam Bacchust, volt száz szitkom oly remek,
Amitõl fél a Fúria s Plutó remeg.
Többet kúrtam, mint egész Szodoma,
Sõt, mint a bíborosok kollégiuma.
Tetõtõl talpig hõsi seb vagyok!
Nézd, mindenütt kötések, tályogok.
Saját bûneim elõl messze szöktem,
Megmentõm hulláját hagyva mögöttem,
Betörõ voltam és szüzesség-rabló
Ahol nem adták, véres lett a padló.
Rosseb, mért sorolom e potomságokat?
Gyaláztam Istent és királyokat.
Hogy jutok a pokolba? Fülembe súgd.
KOCSIS:
Legjobb, uram, a rochesteri út.
FORDÍTOTTA GABNAI MÁTÉ