Amerika Hangja

Hogyan lehet megválasztani Jaruzelskit anélkül, hogy rá szavaznának?
(Június 23.)

Az ország el akarja kerülni a polgárháborút. Viszont nagyon nem akarnak Jaruzelskire szavazni, és fogékonyak az olyan javaslatokra, melyek arról szólnak, hogy a feladat miként oldható meg enélkül. Jaruzelski csakis akkor hajlandó elfogadni a jelölést, ha a választók megerõsítik pozíciójában, akkor is, ha a kommunisták és szövetségeseik sorai közt lesz, akik elpártolnak. Bush elnök közeljövõben esedékes látogatása elõtt a helyzet képlékeny és nagyon kényes.

A Szolidaritás vezetõinek többsége – akikkel a napokban beszéltünk – eltérõ mértékben ugyan, de meg vannak gyõzõdve az alábbiakról:

A) Ha Jaruzelskit nem választják elnökké, komolyan fennáll a polgárháború veszélye, és a legtöbb forgatókönyv szerint a Szovjetunó nagy valószínûséggel, ha vonakodva is, de brutálisan beavatkozik.

B) A kampány alatt a Szolidaritás minden jelöltjének kötelezõ volt nyilvánosan megígérnie, hogy nem szavaz Jaruzelski elnökségére.

C) A kormánykoalíciónak megvan a többsége Jaruzelski számára. Úgy negyvenen-ötvenen A ZSL (Parasztpárt) és az SD (Demokrata Párt) tagjai közül, valamint a párt keményvonalasai várhatóan ellene szavaznak vagy tartózkodnak a szavazástól, hogy megbüntessék õt a pártnak a választásokon elszenvedett megaláztatásaiért.

D) Noha nem foglalták írásba, a Kerekasztal hallgatólagos megegyezése volt, hogy szabad választás útján a Szolidaritásé lesz a Szenátus, és hat éven át Jaruzelski lesz az elnök.

Most megy a sopánkodás, egyes Szolidaritás-párti szenátorok azt mondják, ha meg kell védeniük a hazát, Jaruzelskire szavaznak, még akkor is, ha ez a valójában még el sem kezdõdött politikai karrierjük végét jelenti.

Tegnap este vezetõ Szolidaritás-párti törvényhozókkal – nevük maradjon homályban – együtt vacsoráztam, és egy követségi levélgyufa hátuljára pár számot firkantottam. Beszámoltam nekik arról a nyugati gyakorlatról, amely „head counting” néven ismeretes (ez nem más, mint a szavazás elõtt a várható eredményt nem pusztán a pártpreferencia alapján mérlegelõ becslés). A levélgyufán végzett számítás szerint a Szejmben és a Szenátusban összesen 560 mandátum van. Ebbõl a kormánykoalícióé 299 hely, a Szolidaritásé 260, illetve egy független. Az elnök megválasztásához a két, vegyes összetételû ház legalább kétharmados jelenléte szükséges. A jelenlévõk többségi szavazással választanak elnököt. Vagyis ha viszonylag sok képviselõ beteg, vagy más okból nem jelenik meg, a szavazás még mindig megtartható, és a kormánykoalíció többsége akár akkora is lehet, hogy csak a pártfegyelemtõl való jelentõs eltérés akadályozhatná meg Jaruzelski megválasztását. Így a Szolidaritás jelen lévõ képviselõi és szenátorai bátran tartózkodhatnak a szavazástól.

