Jelena, én zöld szemeim fele
Aznap, hogy forradalom tört ki Bécsben,
Mi ketten a megtalált Jelenával
Valahol az Alföldön vonatoztunk,
És négy zöld szem lett a történelem.
Ki gondolta akkor, hogy átviharzik
Pestre is a gyújtogatók keserve,
S abból főznek száz éveken keresztül?
Két zöld szempár volt a történelem.
Újszászon lett világos: Jelenám majd
Harciasan szaval a kultúrotthon
Színpadán, én ajkára verset írok,
S enyém lesz a hirdetési rovat.
Miféle deszkákon kallódtál eddig,
És mért hagytál hülyeségeket írni,
Kérdeztem volna tőle, mégse mertem,
Egyre gyorsabb s rövidebb lett az út.
Beelőztük a pesti forradalmat,
S bár már szeles, ideges volt a város,
A közügyek érdektelenné váltak.
Mikor kukákat kezdtek borogatni,
Már négy zöld szem volt a történelem.
Vidámház
Éjszaka a Vidámházban
Három évre való lány van
Három fiút ünnepelnek
Megsiratnak megtaposnak
Elüldöznek elengednek
Ők se tudják mit csinálnak
De utánuk sose mennek
A Vidámház parkettája
Sírással lett körbeállva
Három névre mocskolódnak
Gyűlölködnek kergetőznek
Soha többet soha jobbat
Három babát megszurkálnak
Megaláznak megtaposnak
Az egyik lány megöregszik
Minden szarral összefekszik
A második büszkesége
Férje van és tele méhe
A harmadik kerek alma
A negyedik szül meg téged
Ma éjjel még elkaparna
A Vidámház alja ropog
Alulról az ördög kopog
A parketta alatt tűz ég
Fojtsd a lángját szívd a füstjét
Jobb lenne tán kivesszőzni
Vagy fölhívjuk kergetőzni
Mondjátok lányok mi legyen
Elengedtük kanjainkat
Kikacagtunk leúsztattunk
Mindennemű holtomiglant
Kanjainkat elengedtük
Jobb nekünk itt sírni együtt
Hejj öregszünk hejj csalódunk
Sírdogáljunk veszekedjünk
Hajnalban a vidámházi
Seregletbe füst szivárog
De még táncolnak a lányok
A szívekben jég verekszik
Alulról a tűz igyekszik
Ugye lányok ugye tiszta
Nem jönnek ők soha vissza.