Lázáry René Sándor – Nayariti variációk (Mexikói mythikus dalokból)

Nayariti variációk

(Mexikói mythikus dalokból)

Tierra Incognita

Az emberek még számtalan nyüzsögtek
a földön, széthullámzó földeken,
mély fák alatt, hol minden szó kihajt,
fű sarjad, termést sírás lombosít,
tökhéjból isznak termetes vadak,
tollasbot izzad, táncoló virágpor
suhog, szelekben szarvas szökken el,
sas szárnyal, szomjas tűzkolibri rezzen,
pumaszem villog, ocelot lopózik,
papagáj fészkel, pörgő víz fölizzik –
vibrál a pára, szüntelen foroghat
zöld parazsában a végtelennek.

Tayáu, a Napisten

És elnyüzsögtek lent az élőlények,
és akkor aztán fönt is összegyűltek
ők, a hevült lég ormain izzók –
Bátyánk, a hűsebb hajnalcsillag istene,
Anyánk, a lázas ragyogású rög,
Tatéch, ki holdnak istennője is lett.
Tanácsot ültek, hosszan eltűnődtek,
s gondolkodott, töprenkedett Apánk, a Nap,
sistergett göndör, lángsugaras szakálla –
“Hogy legyen eztán? Hogyan is leszen majd
a fényszántotta, benépesült földön?”
Nagyot sóhajtott, s körbekérdezé
az esőzések sürgő nemzetségeit –
“Mi történjék a lelkes emberekkel?”

Néhány öreg szólt: “Hadd kerengjenek,
keringjenek majd kivirágzott égen.”
Más bölcsek mondták: “Csak röpüljenek,
röpdössenek, ha roppant öregek már.”
Ifjabbak mondták: “Csak tűnjenek el,
oldódjanak föl életük vizében,
oszoljanak szét ében levegőben,
hegyek gyomrában, gyarló semmiségben.”

Mindenki mondott ezt-azt, így sem, úgy sem
találták el – csak nem talált a válasz…
Nem és nem egyre – akkor jött a gyík,
egy apró gyík jött akkor, messziről…
Fölfénylő arccal szólt Apánk, a Nap –
Őt kérdezzük meg, mit gondol, mi légyen
végül a földön az emberekkel?”

És válaszolt a gyík, a messzi hüllő:
“Mi? Hát mi lenne? Hát csak haljanak meg.
Ha megszülettek, sorra földben tűnnek el –
a sorsuk ez… Tátongó torkú sárkány
a föld, fölfalja s megemészti őket,
a föld táplálja, majd elnyeli mindet.
Az éhes földön ők élnek a földből –
beléhasítnak, vetnek, majd aratnak,
mert puszta földből hajt ki annyi minden,
miből tán, néha boldogan, megélnek…
S nem boldogabb, ha földbe visszahalnak?”

Tetewan birodalma

És emberek nyüzsögtek földi éjben,
és fölmorajlott, csillagzott az égbolt,
és fölzúgott a föld alatti tenger –
folyók, tavak, bő források fakadtak
belőle, s tágas napvilágra tört föl
földet vadul körülfolyó vizekkel
a teljesség visszfénye, kezdet és vég –
ő, a Sokarcú, könyörtelen szép,
ő, Tetewan istennő, ő, a teremtés
mámora, ő, a kitárt sötétség
sugárzó húsa – sistergő habokkal
a termékenység sodra föltarajlott,
fényre hatolt tüzes alvilágból,
hol Tetewan birodalma terjeng,
s egy szó, vagy egy tűnt gondolat fonákja már
több változást szül minden pusztulásnál –
életre pörget, forgat száz világot.

A mexikói Nayarit államban, a Nyugati Sierra Madre meredélyei közt még számosan élnek a cora-indiánok, akik az uto-azték nyelvcsaládból származó cora-nyelvet beszélik, azon éneklik s hagyományozzák a teljes teremtést felölelő, saját és sajátos mythológiájukat, amelyet Konrad Theodor Preuss gyűjtése és 1912-ben, Lipcsében kiadott könyve (Die Nayarit-Expedition) nyomán ismertem meg, s próbáltam valahogy érzékeltetni, átfordítani, magyar versekbe foglalni Marosvásárhelyt, 1915. május 29. és június 9. között.

Lázáry René Sándor 1859. szeptember 17-én született Kolozsvárott. 1890-től már főleg Marosvásárhelyen élt – Marossárpatakon hunyt el 1929 októberében. Költői műveinek és írott hagyatékának méltó felfedezése még hosszú ideig váratott magára. Verseinek legelső (bár elenyésző) része csak 1992 augusztusában került elő a marosvásárhelyi Molter-hagyatékból, aztán később mind kisebb és nagyobb adagokban, de szinte véletlenszerűen, a Teleki Téka titkosított állományából, illetőleg a költő özvegyének, Vajdaréthy Júliának hosszan lappangó hagyatékából, továbbá más, korabeli (részben családi, részben baráti) hagyatékokból is. Igen terjedelmes, bár eléggé szétszórt lírai életműről lévén szó, még a Lázáry-versek és verstöredékek, változatok meg másolatok, átírások és fordítások vagy a prózai fragmentumok számát tekintve sem bocsátkozhatunk elhamarkodott számításokba, sem előzetes mérlegelésekbe, mert a már-már egésznek mutatkozó szövegkorpusz még újabb meglepetéseket is tartogathat – földolgozása roppant időigényes, hosszú évekre rúghat, ám kétségtelenül folyamatban van. (Közzéteszi: Kovács András Ferenc.)

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.