Fékönnyű szonettek

Mák

Mákot darál a nagy hajókürt,
Kürtõben száll a napi jóltûrt
Bántás: téglákra indigó ült,
A fûtés húzza benn a lóbûrt.

Karcer, feketére vakolva,
Pereg az égett búzakorpa,
A kócos árnyhaj kósza korma.
Te csak ülsz mész-falú akolba,

Székedtõl két lépés a kémény,
S hogy mi lakik annak sötétjén,
Mégsem sejted: sakkozol itten.

Ha rálépsz a sötét mezõre,
Mégis, mintha borzadna bõre:
Hõköl a ló, a bábu szisszen.

 PONTY

Gõz-kontyát a konyha kioldja,
Úszik a répa méla pontya,
Kis keszege; fedõk kolompja
Imbolyog s fenn a fényfa lombja.

Pezsgõfürdõben bugyborékol,
Hûsöl a hús, a zsiradékból
Ki sem látszik; a tészta félholt,
Puhány és nyirkos teste ímhol.
Megindul most a nyál patakja,
Fogsorod a párát harapja,
És fel-le jár a giga liftje.

Mohó olvasztár a kohóban:
Lesed az izzást, vársz, no, jól van,
Azért csak enni fogsz ma, dafke.

 Pancs

A kád, a víz ma csupa zsongás,
Nem piszkosul, nincs az a golyvás,
Sömörös test, az a gomolygás,
Mi elszinezné: hisz ma oly más!

Sok kicsike kristálya cincog,
Lám-lám, pamat felhõcske sincs ott,
Kavarja bármi mancs e puncsot,
Biz a víz a mocskon ma kuncog.

Nem pancsolódik csonka rüszttõl,
Mint csõtörés után, ha prüszköl,
Mosdóba rozsda-vért köhögve.

Nem lehet bírni vele, villog,
Meg se látszik színén a billog:
Nézhet majd, ha csõben pörög le.

 Meny

Két dolog van: amit a meny hall,
S mit elhallgat a néma menyhal,
Ez a kettõ futkos, mig elhal
Radiátor csövén: ez ein fall

Für zwei, mint a tévémesében,
Az izmos kinyomozza szépen,
A dagi meg feszít a képen;
Ne kutassunk utána mégsem!

Így van rendjén, a ház beissza,
Csak éjjel párologja vissza
A vér-(kékvér-)adást az ablak.

Sírva babrál a meny a késsel,
Vacsorára menyhal: ne késs el!
S a házi szcénák szárnyra kapnak.
ZÚZA

Odafelé a Hold csörömpölt,
Visszafelé a Nap zörömbölt,
Mindkettõ egy pohárba hörpölt;
Elõttük én: tál zúzapörkölt.

Mert bizony így, megzúzva-törve
Hullunk marjult bádogvödörbe,
Sok nem szabványméretü törpe,
Tömpe orrú óriás: köbölre.

Jószerencse, finom leveske,
Síkos kence és fûlt kemence
Csak tataroz, a porka romlást

Meg nem torpantja, sem odázza,
Hart ist das leben, lében ázva
Szitkozódunk csípõst, gorombást.

 Cirka

Reggeltõl estig Szív az utca
(A város képén kis bajuszka)
Odaúszva vagy visszakúszva,
Megjárom én egy kurta szuszra.

Szívbajuszon árnyak a sörték,
S cirkok: az utcát most pödörték;
Cirka öt kila lámpakörtét
Gyûjthetsz póznáról (nem ökörség!).

Visz a szív, és dobog az aszfalt,
Lesöpörték, mint kártyaasztalt:
Üvegben dinsztelt körte fénye.

Koptatom itt a puszta flasztert,
Körém lakják feszt e falansztert,
De dunsztom sincsen, hogy mivégre.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.