Nemzeti egység

1. PRO PATRIA!

(1928)

Hős barátok emlékének szentelt lakománkon régen múlt idők magyar élete, régi magyarok tisztes szokása elevenedik meg képzeletemben. Eszembe ötlik a pogány magyarok halottkultusza, a nyitott sírnál lezajlott halotti tor s a nagyok, kiválók, hősök tiszteletére évről-évre megült emléktorok szokása. A torlás egykor szent áldozat volt. Elhalt ősök és hősök varázshatalmú szellemét igyekeztek vele kiengesztelni s a jövőre támogatásukat, pártfogásukat megszerezni. A szent szertartást áldozati lakoma – áldomás – fejezte be, hol a hős emlékének idézésével, tetteinek költői előadásával buzdították utódait, barátait, példája követésére. A keresztény hit befogadásával a pogány halottkultusznak és szellemtiszteletnek vége szakadt, de az elhaltak emlékének tisztelete tovább élt és él ma is. Hősök torára gyűlünk mi is évről-évre, hogy halhatatlan lelkük nagyságáról és példaadó tetteikről elmélkedve, bátorságot, buzdítást, erőt merítsünk a szebb magyar jövőért vívott nehéz küzdelmünkben.

Hősökről beszélek, de nem köznapi értelemben, mert a mi barátainkat – meggyőződésem szerint – nem bátorságuk, nem is haláluk módja és színhelye avatta hősökké, hanem lelki alkatuk és életfelfogásuk. Hiszen ő rajtuk, bennük mi sem volt abból, amit a köznapi életben hősiesnek nevezünk. Kedves, jó barátok, finom társalgók, buzgó tisztviselők, tisztes ügyvédek voltak, s távol állt tőlük minden felesleges vitézkedés, minden hősies póz. A háborúban is csak azt tettek, amit annyian mások barátaink, testvéreink közül. Íróasztaltól kelve fegyvert fogtak, s a parancsszónak vagy lelkük sugallatának engedve, harcba szálltak. Nem hősködni akartak, csak kötelességüket teljesíteni.

De éppen ez a magasabb rendű kötelességérzet, az állampolgári és hazafiúi kötelességek hivatásszerű felfogása és gyakorlása, nagy eszményekért: a hazáért, királyhűségért és magáért a kötelességért való lelkesedésük avatja őket sok ezer társukkal együtt a nemzet és a magyar társadalom szimbolikus hőseivé, mert hős az, aki ideálokért lelkesedve, a közérdeket saját kényelme és érdeke ellenére is hivatásszerűen szolgálja. Ez a hősies munka és küzdelem avatja emberré az embert. Ily hősi munka és küzdelem vár mireánk is, ha most utólag méltók akarunk lenni az ő barátságukra, és fel akarjuk emelni elesett nemzetünket a nagy mélységből, hová a sors kegyetlensége taszította.

Szálljunk magunkba az emlékezés óráján s nézzük, képesek leszünk-e erre a munkára, fel tudunk-e emelkedni a mi kedves barátaink lelki magaslatára. Az önvizsgálat eredménye – sajnos – nem lesz nagyon kedvező. Sok biztató jelenség mellett súlyos betegségek tüneteit látjuk terjeszkedni. Az emberi életet megszépítő tényezők, az eszményért való lelkesülés és az elhivatottság érzése, a sötétnek mondott középkor nagy szellemi öröksége már-már veszendőbe megy. Két nagy betegség vette fel a harcot velük. Az egyik nyugatról jött és elementáris erővel ejti hatalmába a téveteg lelkeket. A másik ősi, keleti betegség, a foglaló magyarok hozták Ázsia pusztáiról. A materializmus, az anyagiasság és testiség tetszetős szavak mögé rejtett romboló elmélete, a kultúra csúcspontjának vélt technikai haladás, a gépkultúra árnyékában bontakozott ki. A tunya szemlélődés és vértelen ábrándok álomkórja a nagy rónán heverésző pásztorok lelkéből sarjadzott. S e két betegség eredőjeként felüti fejét a harmadik – tán mindannyi közt a legrosszabb –, a szkepszis, a mindent ócsárló, rosszindulatú és meddő gáncsoskodás.

