A huszonhanyadik év

Megérkezek. A régi ház s a kert.

A jó személyzet. Barátok, egyebek.

Kísérőm a szerető szeretett.

Rejtve a Kör. Az egyetlen, a szent.

Lefekszem. Kín az első éjszaka.

Az út szorít még torkot és szivet.

Reggelre nap süt ösvényt, fát, füvet.

Kilépek. Megcsap a friss ég szaga.

Lesietek. Ott áll, ott vár a Fa.

A régi Hely. A választott Helyem.

Madárcsend. Távol repülő zaja.

A kápolnából most lélekharang.

Azokért, akik itt voltak velem.

Vagyok. Vagyunk. S ahogy lesz, úgy legyen.

Minden ég

minden ég

ég a föld és ég az ég

ég a szem

a fül az orr a nyelv a test

a lélek ég

ég a szomjúság az éhség

a szenvedés és a kétség

a születés s a halál is

ég és sohasem elég

aki ezt látja az is ég

akiben nincs vágy az is ég

csak nem tudja már nem tudja még

csak akin minden felgyúlt

a személyiség

a szabadult

míg világít tüzet az olt

mert körülötte

minden ég