/k/örök Éva körül?

(öreges dülöngélő ballada-féle)

P. Évának

húszévente egy-egy körrel beljebb?…
te talán örökifjú vagy, de nekem
túl hosszú már két emberöltõ!…
| egyre lassulva keringek körötted,
akár lapult, álomõrzõ Plútó
felé, alig fénylõ Napja körül;
közénk szürkül fékezõ grafitrúdként
a csordogáló s kilúgozó Idõ…

ha végig ily ütemben haladok,
lassan leragadok az utcaszélen!…
házad és kerted onnan vizslathatom,
bár szítja szalmalángom ölelésed…
(ölsz vagy ölelsz kacér mosolyoddal?)
| de már lelassult a hév rég bennem!…
csak a vágy és nosztalgia lüktet
áramló idõfolyam örvényében

közelít-e minket a tapasztalat?
s régi, tiszta szenvedély születhet-e
újjá? | vagy hamu piszkít be parazsat?
belépünk-e a harmóniakertbe?
avagy sodródunk tovább, mint tört ágak
a porban, elszáradva és megrágva…
bírjuk-e megbékíteni a morzsoló-
senyvesztõ idõt magunkban s egymásban?

Ajánlás

Hercegnõ, öreg lovagod újra
ébresztgetné magában régi lángját:
ne gyúlj azért túl nagy haragra, ha
túlfénylik szemében a régi ábránd!…

Érzelmes távirat

P. É.-nak

Már talán meggondolásból visszakozol a közös terv
megvalósítása és közös, más egyéb álmok elõl, ám
mégis: én nem tehetnék már ilyet, minthogy csupán ez a
halvány ábrándozás éltet már a mélypont fölött csak.