A materiális világnézet s vele az osztályharc történetietlen, ezért merőben hamis ideológiája észrevétlenül belopakodott a magyar leiekbe, s még ahol politikai értelemben küzdenek is ellene, győzelmesen ütközik ki a frázisok tömegéből. A munkanélküli vagyonszerzésre, mások legázolásával is érvényesülésre törekvők, pusztán anyagi célokért dolgozók idegemésztő lázbetegsége mind fokozódó erővel pusztítja társadalmunk szervezetét. Baktériumai már a magyar középosztály testébe is behatoltak s a legjobb úton haladnak, hogy ezt a nivelláló, minden ellentét eloszlatására hivatott társadalmi réteget teljesen megsemmisítsék. Az ö munkájuk eredménye az önzetlenség és a becsületes munka lekicsinylése, a hivatali és iparos munkának tiszta bérmunkává süllyedése, a régi tisztes kereskedelem háttérbe szorulása a nyerészkedő közvetítés mögé, hívatlanoknak politikai és gazdasági pályára tódulása és közéletünknek annyi más baja. E baktériumok műve az a rettentő rombolás, amit a konjunkturális elhelyezkedések járványa középosztályunkban nem régen szemünk láttára végzett el, s az ő művük az osztályharc elméletének lassú, de fokozatos térhódítása. Való hivatásuktól eltévedt dilettáns politikusok egyéni érvényesülésért vagy feltűnési vágyukban éket vernek a nagybirtokos és a kisgazda, a gazda és az iparos, a tisztviselő és az adózó polgár, a katona és a dolgozó nép, a szellemi és gazdasági kultúra, a magas műveltség és a népművelés exponensei közé. A társadalmat bomlasztó nagy történeti és világnézeti ellentétek kiegyenlítése helyett új, kisszerű és mesterkélt ellentéteket konstruálnak. Harcoló, küszködő osztályokat igyekeznek teremteni, osztályharcot szítanak az egységes magyar társadalom keretében s annak történetileg kialakult rétegeiben.

A nyugati betegség romboló munkája mellett tovább működnek a mi régi betegségünk kórokozó csírái. A nagy háború és a nyomában járó katasztrófa még mindig nem tudott valamennyiünket kigyógyítani az „Extra Hungariam”, a magyar glóbusz ernyesztő betegségéből. Még mindig vannak, akik a magyarságot látják a világ központjának, s a múlt dicsőségén ábrándozva, frázisokkal és fantasztikus szövetségek délibábkardjával kívánnak harcba indulni Európa reális erőtényezői és ezeket számba vevő honfitársaik ellen. Még mindig kísért a sok keserves csalódást okozó magyar álom. S még mindig itt járnak köztünk a tunya álmodozók, kik ölhetett kézzel ellenségeink jobb belátásától várják a sorsfordító isteni csodát.

S a nagy kórházban a két betegség áldozatai közt orvosok helyett megjelennek a kuruzslók, a meddő és tehetetlen gáncsoskodók szemforgató tábora, akik magukról ítélve, mindenütt rosszat, mindenütt önzést, mindenütt hátsó gondolatot keresnek. Akik mindig személyes érdeket látnak a tények és elvek mögött, akik világgá kiáltják a szennyet s a szúnyogot elefánttá növelve, perverz élvezettel hajszolják a botrányokat. Jönnek a kuruzslók s ahelyett, hogy gyógyítanának, megrontják hitelünket, sárba tapossák ideáljainkat, lerombolnak minden tekintélyt. Sarlatán munkájuk rosszabb, mérgezőbb maguknál a betegségeknél. Népünk széles rétegei az ő hamis és túlhajtott kritikájukból ítélnek. „Panama”, „korrupció”, „visszaélés”, „csalás” jelszavakként röpködnek a levegőben. Meghonosodásuk és elkerülhetetlen általánosításuk megrontja a hasonló bűnre hajlamos, gyengébb karaktereket. Megfosztja szépbe, jóba, nemesbe vetett hitüktől a jobbakat. Nem is csoda, hiszen ők nem látták a nagyhangú kritika előjátékát, nem ismerik személyi vonatkozásait.

