A kor kihívásai

KIHÍVÁS (SZÓ)PÁRBAJRA

Kihívó: Dr. László Lajos sejtbiológus, egyetemi docens, magyar állampolgár

Kihívott: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt, magyar állampolgár

Kihívás (“kesztyű” a földön): Gyurcsány Ferenc Úr! Ön a 25 éve tartó, s különösen a miniszterelnökségében kiteljesedő ámokfutásával ország-világ előtt szégyent hoz hazámra, a Magyar Köztársaságra. Minden cselekedetével, szavával megsérti, megalázza a magyarság döntő többségét, éljenek azok az Anyaországban, kényszerből a környező országokban, szerte a Kárpát-medencében, vagy bármely kontinensen a Földön, ahova sodorta őket a történelem. Ez önmagában elegendő, hogy alkalmatlannak tartsam még a miniszterelnök-jelöltségre is. Bízva abban, hogy még él Önben a tisztesség szemernyi szikrája, én – a fentebb felsoroltak képviseletében – tisztelettel kérem, hogy szép csendben távozzék a politikai életből. Egyszer és mindenkorra vonuljon vissza, amíg “nyitva áll az aranykapu”. Amennyiben ezt megtagadja, “vegye fel a kesztyűt”, s álljon ki velem a sajtó, s az ország nyilvánossága elé egy élő szópárbajra. Velem, aki hasonló környezetből indult, mint Ön; egy időben hasonlóan részese volt a késő kádárkori Kommunista Ifjúsági Szervezet hatalomgyakorló “elitjének”, mint Ön; ráadásul még a végzettségünk is hasonló, hiszen én biológus diplomát szereztem az ELTÉ-n, míg Ön – tudomásom szerint – biológia-technika szakos tanári képesítést kapott a pécsi Tudományegyetemen. Éppen ezért merem remélni, hogy Ön intelligens módon REAGÁL(!) erre a kihívásra, hiszen én nem síppal-dobbal, s kereplővel, hanem – ahogy Ön kérte – jó-szóval közelítek Önhöz.

Párbajsegédeim:

Balczó András (öttusázó), Demjén Ferenc (dalszövegíró-énekművész),

Kocsis. L. Mihály (író, újságíró), Makovecz Imre (építész),

Papp Lajos (szívsebész), Szörényi Levente (zeneszerző-énekművész)

Fegyverhordozóm: Dr. Várhelyi András (c. egyetemi tanár, a Vitézi Rend főkapitánya)

Én az alábbi fegyvernemekben javaslom a küzdelmet:

1. Életút (CV) bemutatása (erőgyűjtés)

2. Rendszerváltozás

3. (spontán) Privatizáció

4. Felsőoktatás – Kutatás

5. Össz-magyar nemzetstratégia

6. Zárszó

Kérem nevezze meg Ön is a segédeit!

(Szükség esetén egy közel 100 névből álló listát tudok a rendelkezésére bocsátani, amiből kedvére válogathat.)

forrás: http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=47859

Clair Vilmos

Párbaj-codex

Budapest, 1897, részletek.

Előszó

3–4.: Nincsen nemzet a világon, a hol annyi becsület-ügyet intéznének el lovagias uton, mint éppen minálunk, Magyarországon. Ezer év dicsőséges tradicziói, nemzeti függetlenségünk büszke önérzete, fajunk ősi harczias jellege, véralkatunk, szigoru fogalmaink a becsületről s a női eszmény, a melynek még mindig a lovagkor magasztos ideálizmusával hódolunk, mind szinte predesztinálnak minket a párbajra.

Társadalmunk és igazságszolgáltatásunk hiányos berendezkedése is jelentékenyen hozzá járul, hogy ez igy legyen. A társadalom megtagadja a közösséget a férfiuval, a ki megfelelő elégtételt nem vesz a becsületén esett sérelemért. A törvény pedig nem védi meg a becsületet.

Nagyon természetes, hogy míg a törvény nem védelmezi a becsületet, s csak alig bünteti azt, a ki sérti a becsületet: addig a párbajok nemcsak nem fölöslegesek, de szükségesek. Isten mentsen az olyan társadalomtól, a melynek tagjaiból hiányzik a morális sértések iránt való lovagias érzék!

A párbaj története (részletek)

27–33.: A 19. század harminczas éveiben a magyar és osztrák főurak leginkább politikai okokból vívtak párbajokat. Leghiresebb párbaj volt ezek közül az, a melyet wesselényi Miklós báró vívott 1830-ben Wurmbrand osztrák lovaskapitánnyal, a hadsereg akkor legelső vívójával. Wurmbrand nagy sebet vágott Wesselényi izmos nyakán. Mikor az orvosok bekötötték a sebet, folytatták a párbajt és Wesselényi egy hatalmas csapással tőbül levágta Wurmbrand jobb kezének négy ujját. Ugyancsak ebbe az időbe esik Hollaky Ferencz kolozsvári guberniumi fogalmazó kardpárbaja Komáromy György földbirtokossal, Lendvay Mártonné, az ismert szépségü szinésznő miatt. Komáromy súlyosan megsebesült.

