Tábor Ádám – Versek

Az ütköztetőgyűrű

A kezdet: tökéletes.
Ég, Nap, föld, fa:
amint teremtetett.
Az abszolút édeni téridő.

Ide érkezem meg én s a Nő.
S velünk az, ami kívül esett.

Az abszolút és a relatív,
a Paradicsom s a száműzetés,
a kezdet és a végzet ütköztetése
egyedül fontos és lényeges.

Íróparkmúzeum

Az arborétumba jönnek
szemlélni a turisták
a sok ritka virágot
húszfajta százéves fát
tisztáson ülő költőt
Kihalóféle fajták
Micsoda őspark volt
válogatott növények
mándyk ottlik könczöl
göncz török kertész mészöly
teremtek teremtettek
virágoztak arattak
színpompázva meséltek
szerelmet kaptak-adtak
Évek viharok jöttek
ősi tölgyek kidőltek
tanu alig maradt már
Nagy tábor maradéka
vetek pár sort a kertben
múzeumban lettem
költőnek öltözött tárgy

Eurázsia

A forró szél engem is hazafúj
Dél Paradicsomából északkeletre
a nyakkendős tundrahorda
fűrészeli ott a Világfa törzsét
Az Alpok alól még kongatja a Nagy Delet
az augusztusi remete jósszava
feltámad rá a jó európai
tetszhalálából újjászületve
Csak mi rekesztjük ki önmagunk
a limes és a Nagy Fal közé
a senkiföldjén a képtelent
a halott nyúlnak hiába magyarázva

De szót szakítani az Élet Fájáról
visszatérek még újra a Kertbe

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.