Beszélgetõtársaim azzal váltak el tõlem, hogy a számok igazán érdekesek, ám nehéz lesz elegendõ embert rávenni arra, hogy távol maradjon a szavazástól…

A helyzetet csak bonyolítja, hogy Bush elnök látogatása miatt sürget az idõ. Eredetileg július 5-ére tervezték az elnökválasztást, de ez végül meghiúsulhat, az újonnan megválasztott képviselõk ugyanis súlyos vitába bonyolódtak az új Szejm bizottsági elnöki posztjainak elosztásáról. Kisebbségi pozíciója ellenére a Szolidaritás egyenlõ számú helyet követel magának. Az elkövetkezõ két napban Jaruzelskinek és Rakowskinak a Varsói Szerzõdés bukaresti csúcsértekezletén kell részt vennie „pont” Bukarestben. Jaruzelski fölhívta ugyan Gorbacsovot, hogy megkérdezze, nem halaszthatnák-e el a csúcsot, de Gorbacsov erre állítólag azt válaszolta, hogy a Varsói Szerzõdésen belüli feszült román–magyar viszony miatt erre nincs mód. Jaruzelski úgy érzi, meg kell jelennie annak érdekében, hogy a varsói szerzõdésbeli szövetségeseinek bizonyítsa, ura a lengyelországi helyzetnek. Ennek következtében az alábbi lehetõségek adottak: Jaruzelskit vagy épp Bush elnök érkezése napján választják meg (ami kevéssé valószínû, hiszen ez a nap vasárnap), vagy elhalasztják a választást, és Jaruzelski még a régi minõségében, az államtanács elnökeként fogadja õt.

Megjegyzés: Valószínûleg kevés olyan alkalom akadt eddig, hogy egy amerikai elnök a jelenlegi lengyel viszonyoknál képlékenyebb és gyorsabban változó politikai helyzetben látogatott el egy országba.

Beszélgetés Kiszczak tábornokkal
(Augusztus 11.)

Kiszczak tábornok arra kért, hogy ma hívjam fel, és meglehetõsen riasztó beszámolóval szolgált a jelenlegi politikai helyzetrõl. Elmondta, hogy a Szolidaritás legújabb ajánlata – hogy tudniillik a (Kommunista Párttal hivatalosan szövetséges) Parasztpárttal és Demokratikus Párttal koalícióra lépve átvennék a kormányzást – elfogadhatatlan a hadsereg és a rendõrség fõtisztjei, illetve a csehek, a k. németek és a szovjetek számára. Azt mondta, kész arra, hogy tervezett új kormányával kemény hónapok elé nézzen, ha a gazdasági reformok nem szolgálnak az ellenzék teljes megelégedésére. Megjegyezte, hogy Wałęsa hivatalosan és többször is megígérte neki, a Szolidaritás támogatja elnöki jelölését, de most váratlanul ellenezni kezdte azt, hogy miniszterelnöknek jelöljék. Kiszczak erõteljesen célzott arra, hogy „Lengyelországban mindenki” azt gondolja, a Szolidaritás nyugati parancsra és befolyásra cselekszik.

Válaszul megerõsítettem, hogy támogatjuk a Kerekasztal-megállapodást, és visszautasítottam, hogy az Egyesült Államok sugallta volna a Szolidaritás legutóbbi taktikai lépéseit. Közöltem, hogy a kormány összetételét lengyel belügynek tekintjük. Kiszczak beszámolt Gorbacsov jövõjére vonatkozó, meghökkentõen borús nézeteirõl is a Szovjetunióban. Azzal a határozott benyomással jöttem el, hogy Lengyelország igen súlyos válságidõszak felé tart…

Kiszczak azt mondta, Jaruzelski nógatására elvállalta a kormányalakítást, miután Malinowski és Baka egyaránt csakis nagykoalíció esetén lettek volna erre hajlandók. Kiszczak elmesélte a Kerekasztal-tárgyalásokon, illetve elõkészítésükben játszott szerepét, és elmondta, hogy Wa³êsa tanúk elõtt háromszor is megígérte neki a Szolidaritás-képviselõk és -szenátorok szavazatainak 60–80%-át. Nem volt képes megtartani az ígéretét. Most Wa³êsa nem reagált arra, amikor Kiszczak telefonon megbeszélésre hívta, és hirtelen kijelentette, ellenzi Kiszczak miniszterelnökké jelölését, valamint megerõsítette, hogy a Szolidaritás koalíciót kíván alakítani a ZSL-lel és az SD-vel.