A negyvenes években folytatódtak a politikai párbajok. Azonkivül sokat verekedtek a magyar mágnások egymás közt, családi okokból is. (…) Katonatisztek közt is sok párbaj volt, mert akkori szokás szerint minden tisztnek a miatta pretereált bajtársakkal meg kellett vívnia. Görgey Arthurnak, a későbbi vitéz tábornoknak, huszárfőhadnagy korában nyolcz ilyen párbaja volt.

A szabadságharcz alatt szünetelt a párbajszenvedély. Csak egy esetre emlékezünk. Pálffy Albert, a Márczius tizenötödike cz. Lap szerkesztője vívott meg Ányos László iróval, egy krtikai czikk miatt. A párbajban Pálffy elég szerencsésen Ányosnak csak a kalapját lőtte keresztül. A szabadságharcz leveretése után azonban annál több párbajt vívtak, leginkább a nemzet és a magyarság becsületeért, magyar nemes urak és osztrák katonatisztek. Tisza Kálmán egy egész tisztikart provokált a magyarok megsértéséért. A tisztek nevében Gyürky Ábrahám gróf hadnagynak kellett vele megverekednie, a ki jelen sem volt a kihivásnál. Tisza megsebesült. Elek Gusztáv szabolcsi földbirtokos (most honvédhuszár-ezredes) hasonló sértésért egy egész ezred tisztikarát hivta ki. A hires pisztolylövő ellen az ezred a vívómestert állította ki, a kit azonban haldokolva vittek el a párbaj szinhelyéről.

Halálos végü párbajt vívtak 1856-ban Hodossy Imre és Kreith Viktor gróf, a magyar ifjuság akkori vezetői. Hodossy egy erős kardvágással átvágta Kreith hónalj-ütőereit ugy, hogy a szerencsétlen gróf a párbaj szinhelyén elvérzett. Ugyancsak ebben az évben vívtak pisztolypárbajt egy hirlapi kritika miatt Gyulai Pál, az ismert kritikus és Tóth Kálmán, a költő. Tóth golyója Gyulai jobb lábszárába hatolt. (…)

A tragikus végü párbajok még sürübben váltották fel egymást a nyolczvanas években. A sorozatot Majthényi Izidor báró nyitja meg, a ki egy hirlapi támadás miatt Verhovay Gyula hirlapirót pisztolypárbajban mellbe lőtte. … Az 1883. évi megyei restauráczió alatt Ivánka Zsigmond, a hontmegyei ellenzék vezére, egymásután két ellenfelével vív meg; először Majthényi László br. Főispánnal, később Luka Pál t. ügyésszel. Utóbbi párbajában csak egy nadrággombnak köszönhette életét, mely utját állta a gyilkos golyónak. Ugyanez évben Rosenberg Gyula dr., budapesti ügyvéd Temesvár mellett, egy kis erdőben, agyonlőtte Batthyány István grófot, egy gazdag zsidóleány miatt, a kit ő, mint törvényes hitvesét, magának követelt. … Körülbelül ebbe az időbe esnek Mandel Béla földbirtokos és Komlóssy György ügyvéd pisztolypárbaja Nagyváradon, a melyben Komlóssy elesett, valamint Hegedüs Ede törvényszéki biró és Olchváry Pál törvényszéki jegyző párbaja Nyíregyházán, a mely a biró halálával végződött. Az évtized vértelen politikai párbajai közül megemlitésre méltóak azok, melyeket Jókai Mór és Pulszky Ferencz, Istóczy Győző és Wahrmann Mór, Szápáry Gyula gróf miniszterelnök és Ugron Gábor vívtak egymással. (…) Két évvel később Pásztélyi Jenő dr. budapesti ügyvéd agyonlőtte párbajban a sógorát, Literáty Ödön dr. orsz. Képviselőt; Andráskay Gyula tart. tüzérhadnagy megsebesitette Püspöky Gráczián huszárfőhadnagyot; Wahrmann Richárd pedig, néhai Wahrmann Mór fia, pisztolypárbajban mellbe lőtte Széchényi Andor grófot. (…)

* * *

A párbajról általában (részletek, 37–49.)

