Új barázda

 

Kis-, közép- és nagyparaszt, netán agrárproletár, cseléd, részesarató, zsellér, vagy éppen kulák, mondhatni, zsírosparaszt (vö. hudoj volk i zsirnaja szobaka), téesztag és alkalmazott, hõs traktoros és fejõnõ, az állami gazdaság (kombinát) büszke dolgozója, a faluközösség (obscsina, mir) vagy a mezõgazdasági kommuna tagja, kétlaki háztáji gazdálkodó, félfarmer a második gazdaságban (fõállásban meg kultúros egy csirkegyárban): kavarognak fejünkben az osztályozások. Kisbirtok, nagybirtok, porosz és amerikai út, agrártámogatás és vidékfejlesztés, SAPARD-program, francia sajtgazda, dán sertéstenyésztõ és osztrák paraszt-panziós, kárpótlás és gazdatüntetés, paprikahamisítás és baromfikolera, spekuláns felvásárló és román napszámos – no de kell-e mindenáron szántani és vetni? És ki a jó száántóóveetõõ mostanában?

Szerkesztõségünk, csupa városi lyány és legíny, nemrégiben fura lépésre ragadtatta magát: összegyûlt, és a szokásos ítélkezés helyett (mi nem közölhetõ, s mi még kevésbé) szerényen faggatózni kezdett. Közrefogta Velez Zoltánt, Bábolna azóta távozott elnökét, és szeretett volna mindent megtudni tõle a magyar falu hétköznapjairól, amit eddig nem mert senkitõl sem megkérdezni. Kényelmes módja ez a falukutatásnak, a mordizomadtát! Igaz, nekünk könnyû mesélni, kiderült, még azt sem tudjuk, mikor tojik a tyúk, és miért méregdrága mostanság a disznótor. Meg azt sem, hogy milyen a napfény íze, ha a magyar paradicsomot éri. Azt meg végképp nem, hogyan került a Titanic-poszter a Lenin-kép helyére egy élenjáró dunántúli szovhozban.

Távol álljon azonban tõlünk a nemzeti rövidlátás, így – mint annyiszor – most is kitekintünk: mégpedig oda, ahova magyar földrõl nem szokás. Lassan már mindent tudunk az õshonos ausztrál szõlõsgazdákról és a tüzes spanyol gyümölcskertészekrõl, miközben a szomszédban verejtékezõ szerb és bolgár földmûves testvérünk sorsa hidegen hagy bennünket. Engedjük hát magunkhoz Milutint és Rument. Az egyik mindig mást, a másik örökké ugyanazt csinálja, mégse túl boldogok. Milutinnak betett Milosevics és a jugoszláv háború, Rumennek pedig egy multinacionális tejüzem, de mindketten kifognak a sorson. Az elõbbi virtigli szocialista vállalati részlegvezetõbõl lesz rövid idõ alatt önellátó gazda, nemzetközi kft. résztulajdonosa, majd ismét részlegvezetõ, de már egy magánvállalatnál. Az utóbbi marad magán tehenész egy nagybirtok árnyékában, függetlenül attól, hogy is hívják a rendszert. Agrárius igyekezetünkben Szlobodan Naumovics és Ilia Iliev, fiatal antropológusok voltak segítségünkre (tanulmányaikat eredetileg a bécsi Institut für die Wissenschaften vom Menschen gazdaságikultúra- kutató programja számára írták).

Ha mindhárom íráson túl vagy, nyájas olvasó, ne gondold, hogy bármit is jobban értesz majd a kelet-európai agrárfejlõdés logikájából. A fenomenológiájából viszont reményeink szerint annál többet. No, isten megáldja kendet!

K. J. M.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.