Versek

Óvom magamtól

Nincs ízlése a kendőzetlen múlthoz.
Eltitkolni mindent, náluk ez szokás.
A rosszkedv felhője szürke esőt hoz,
Ernyőt tart fölém a polgári származás.

Én nem vagyok kuplerájok lakója,
Tudja jól, mert a városi rét
Széles sávját áldással teleszórta
Ápolt kezem. Úr vagyok és kimért.

Nem becézzük egymást. Hogy szeressem
Nem sejti, ahhoz Õ túl gyerek.
Nőmnek hívom. Bizonyos értelemben
Óvom magamtól. Beteget gyógyszerek.

Mit szeretnél?

Mit szeretnél? Ezt a kórt, ezt
Szeretnéd? Elmúlik három, elmúlik
Fél négy, a hajad meg nő a
Halál után. Vagy férfi, mint a körmöd.
A kór túl szűk, nem férsz bele. Épp
Ideje, vedd tudomásul. Kit? Magad.
Mi nő még a halál után? A múlt,
Az a tarkónkra, helyünkre nő. A helyem
Nem találom évek óta, felteszem
A rossz kérdést, egy rossz lemezt, ilyen
Hülyeségeket, egy tál levest még előtte,
Hogy szeret, szeretkezünk, miért ne
Csinálnánk? Egymással, együtt,
Még mennyi hátra? Elfelejtjük.

A helytartó

látszik a fején: ítélete tiszta.
ítélete: mint a gomböntő kanala.
Rómát kapta, mert
minden út oda, ítélete
tiszta és rendezett provincia.

gyerekkorában gombostűre
ültették, hogy fájjon a hája,
gyerekkorában megkínozták,
szőrös, puha testű állatot,
gyerekkora az első próbák.

felnőttkorában elváltozott a hold,
ítéletétől ragyogott a
provincia. szép, széles utcák,
ápolt, finom testű nők.
családtagok helyett rabszolgák.

A kórházkerten át

kezem közé vettelek,
gyámolítlak a hosszú úton,
ne érezz soha ilyet:
kettőnk közül én a beteg
Te a betegebb. nyárfasor
visz a kórházhoz, belelátsz
a társaságba, az épületen át

fegyőrökkel körbevett tisztás,
ott veszik ki a szerveket,
nem tudni kik, nem tudni
minek, egymás után a szép
szerveket.
Te a betegebb.

Városalapító

betűkkel átitatott város,
nyelvi területre tévedt
a városalapító. fontosak
az első tévedések, mondja
a kinevezett helytartó.

Columbus jut eszükbe,
a megkerült Indiák. hogy
kerülhetett meg, ami
soha nem veszett el?
mint a tárgyak, úgy.

a nyelvvel térítenek itt,
a nyelv az elsőszámú hit.
a papírra jegyzett betű:
markáns ítélet. a meggyónt betű
rávilágít: hol nem élet.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.