Mestyán Ádám – Méreg

 

A pesti tél mérgei kicsi adagokban
ürülnek ki a szervezetemből.
Az egyensúlyra vigyázni kell.
Földes lett a háta, aztán megfordult,
drága, hazudj csak magadnak tovább.
Hangos női cipőkopogás: ez a
tavasz, ez az újabb átmeneti hazád.
A Bois de Vincennes bokrai
fátyolozott futóknak rügyeznek,
száll a múlt kenderszaga.
Minek gondozzam a testemet?
Minek trenírozzam az emlékezetet?
Mindig az észrevétlenség ül diadalt.
Mindig az győz, aki nem felel.

Dobog

Nincs benned mostanában szánalom,
naponta elvakarsz egy pattanást.
Ha nem gyakorlod a beszédet,
a hangodból kiveszik a mélység.
Hinnéd-e, hogy soha nem gondolt rád?
Elhinnéd, hogy nem szeretett soha?
Van, hogy a vér nem kapcsol össze,
csak kihűl és bordásra dermed.
Játsszuk azt, hogy jégvarázslat,
és jégkirálynő a nagymamád,
képzeld azt, hogy te is jég vagy,
lovaid vérbe fagyva hajtanád.
Hát így. Mert egyszer el kell innen
menni messze és a messze-ből
még messzebbre, a még messzebből
egész addig, amíg csak a szem ellát.
Képzeld azt, hogy nem egyedül suttogtál.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.