Erdei Tamás három kompozíciójára
(1)
a magyar krisztuson
a magyar krisztuson nincsenek sebek
a magyar kereszten meg nincs krisztus
ennyi mindenre nem telik
magyarországon nincs többé ugar
ahol ugar van ott már nincs ország
szétválnak végre a dolgok
egy kupacba söpörjük ami nem kell
és papírra ragasztjuk lóg mint valami
falvédő a szégyenről
széttárja igékből szőtt karjait nem mintha
feszítenék csak hogy jelezze neki ugyan
mindegy mert nincs mögötte kereszt
nincsenek sebek nincs hazája és nem érez
szégyent
a magyar krisztuson nincsenek sebek
(2)
eurokrisztus
beszél hángérien egy picit úgy-ahogy ju nó
törve a szavakat mert emigrált még
ötvenhatban vagy a harmincas években
de lehet hogy trianon idején osont ki
a hallal már nem igen foglalkozik de
kedveli a szusit bor helyett energiaitalon
él egy ízben szerepelt egy vetélkedőben
is de nem nyert nagyobb összeget most
is csak azért jön haza mert valami
végrendeleti jogi procedúrát kell intéznie
kapott egy ajánlott levelet hogy elhunyt
atyjának valami távoli rokona a magyarok
istene sőt írja a levél szerzője ezekkel a
magyarokkal amúgy is rengeteg a baj
mert ezek már csak a kötélben vagy a
tüdőrákban hisznek esetleg az infarktusban
de őt mindez hidegen hagyja hazarepül
az egyik utolsó még felszállt magyar gép
viszi majd vissza napszemüvegben lép ki
és jobb az illata fehérebbek a fogai márkás
ruhákat hord összecsukható műanyagkereszttel
pózol ha megállítják lelkes japán turisták
nézi a többi járókelőt is hogy emlékeznek-e
rá de itthon senki vagy ha mégis hát csak
azért se mutatják ki úgy vannak vele hogy
az egy dolog hogy elment az megint egy
hogy visszajött felőlük ugyan amit jól esik
de nekik itt ne parádézzon nekik ugyan nem
hiányzott menjen be csak nyugodtan a trafikba
cigit venni amíg egyáltalán még kapható ők
nem állítják meg autogramot kérni vagy
megkérdezni hogy mi várható az újabb
kétezer évben mert mi már nemigen hisszük
hogy még ott leszünk legalábbis kezd újra
divatba jönni egy bizonyos német gondolkodó
aki ez ügyben némiképp szkeptikusnak
mutatkozott
*
a repülőúton hazafelé igen feldúlt nemcsak mert
a menetrend szerinti járat magyar részről
még szép hogy késik ő meg hiába méltatlankodik
angolul németül majd franciául a még magyarul
is csak szlengszavakban beszélő biztonsági őrnek
hanem mert végtelen bosszúságára ki is derül
hogy a kedves rég látott elhunyt rokon legalábbis
az azonosítás tanúbizonysága szerint mégsem
volt az csak valami nomád idegen akit talán
gyerekkorában egyszer vagy kétszer ha látott
mikor átjött esténként kölcsönkérni valami fűszert
vagy szerszámot és apja az úr röviden némiképp
feszengve elbeszélgetett vele de az ajtóból
nem mozdult el nehogy a kellemetlen vendég
még be találjon fáradni szóval csak ez halt
meg ez a magyarok istene akit utoljára aznap
látott az emigrálása előtti estén rettegve suttogva
és hadarva beszélt félt ahogy mindig mert
a paranoiás öregúrnak rendszerint volt is mitől
azt kérdezte jézus úr emlékszik-e rá ő meg mivel
rémlett még ez a gyerekkori emlék a résre nyitott
ajtóból hát ráhagyta hogy igen mire az rögtön
felbátorodott hát tudtam én jézuska hogy nem
felejtesz el te kölök hát én láttalak felnőni apáddal
ezeréves cimborák vagyunk ismerlek ekkorka
