Versek

Víz

A víz szigorú, szép törvénye, hogy
földönfutóként felemelkedik,
nem mint az ember, a család. Hogy céljait
nem tervezi, nem menti. Hogy befagy
a hidegre, párolog a melegre. Hogy
hûs halakat visz, betegségeket.
Harsog vagy nagyvárosban tekereg,
a tükrében fa, ház, égbolt ragyog.

És tisztít, felfrissít, vályú fölött
ha görnyedünk, ha bújunk, ha futunk
szerettünk karjába, hol nyomorult
pincékben fut a patkány is. Hogy erõt
vesz rajtunk. Hogy domborul a napon,
szigorú, szép törvényei szerint.

Fekete-tengeri szonettek

Tenyér

A tenger – mondjuk, miközben a szél
arrébb lökdösi, s ahányszor nyitott
tenyerét kinyújtaná, elhessenti
újra. Egy nap vagy más napok:
a kórus ugyanazt a tételt zengi.
Egy esküvõrõl tompa hangok, fények,
kóbor kutyák laza csoportjai.
Az éjszakát mintha ingatagul
tûzték volna az égre, rossz a méret.
És amögött? Csillagok meztelen
ficánkolnak tündöklõ gyûrûben,
és ezüst balsorstól telik a hold.
Az ár húzásán túl van valami,
amit a víz a levegõbe old.

És a kis barna békák úgy potyognak
a tóba, mintha lépteinkre. Csönd van.
Makk a földön, hullanak hangtalan
és súlytalan a levelek. A fákat
a tenger rázza csak, a láthatatlan,
sötét és eltûnt városok hona.
A tengermély forgalom pergamen
épületek között araszol a
bulvárjain, de itt csak az idõk
elõtti pillanat. Feszes a tó tükre.
A közelben a tenger hallgatag.
Víz és víz. Akkor rugaszkodik el,
csobban a béka, és az idõ úgy dalol
egy pillanatra, mintha mindörökre.

FORDÍTOTTA MESTERHÁZI MÓNIKA

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.