1. § Párbajnak nevezzük azt a viadalt, a melyet két egyén, segédeik vagy tanuik jelenlétében s ezeknek előzetes és közös megegyezésével előirt feltételek mellett, valamely sértésen alapuló kihivás eredményeképen, ölő fegyverekkel vív.

3. § A párbaj czélja: valamely sértésért fegyveres elégtételt venni vagy adni. A sértett párbajt vív, hogy elégtételt vegyen, a sértő, hogy elégtételt adjon.

4. § Párbajt vívhat mindenki, a kit erkölcsi élete és az ellene vagy általa elkövetett sértés lovagias fegyverekkel való elégtételre minősit, illetve kötelez.

Párbajképes ennélfogva mindenki, a ki a sértések mérlegelésére és megitélésére megfelelő férfias érettséggel bír, illetőle életének férfikorát már elérte és a kit a becsülettel összeférhetetlen cselekmények vagy üzelmek nem terhelnek s ilyenekért jogerős birói vagy becsületbirósági itélettel megbélyegezve nincsen.

5. § A párbaj vagy politikai sajtóvétség miatt elitéltek mindenkor párbajképesek.

6. § A párbajvivó felek egyike a kihivó, a másik a kihivott; ugyszintén az egyik a sértő, a másik a sértett.

A kihivó az, a ki valamely sértésért elégtételt követel, a kihivott, a kitől az elégtételt követeli.

Sértő az, a ki embertársát közvetlenül becsmérli, gyalázza vagy tettlegesen bántalmazza; sértett pedig, a kit bármely sértés ért.

Rendszerint a sértett egyszersmind a kihivó s a sértő a kihivott fél, de vannak esetek, mikor a sértett nem tart számot elégtételre s mint kihivó a sértő kénytelen fellépni.

A sértésről és annak nemeiről

8. § Minden szó, irás, rajz, szándékos mozdulat vagy ütés, mely a társadalmi életben egymás iránt kötelező gyöngédséget, az önérzetet vagy a becsületet támadja: sértést képez.

9. § A sértés árnyalatai és fokozatai végtelen sokfélék. Lovagias felfogás szerint azonban a sértésnek háromféle nemét szokás megkülönböztetni, ugymint

a) az egyszerű sértést

b) a gyalázást

c) a tettleges bántalmazást

11. § A sértés mindig személyes, a melyet nem vehet magára más, mint egyedül az, a kit illetett.

13. § Minden olyan kihivás, a melynek elegendő alapja vagy oka nincs, sértés számba jön. Ilyen esetben a kihivott fél egyszersmind a sértett, a kit – az egyszerü sértésnek megfelelően – csak a fegyverválasztás joga illet.

18. § Ha egy család, testület vagy egyesület megsértetik, annak csak egy tagja követelhet elégtételt.

20. § Ha valakinek több azonos természetü elintézendő ügye van, azokat keletkezésük sorrendjében tartozik elintézni. Különböző természetü ügyeknél a komolyabb ügy elintézése elsőbbséggel bírhat.

* * *

Clair Vilmos: Magyar párbajok Attila hun király idejétől az 1923. év végéig. I–II. Budapest, 1930.

II. kötet 231–232.

Bethlen István gróf és Rakovszky István ügye (1923 október hó)

Nagy feltünést keltett politikai körökben Rakovszky István cs. és kir. kamarás, nemzetgyűlési képviselő éles támadása Bethlen István gróf miniszterelnök ellen. Bethlen István gróf Perényi Zsigmond báró és Ráday Gedeon gróf segédei útján nyomban lovagias elégtételt követelt a harcias ellenzéki képviselőtől, aki a maga részéről Pallavicini György őrgrófot és Beniczky Ödön képviselőket kérte meg az ügy intézésére. A segédek tárgyalásai azonban nem vezettek eredményre, mert Rakovszky segédei arra az álláspontra helyezkednek, hogy amíg a miniszterelnöknek Prónay Pállal szemben fölmerült lovagias ügyét a két fél segédei el nem intézik, addig Rakovszky nem köteles Bethlennek elégtételt adni. Ezzel a fölfogással szemben Bethlen segédei viszont azzal érveltek, hogy a Bethlen-Prónay affért a két fél segédei szabályszerűen befejezték. … Bethlen gr. miniszterelnök segédei ezután várták Rakovszky újabb megbizottait, mindaddig, amig a lovagias ügyekben szokásos várakozási idő letelt. A miniszterelnök segédei erre egyoldalú jegyzőkönyvet vettek fel, amelyben kijelentették, hogy Rakovszky új segédei nem jelentkeztek, s ez alapon az ügyet Bethlen István gróf részéről, elintézettnek nyilvánítják.

Kategória: Archívum  |  Rovat: ÖV ALATT  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.