Margócsy István e-mailje

e-mail: 2006-01-10.

to: ketezer2@tonline.hu

from: margocsy@ludens.elte.hu

cc: Magyar Napló szerkesztõsége (ha érdekli õket)

subject: Az élmunkás tragédiája

Kedves Barátaim!

Szokásos havi könyvtári lapszemlém során megütközéssel vegyes csodálkozással vettem észre, hogy a Magyar Napló 2005. decemberi számában újra megjelent egy valóban figyelemre méltó szatirikus szöveg az ötvenes évekbõl, az ismeretlen szerzõtõl származó Az élmunkás tragédiája. A közleménynek legfeljebb egy szépséghibája van, éspedig az, hogy e mûvet a 2000-ben mi már egyszer közöltük (1999. novemberi számunkban, 48–53.); a gépiratra Standeisky Éva bukkant rá a Történeti Hivatal levéltárában, megadta lelõhelyét is (a Magyar Napló betû szerint is azonos szövegközlése is ugyanerre a levéltári jelzetre hivatkozik), s rövid bevezetést is írt a mûhöz. Ugyan sajnálatosnak vélem, hogy a Magyar Naplószerkesztõsége nem járt el figyelmesebben; ám fontosabbnak látom azt, hogy így legalább alkalom nyílik kedves hajdani barátunk és szerzõnk, Orbán Ottó levelének közzétételére. Utólag is szeretettel köszönjük Orbán Ottónak, hogy megosztotta velünk emlékezõ ismereteit – mi pedig, az õ emlékének is tisztelegve, nyilvánossá tesszük fontos adatközlését. Egyben szomorúan és tanácstalanul kérdezhetjük: vajon a Kazohiniakiváló szerzõjének még milyen szellemes mûvei lappanghatnak vagy veszhettek oda…?

Sok üdvözlettel

Margócsy István

Budapest, 2000. január 18.

Tisztelt Szerkesztõség!

Késve került a kezembe a 2000 novemberi száma, melyben ismeretlen szerzõ mûveként közlitek Az élmunkás tragédiája címû, Madáchra kacsintó szatírát. A véletlen úgy hozta, hogy tudom, ki a mû szerzõje. Az ötvenes évek közepe táján Keresztury Dezsõ elsõ feleségétõl, Seiber Máriától, a tragikus szafari- balesetben elhunyt Seiber Mátyás zeneszerzõ testvérétõl tanultam – egyébként teljesen hiába – zongorázni. Tõle hallottam egy zongoraóránk során, hogy a “kazo-ember” megírta az élmunkás tragédiáját. “Kazo-ember”-nek Kereszturyéknál Szathmári Sándort, a Gulliver utazása Kazohiniában címû Swift-regény parafrázis szerzõjét hívták. Szathmári több-kevesebb rendszerességgel elõfordult Kereszturyéknál, egyízben magam is találkoztam vele; megkeseredett, sovány, nyúzott arcú ember volt. Szerzõsége még egyszer szóba került ugyanebben a körben. Ezúttal Keresztury Dezsõ beszélt arról, hogy ki mindenkit tettek tönkre az ötvenes évek, és Szathmárit hozta fel példának, aki egy paranoiás rettegésrohamában elégette minden kéziratát, többek közt Az élmunkás tragédiáját is. Mélyen ironikus az a tény, és Bulgakov tételét igazolja az el nem égõ kéziratról, hogy Az élmunkás tragédiája végül is az ÁVO hagyatékában maradt ránk, a filológus utókorra.

Üdvözlettel

Orbán Ottó

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Levél 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.