– Az éji piknik –
[M]uffal, boával az örök sodorban…
meg smukkal is, óh, hiszen drága hölgy ez,
annak számára, aki tõle sorvad
finanszírozván õt, s kit bájjal környez,
a leginkább – lám, akad egész sor vad
egyén erre, e nõ többeket “fölvesz”:
azt a gyanút, hogy jó még nála más is,
nem sugallja csupán a mérges hásis,
mit szív néhány pasas jóform’ éhomra,
s mitõl nem lát el a durva világig,
melynek szomorú igazsága nyomja,
hogy a hölgy bízvást szerte szétvilágit
telt-karcsu teste “apukái” gondja;
kik mindegyike azt gondolja: bármit
hoz ki belõl’ e színjáték, övé lesz,
le van csekkolva véle a lövészet.
És így ám minden mindegy! Nem szaroz már
kicsinyesen egyik sem: “él a lényeg!”;
bajuszt növeszthet korosodván, “rozmár”
lehet akár, vagy éppen ûri lények
martaléka, zsírjában odakozmál-
hat napfürdõzve – nem, semmi se vétek;
amit akar, pont azt csinál magával,
önédenében jussa sem “madárdal”.
Kebelbarátitól hallhatsz ilyesmit;
közben körültük dús kertrészlet zöldell,
paradicsom?, nos, nem éppen kopár szik,
ki vannak békülve nagyon a földdel;
s hogy ki a “fõnök”, rögtön ki is tetszik:
aki a körasztaltól éppen fölkel,
menvén dübörgõ léptekkel a házba,
hogy Tudor Babát odabenn megmássza.
Itt egy kokózik, ott pont bort vedel be,
halkan pöfékel, lám, amott a másik;
mindenik tudja, hogy vad szenvedelme
elõbb-utóbb zaklatva lesz (csak ásit
addig, amíg távol a sors kegyeltje
elvégzi, amit kell). “Hogy’ nõ a pásit!”,
sóhajt fel némelyik, tán filoszófus –
gondolatát belengi kölni-mósusz.
És árnyak jönnek, lassan zár a porta,
több vendég nem érkezik, éji piknik
zajlik immár, és szél keze szór port a
– minden repûl, káromkodás: “A pitlit!” –
a… (nem szépítem) a: szoborcsoportra,
melynek kollektív neve annyi: Heathcliff.
A sok macsó ül, tiltakozni nem mer,
közzélakja testük Egy Ösztönember.
Ez hát az ábra. És most már az éjjel
szerkeszti össze, mi külön bitangol
nappal, kanyar útakon, szerteszéjjel;
s haki ilyenkor felvillan a gangról,
a küszöb felett átalszállva kéjjel,
nos, az a férfiú biztos, hogy angol…
Vízió lenne, mit okoz a hásis? –
Nem látomány. Zord. Lehet a halál is.