korod óta és mutatja mekkorka volt akkor mikor
a magyar bácsi már ismerte mikor a három királyok
után valamivel lemaradva különböző balkáni és
kelet-európai meg délszláv királyok társaságában
ő is beugrott a jászolhoz így mondta hogy beugrott
és csak azért ilyen későn szabadkozott máriának
mert késett a hülye szekérkonvoly meg rosszak is
az utak arrafelé de nem is ez a lényeg hanem hogy
ugye a jézuska a kis jézike illetve ne is haragudjon
hiszen ő már komoly érett fiatalember szóval hogy
Jézus Úr megtenné-e hogy ha már ilyen rosszul
áll a széna közbenjárna-e a kedves apukánál a
direktor úrnál csak most az egyszer utólszor a magyar
bácsit megsegítendő némi védő karral esetleg
jó kedvvel bőséggel ha az is van de tudja mit a
jézuska úr ez utóbbiak már nem is igen kellenek tudja
ő magyar bácsi hogy hol a határ nem akar túl mohónak
tűnni csak most még ezt a nyilas meg majd ezt a
népköztársaság dolgot intézze el a tekintetes jézuska
úr illetve a méltóságos apuka és akkor becsszóra megígéri
a magyar bácsi aki világéletében szavatartó ember volt
hogy itt a rendszerváltás után jöhet bármi szörnyűség
nem lesz már több kérés meg protekció
*
ekkor látta utoljára meg most a boncasztalon
még fel se vágták azt mondják a halál oka
első ránézésre is látszik hogy természetes nem
érdemes erre pazarolni a munkaidőt meg a
drága gumikesztyűt se
*
mikor több órás késéssel lelép a repülőről csak
sóhajt egy nagyot és rágyújt az utolsóra a
dobozban ezt még magyarországon vette bár
elegáns nyugati márka ezt szívja itthon európában
is nagy szó hogy már magyaréknál is könnyűszerrel
lehetett venni ilyet de elhajítja mert valahogy ennek
az utolsó szálnak mégis mintha nem lenne jó íze
(3)
reggel krisztus
reggel krisztus mint akivel az előző napokban valami
igen fontos dolog történt oldalra fordul még
egyszer mielőtt újra kinyílna a szem
mint karácsony másnapján a gyerekek ahogy
először jutnak eszükbe tegnapi ajándékaik
morzsolgatja nyelve hegyével azt a napot
végiggondolván sorban a történéseket egész
hihetetlen történetét mellyel visszatért
az életbe ezt majd még emlegetni fogják
először érzi magában az istenit is mert egy
dolog sejteni az erőt ahogy munkál a bőr
alatt és megint más érezni azt hogy bár
persze nem fog megtörténni bármi bohóságot
is volna mód tenni a gyógyításon vizen
járáson és egyéb csodatevéseken túl
lehetne akár repülni is vagy világítani a
sötétben csettintéssel porrá zúzni egész
hegyvonulatokat ó most csak ma és
csak most valóban bármit lehet hát valóban
gyermek a lélek hogy ilyenek ötlenek
eszébe ezen a félhomályos reggelen
mikor neki már rég más dolga volna és a
tegnap már ezer évekre holnap pedig
ezentúl többé bizonyosan nincs na
ennyit erről sajog a hát feszülnek újra egyszer
már kikapcsolt izmok nyílik előbb résre
majd óvatosan tágra a szem most szinte
érezni ahogy majd ezer évek múltán egy költő
is valami ilyesmire gondol mikor felvési
egy régi kopott kis noteszbe hogy
az mindenesetre biztos, hogy ha tévedésben
vagyok létezését illetően, mégis az isten
vakít most alábukó
napszínűen szemben az ablaküvegben
most reggel van új nap van folyik az erekben a vér
lustán de biztosan ver a szív a sebek hegednek
és talán sohasem kell ezentúl már meghalni.