Tudor Baba

– Az éji piknik –

[M]uffal, boával az örök sodorban…

meg smukkal is, óh, hiszen drága hölgy ez,

annak számára, aki tõle sorvad

finanszírozván õt, s kit bájjal környez,

a leginkább – lám, akad egész sor vad

egyén erre, e nõ többeket “fölvesz”:

azt a gyanút, hogy jó még nála más is,

nem sugallja csupán a mérges hásis,

mit szív néhány pasas jóform’ éhomra,

s mitõl nem lát el a durva világig,

melynek szomorú igazsága nyomja,

hogy a hölgy bízvást szerte szétvilágit

telt-karcsu teste “apukái” gondja;

kik mindegyike azt gondolja: bármit

hoz ki belõl’ e színjáték, övé lesz,

le van csekkolva véle a lövészet.

És így ám minden mindegy! Nem szaroz már

kicsinyesen egyik sem: “él a lényeg!”;

bajuszt növeszthet korosodván, “rozmár”

lehet akár, vagy éppen ûri lények

martaléka, zsírjában odakozmál-

hat napfürdõzve – nem, semmi se vétek;

amit akar, pont azt csinál magával,

önédenében jussa sem “madárdal”.

Kebelbarátitól hallhatsz ilyesmit;

közben körültük dús kertrészlet zöldell,

paradicsom?, nos, nem éppen kopár szik,

ki vannak békülve nagyon a földdel;

s hogy ki a “fõnök”, rögtön ki is tetszik:

aki a körasztaltól éppen fölkel,

menvén dübörgõ léptekkel a házba,

hogy Tudor Babát odabenn megmássza.

Itt egy kokózik, ott pont bort vedel be,

halkan pöfékel, lám, amott a másik;

mindenik tudja, hogy vad szenvedelme

elõbb-utóbb zaklatva lesz (csak ásit

addig, amíg távol a sors kegyeltje

elvégzi, amit kell). “Hogy’ nõ a pásit!”,

sóhajt fel némelyik, tán filoszófus –

gondolatát belengi kölni-mósusz.

És árnyak jönnek, lassan zár a porta,

több vendég nem érkezik, éji piknik

zajlik immár, és szél keze szór port a

– minden repûl, káromkodás: “A pitlit!” –

a… (nem szépítem) a: szoborcsoportra,

melynek kollektív neve annyi: Heathcliff.

A sok macsó ül, tiltakozni nem mer,

közzélakja testük Egy Ösztönember.

Ez hát az ábra. És most már az éjjel

szerkeszti össze, mi külön bitangol

nappal, kanyar útakon, szerteszéjjel;

s haki ilyenkor felvillan a gangról,

a küszöb felett átalszállva kéjjel,

nos, az a férfiú biztos, hogy angol…

Vízió lenne, mit okoz a hásis? –

Nem látomány. Zord. Lehet a halál is.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.