És a félrevezetett nép, a nagy tömegek általánosító hajlamával, szemet huny a másik oldalon feltűnő vigasztaló jelenségek felett. Nem látja meg, vagy ha látja is, nem érti meg azokat, akik haszon reménye nélkül, önzetlenül és tízszeres erővel dolgoznak a nemzetért, ott, ahova őket sorsuk, hivatásuk állította. És nem látja, hogy e betegségek nem a mi házi bajaink, hanem egész Európát elárasztó járvány kórtünetei, s hogy ellenük csak e járvány szisztematikus leküzdésével harcolhatunk.

Ébredjünk végre tudatára, hogy világszerte forrongó nagy társadalmi és gazdasági evolúció sodrába kerültünk, melynek hullámcsapásait csak egészséges és erős szervezet bírja elviselni. A beteget, gyengét elkapja az ár, és örvénybe sodorja. Gyógyítsuk hát a mi nagy betegségeinkkel, erősítsük szervezetünket, de ne mérgező narkotikumokkal, kuruzslószerekkel kísérletezzünk. Orvosszerül kritikára is szükségünk van. De nem meddő szkepszisre, rosszindulatú gáncsoskodásra, hanem a gyógyulást elősegítő, komoly, alkotó kritikára s főleg önbírálatra. Ne pellengérezzük, hanem irtsuk a visszaélést. Ne szidjuk, ne ócsároljuk, fegyelmezzük és neveljük a népet. És neveljük magunkat is, mert a nemzet jövőjéért vívott nagy küzdelemben az intellektuális és gazdasági középosztály tagjaira nehéz kötelességek hárulnak.

Korunk nagy társadalmi evolúcióját csak a társadalmi rétegek közt fennálló ellentétek kiegyenlítésével, a gazdasági és műveltségbeli különbségek nivellálásával terelhetjük helyes irányba. S ez a kiegyenlítő, nivelláló munka az arisztokrácia és nép, a nagytőke és munkás közé ékelt középosztály történeti hivatása. A középosztály kötelessége, hogy társadalmunkat az osztályharc doktriner fikciójától az aranyért vívott véres harcból az ideálokhoz visszavezesse s az emberi élet igazi tartalmával és céljával, a hivatásszerű munkával megismertesse. Nekünk kell megmutatnunk, hogy az emberi élet és az emberi munka célja nem pusztán az anyagi haszon s a célhoz vezető eszköz, nem az ábrándozás és gáncsoskodás. Nekünk kell megmutatnunk, hogy a nemzeti lét beteljesülése felé nem a jelszavak, meddő jogi viták és szkeptikus fejcsóválások vezetnek, hanem az önbírálat, a hibák csendes, de erélyes irtása, az erők megszervezése s a hivatásszerű alkotómunka. Ezt a munkát a politika mezején csak odavaló, arra nevelt, hivatásos politikusok végezhetik. A többiek töltsék be hivatásukat egész emberként a kulturális és gazdasági életben ott, ahová sorsuk és hajlamuk őket állította. Lássanak életcélt kötelességeikben s egy kevéssel több munka, egy kevéssel több lemondás annál, amire kötelezve vagyunk, újra naggyá teszi a nemzetet!

Kiáltsuk világgá innét a nagy mélységből, hogy élni akarunk és élni fogunk, de bizonyítsuk be, hogy tudunk is emberhez illően élni, ismerjük az emberi élet igazi tartalmát, ismerjük hivatásunkat és tudjunk eszmékért lelkesülni.

Ez úton járva leszünk csak méltók harcmezőn elesett kedves barátainkhoz.

Áldjuk emléküket és kövessük példájukat!

Beszéd a Magyar Jogász Sport Egylet Pro Patria serlegével 1928. évi március hó 26-án. Első kiadása: Pro Patria. Kiadja a Magyar Jogász Sport Egylet. 1937.

Kategória: Archívum  |  Rovat: ÖV ALATT  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.