Versek

a régi mestereknek

valamit tényleg tudtak a szenvedésrõl,
akik egy életképen vélték felfedezni,
a testek közül kimetszett hiányban.
egy csendélet lehet még épp olyan,
mint a kibeszéletlen szomorúság,
az öntudat göcsörtös léceibõl tákolt,
szálkatapintású emlékezet.

mindegy is, csak ne egy test legyen.
csak lehessen közöttük valami mozdulatlan,
és lehessenek köztük meg nem írt viszonyok.
ne legyen titok, hogy nem akartuk így,
hogy másokéról mégis hallgatunk,
pedig emberként nem szenvedhet az,
kit egymagában feszítenek meg.

a narancsokra nincsenek szavak

a narancsokra nincsenek szavak,
csak ott vannak, mint por a lámpafényben.
megfulladsz, hogyha fürödnöd kell bennük.
még ha koszos lennél, élveznéd a szégyent,
vagy megköszönnéd, hogyha enni adnak.

ahhoz, hogy megbecsüld, fel kéne becsülhesd.
hány gyümölcsért kaphatsz vissza egy napot,
hányat kell vegyél, hogy egyet elvegyenek.
hány mondatot érdemel még az árfolyam,
és miért olyan nagy baj a vitaminhiány.

valaki úgyis megszán, még örül is neked,
olcsóbban kapott, mint ha érdekelnéd.
a présgépbe bármi jó, régóta tudod.
és csak reméled, hogy nincsenek szavak,
vagy hogy mindenki más nyelvet beszél,
a tiedben pedig nincs olyan, hogy hála.

tudni kell

I.

mikor a rekortánon zihálva
pattanó halánték-erekkel elterülve
elõször érzem mint a sebzett állatok
hogy az álom csupán elõszoba
s látom a perceket elgurulni
mint az elszabadult stafétát

és csak fekszem ott
a megmaradás vágyával
mint a tömb amirõl éppen
a felesleget faragják

nem tudok semmirõl
csak erõt gyûjtök
mint akinek még dolga van

és mert nem tudok
nem tudom azt sem
hogy van minek megadnom magam

 II.

amikor betoltak a szúrós fény alá
a pislákoló folyosóról
átemeltek a hideg asztallapra
mire is gondoltam akkor
arcomon a gázízû maszkkal

csak feküdtem ott a mûtõasztalon
és mit tehettem ellene
hogy felhasítsanak
a tudat hidegebb mint a penge
ami hidegebb mint az asztal

mire is gondoltam akkor
mikor magamhoz térített a fájdalom
az emlékeimben nem találom

csak a varrat helyét tapogatom
esténként az ágyon elterülve
míg el nem nyom az álom

 III.

amikor betolnak a szúrós fény alá
és elõször érzem mint a sebzett állatok
hogy az álom csupán elõszoba
arcomon a gázízû maszkkal
mire is gondolok majd akkor

a megmaradás vágyával
magához térít majd a fájdalom
csak erõt gyûjtök akkor
mint akinek még dolga van

mire is gondolok majd akkor
ha látom magamat elterülve
ha lesz minek megadnom magam

Kifosztva, boldogan

Mikor a kád szélén mélybarna hajad
szálát megláttam, huszonöt centi örömöt
– egész úton megülhette a vállamat,
míg a fürdõvizemben kikötött –,
a táskámba rejtett hajszál jutott eszembe:
hogyan csempésztem át a másik kezembe,
s hogy ha elveszíteném, már itt az újabb.

(Hogy miért hiszem, hogy más is van rováson,
hogy az egyetlen normális szomszéd élete árán
történt. És nem hagyott alább a lelkifurdalásom,
hogy miattad nem mentem el a temetésre,
hogy lássam a szomszéd testét kiterítve,
ahogy a boncasztalon, vagy ágyában a szívroham után,
pedig a hírrel rám nyitottak ajtót,
s hogy veled az a hideglelõs boldogság vár rám,
ami a kényszergyászolóra, ha végre hazamehet.

Mintha az a nõ, majdnem a rokonod,
bosszúból esett volna kómába s halt volna meg
két napra rá.) Talán anyámé, szaladtam be hozzá,
mert az apámtól kapott betegséggel fekszik,
amit talán épp ekkor kaptam el.
Az utolsó alkalom, hogy a láz levert.
– Az õ haja rövidebb. A nõvéremé meg más színû.

(És úgy gyógyultam fel a kórból,
ahogy a sorokban elcsúsznak a rímek,
s ahogyan belõled azóta sem tudok.)

A lefolyóba veszett, mire visszaértem.
Kifosztva üldögéltem az ágyon, fogyott
ízed a számról, számoltam a perceket.
Másnap, míg újratöltöttem készleteimet,
fel-felrémlett a szomszéd kiterített teste,
a majdnem-rokon, a betegek, akiket láz borít.
Ereszkedett le ránk az este. Én tudtam:
Istentelen, hogy boldog vagyok. Szinte felháborít.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.