Kiszczak csípõsen megjegyezte, csodálkozik az ellenzék jelenlegi álláspontján, amelyet õ a Kerekasztal-tárgyalásokon kötött megállapodás megszegésének tekint. Az ellenzék eufórikus hangulatban van, és Kiszczak attól tart, olyan hibát követnek el, amely felborítja a kényes, sõt nagyon kényes lengyelországi egyensúlyt. Biztosan tudja, hogy a Belügyminisztérium és a Hadügyminisztérium 100 vezetõ beosztású tisztviselõje találkozott, és komoly félelmüknek adtak hangot a jövõbeni fejlõdéssel kapcsolatban. Most minden gyors változás súlyosan ártana a Kerekasztal-megállapodásnak. A párt veteránjainak legalább fél, de akár két évig is eltarthat, mire megszokják, hogy hangos és bíráló ellenzékük támadt. Kiszczak nagyon aggódik a fenyegetõ politikai sztrájkhullám miatt. Már csak egy apró lépés választ el attól, hogy az embereket az utcákra vigyék, annak pedig beláthatatlanok lennének a következményei. Kiszczak 44 éven át volt hatalomban, és tudja, milyen tragédiák szakadhatnak Lengyelországra, és mit jelenthetnek az újabb ilyen eseménysorok.

A cseheket, a k. németeket és mindenekelõtt a szovjeteket aggodalommal tölti el a lengyelországi eseménysorozat. Figyelembe kell venni a véleményüket. Nem a katonai beavatkozás a probléma. Lengyelország 40 milliós nemzet, a gazdasága törékeny. Ha a szovjetek 2 millió tonnával csökkentik az olajszállítmányukat, illetve 100 000 tonnával a gyapotot, vagy akár a vasércet, ezzel elviselhetetlen nyomás alá helyeznék az országot. Kiszczak erõsen pártolja a privatizációt, továbbá a munkások részvényessé válását a vállalatokban, de Lengyelország gazdasági talpra állításához idõ kell. A Nyugat nem fog etetni 40 millió lengyelt. Kiszczak becslése szerint a jelenlegi lengyel termelésnek mindössze 7 százaléka versenyképes a világpiacon.

Lengyelországnak elõre kell lépnie, folytatta Kiszczak, és ez a feladat annál sürgetõbb, mivel egyre bizonyosabb, hogy Gorbacsov bajban van. Kiszczak nemrég járt a Szovjetunióban. Azt mondja, a gazdasági helyzet rohamosan romlik. A pere­sztrojkát mindinkább kudarcnak látják… Ha Gorbacsov megbukik, a következõ kormány nem lesz liberálisabb. Lengyelország új intézményeit gyorsan létre kell hozni.

Világos az üzenet, miszerint ez idõ tájt a Szolidaritás-kormány nem elfogadható, de számos minisztériumot szívesen átengednének neki. És benne volt az alig leplezett kérés, hogy az Egyesült Államok fogja vissza az ellenzék hatalomra törését, ami valószínûleg most nem is állna módunkban, még ha próbálkoznánk is vele. Tartok tõle, hogy az élelmiszerhiány és az áremelkedés kiélezte a helyzetet, és mindkét oldalon szükség lesz a higgadtabb szereplõk erõfeszítéseire, hogy elkerülhetõ legyen a beláthatatlan következményekkel járó válság.

Fordította Nagy Mónika Zsuzsanna

Részletek John Davis, varsói amerikai nagykövet 1989-es távirataiból.
Forrás: Making the History of 1989http://chnm.gmu.edu/1989/items/show/378 és http://chnm.gmu.edu/1989/items/show/401

Kategória: Archívum  |  Rovat: ÖV ALATT  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.